William Shakespeare-t és Christopher Marlowe-t sokáig az angol drámairodalom két nagy riválisaként tartották számon, egy új kutatás azonban megváltoztathatja a kapcsolatukról kialakult képet. Számítógépes szövegelemzés alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a több mint négyszáz éve névtelenül megjelent III. Edvárd című dráma fő szerzője Shakespeare volt, a mű megírásában pedig Marlowe is közreműködött.
Új bizonyítékokat találtak arra, hogy William Shakespeare volt az 1596-ban névtelenül kiadott III. Edvárd című történelmi dráma elsődleges szerzője – számolt be róla a The Guardian. Bár az irodalomtörténészek korábban is feltételezték, hogy Shakespeare legalább néhány jelenetet írt a darabból, az új kutatás ennél messzebbre jutott: a szöveg jelentős részét neki tulajdonítja, miközben Christopher Marlowe közreműködésére is bizonyítékokat talált.
A tanulmány egyik szerzője, Rory Loughnane, a Kenti Egyetem kutatója szerint a számítógépes elemzés „minden észszerű kétséget kizáróan” igazolja Shakespeare meghatározó szerzői szerepét.
Az új felfedezés az, hogy a darabban Shakespeare – akinek szerzőségét most már minden kétséget kizáróan igazoltuk – és Marlowe – akinek közreműködését most először, váratlanul sikerült kimutatnunk – munkája egyaránt jelen van. Ez tehát egy újonnan felfedezett közös alkotásuk – fogalmazott Loughnane, aki szerint a felfedezés mindkét drámaíró életművének újraértékeléséhez vezethet, és alapvetően megváltoztathatja a kapcsolatukról kialakult képet.
A szavak árulták el a szerzőket
Rory Loughnane a kutatást Loughnane Brett Greatley-Hirsch professzorral, a Leedsi Egyetem munkatársával közösen végezte. A III. Edvárd szövegét tíz, az 1580-as évek végétől az 1590-es évek közepéig alkotó drámaíró bizonyítottan saját műveivel hasonlították össze. Az egyik számítógépes vizsgálat során a darab 23 szövegrészletét Shakespeare-hez, kilencet pedig Marlowe-hoz kapcsoltak. Az elemzés a jellegzetes szóhasználatot és nyelvi sajátosságokat vizsgálta, köztük olyan kifejezéseket, amelyek Marlowe műveiben gyakoriak, más szerzőknél azonban ritkábban fordulnak elő.
A kutatók Shakespeare-nek tulajdonítják a 13. jelenet elején található beszédet, amelyben az ég baljós elsötétülése rémületet kelt a francia táborban. A dráma utolsó jelenetének egyik, a háborúról és a dicsőségről szóló beszédében viszont Marlowe stílusjegyeit azonosították.
Greatley-Hirsch szerint a bizonyítékokat különösen meggyőzővé teszi, hogy nem egyetlen statisztikai vizsgálatra támaszkodnak. „A különböző elemzési módszerek, amelyek a nyelv eltérő sajátosságait vizsgálják, újra és újra képesek elkülöníteni Marlowe és Shakespeare szövegrészleteit a darabon belül” – fogalmazott.
Riválisokból szerzőtársak?
Shakespeare és Marlowe mindössze néhány hét különbséggel született 1564-ben, és ugyanabban az angol színházi közegben váltak ismertté. Kapcsolatukat sokáig elsősorban vetélkedésként értelmezték, ám egy 2016-os kutatás már arra jutott, hogy Marlowe közreműködött Shakespeare három VI. Henrik-drámájának megírásában.
Loughnane szerint a III. Eduárd feltételezett, 1592 körüli keletkezése arra utal, hogy együttműködésük tartósabb lehetett.
Hozzászoktunk ahhoz, hogy Marlowe-ra és Shakespeare-re riválisokként tekintsünk. Most azonban már tudjuk, hogy a kapcsolatuk ennél sokkal összetettebb volt. Nem egyszerűen vetélytársai voltak egymásnak, és nem is csupán kölcsönösen hatottak egymásra – mondta a kutató. Marlowe 1593-ban, mindössze 29 évesen, egy fogadóban kitört összetűzés során meghalt, Shakespeare azonban még több mint két évtizedig alkotott.
Átírhatják Shakespeare életművét
A III. Edvárd nem szerepelt Shakespeare műveinek 1623-ban megjelent első összkiadásában, az úgynevezett First Folióban. A későbbi kiadások közül azonban több is helyet adott neki, köztük a 2016-os New Oxford Shakespeare: Complete Works, amelynek szerkesztésében Loughnane is részt vett. Akkor még csak néhány jelenetet véltek Shakespeare munkájának.
Az új kutatás ennél határozottabb következtetésre jutott, de eredményeit egyelőre nem lehet általánosan elfogadott tudományos álláspontnak tekinteni.
A részletes tanulmány még az idén megjelenik a Shakespeare Quarterly című folyóiratban, így a szerzőségi megállapítások további szakmai értékelésre várnak. Amennyiben a következtetéseket más kutatások is megerősítik, a felfedezés nemcsak Shakespeare életművét, hanem az angol reneszánsz drámairodalom két meghatározó alakjának kapcsolatáról kialakult képet is jelentősen átalakíthatja.
(index.hu)