Emberi méltóság, gazdasági élet a közjó szolgálatában, társadalmi befogadás, harc az éhség ellen, a menekültek helyzetének javítása – ezek a fő témái annak az üzenetnek, amelyet Ferenc pápa küldött a találkozó mintegy 2500 résztvevőjéhez. Közöttük jelen van mintegy 40 állam- és kormányfő, Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár és Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke.

A Fórum alapítójának és ügyvezető elnökének címzett pápai üzenetet Peter Turkson bíboros, a Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke olvasta fel.

A pápa megköszönte a kedves felkérést, hogy üzenetben forduljon a Világgazdasági Fórum éves üléséhez, amelyet szokás szerint Davos-Klosters-ben tartanak a hónap végén. „Bízom abban, hogy a találkozó alkalmat nyújt arra, hogy a résztvevők elmélyítsék megfontolásaikat, amelyek az utóbbi években az egész világot sújtó gazdasági válság okaira irányulnak” – írja levelében a pápa, majd így folytatja:

„Szeretnék néhány észrevételt tenni, abban a reményben, hogy azok gazdagíthatják a fórumon zajló vitát, és hasznos módon járulhatnak hozzá fontos munkájához. Különböző területeken számottevő változások és jelentős haladás korát éljük, amelyek fontos következményekkel járnak az emberiség életét illetően.” Valóban, „dicséretre méltók azok a lépések, amelyek az emberek jólétének javítására irányulnak olyan területeken, mint az egészségügyi ellátás, oktatás és kommunikáció” – idéz a pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítása 52. pontjából.

El kell ismernünk, hogy a modern vállalkozói tevékenység alapvető szerepet játszott ezeknek a változásoknak a megvalósításában, ösztönözve és fejlesztve az emberi intelligencia hatalmas erőforrásait. Ennek ellenére az elért sikerek – bár sok ember számára mérsékelték a szegénységet – gyakran széleskörű szociális kirekesztéshez vezettek. Valóban, korunk embereinek nagy része továbbra is megtapasztalja nap mint nap a bizonytalanságot és annak gyakran drámai következményeit.

A találkozó keretében szeretném hangsúlyozni annak a jelentőségét, amellyel a különféle politikai és gazdasági szektorok rendelkeznek, hogy előmozdítsanak egy mindenkit befogadó megközelítést, amely figyelembe veszi minden ember méltóságát és a közjót. Egy olyan megfontolásra utalok, amelynek jelen kellene lennie minden politikai és gazdasági döntésben, de amely időnként alig látszik valamivel többnek egy mellékes gondolatnál.

Mindazok, akik ezekben a szektorokban dolgoznak, konkrét felelősséggel tartoznak mások iránt, különös tekintettel azokra, akik a legtörékenyebbek, leggyengébbek és legsebezhetőbbek. Tűrhetetlen, hogy emberek ezrei továbbra is naponta éhen halnak, holott nagy mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre, amelyet gyakran elpazarolnak.

Ehhez hasonlóan nem maradhatunk közömbösek a sok menekült iránt sem, akik az emberhez méltó élet minimális körülményeit keresik, és akik nemcsak, hogy nem találnak befogadásra, de gyakran tragikus körülmények között életüket is veszítik, miközben egyik helyről a másikra igyekeznek.

Tudom, hogy ezek erőteljes, sőt drámai szavak, de az a céljuk, hogy egyrészt megerősítsék, másrészt ösztönözzék ezt a közgyűlést a dolgok megváltoztatására. Akik bebizonyították képességüket arra, hogy újítsanak és megjavítsák sok ember életét találékonyságuk és professzionális szaktudásuk révén, a továbbiakban is járuljanak hozzá ahhoz, hogy szakképzettségüket azoknak a szolgálatába állítsák, akik még mindig mélyszegénységben élnek.

Szükség van egy megújult, mély és szélesebb értelemben vett felelősségre mindenki részéről. „Az üzleti vállalkozás voltaképpen egy hivatásforma, egy nemes hivatás, feltéve, ha az érdekelt személy felteszi magának a kérdést az élet szélesebb körű jelentésére vonatkozóan” (Evangelii gaudium, 203). Ezek a férfiak és nők hatékonyabban szolgálhatják a közjót és hozzáférhetőbbé teszik a világ javait mindenki számára. Ennek ellenére az egyenlőség iránti elkötelezettség valami többletet igényel, mint a gazdasági növekedés, bár feltételezi azt.

Mindenekelőtt igényli „a személy transzcendens szemléletét” (XVI. Benedek, Caritas in veritate, 11), mivel „az örök élet távlata nélkül az evilági fejlődés légüres térbe kerül”.  Felszólít továbbá olyan döntésekre, mechanizmusokra és folyamatokra, amelyek a javak jobb elosztására, foglalkoztatási erőforrások megteremtésére irányulnak, és elősegítik a szegények helyzetének átfogó javítását, ami túlmutat a pusztán jóléti, a szociális ellátás biztosítására irányuló gondolkodásmódon.

Meg vagyok győződve, hogy a természetfeletti felé való nyitottságból kiindulva kialakulhatna egy új politikai és üzleti mentalitás, amely képes arra, hogy minden gazdasági és pénzügyi tevékenységet a valóban humánus etika szemszögéből közelítsen meg. A nemzetközi vállalkozói közösség számíthat sok nagyon becsületes és következetes embertársunkra, akinek munkáját az igazságosság, a nagylelkűség magasrendű eszményképei ihletik és irányítják, valamint akik felelősséget éreznek az emberi család hiteles fejlődése iránt.

Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy merítsetek ezekből a nagy erkölcsi és emberi erőforrásokból; határozottan és előrelátóan nézzetek szembe ezzel a kihívással. Természetesen anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk minden  tudomány és szakmai sajátos igényeit, arra kérlek benneteket: cselekedjetek úgy, hogy javaink ne uralják, hanem szolgálják az emberiséget!

Elnök Úr, Kedves Barátaim!
Bízva abban, hogy rövid üzenetemben a lelkipásztori gondoskodás jelét látjátok, és építő hozzájárulást ahhoz, hogy tevékenységetek legyen mindig egyre nemesebb és termékenyebb. Szeretném megismételni jókívánságaimat a találkozó sikeréhez, miközben Isten áldásáért imádkozom az Ön számára, a fórum résztvevőire, valamint családjaikra és munkájukra” – írja a Világgazdasági Fórum elnökéhez és résztvevőihez intézett levelében Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír