Kiborulás helyett leborulás
Élete legfontosabb pillanatának tekinti, hogy börtönbe került. Barátai közül ő volt a legszerencsésebb, mert még mindig él. A rácsok mögött vett száznyolcvan fokos fordulatot az élete a kábítószer kereskedő férfinak. Kovács Zoltán hosszú börtönbüntetése után ma már szabadon él, házas és csodálatos közösség veszi körül. Azt mondja, csak egyetlen út vezethetett ide.
Elmesélné a történetét?
Hol kezdjük? A vallási szokásokat ismertem a szüleimtől, de a hideg templomi légkör inkább a halált jutatta eszembe, mint az életet. Amit a prédikációkban hallottam az egyik fülemen bement a másikon pedig gyorsan távozott.
Mi lehet az oka, hogy nem érintette meg semmi?
Biztosan szólt hozzám Isten, de én nem hallottam meg. Akkoriban az volt a fontos, hogy márkás, jó ruhákban járjak, menő motorom legyen. Mindehhez pénz kellett, így az életemben a pénzszerzés állt az első helyen.
Pénzhez többféle módon hozzá lehet jutni...
Ebből a szempontból kettős életet éltem. Naponta tíz órát dolgoztam építkezéseken épületgépészként, de százezres keresetemből nem tudtam fedezni igényeimet, a vágyaim túlnőttek ezen az összegen. Saját céget akartam, ehhez pedig jó szerszámokra volt szükségem, ami nagyon drága volt. A kertészeti egyetemre járó barátaim akkoriban marihuána termesztéssel egészítették ki ösztöndíjukat. Könnyen bekaptam a horgot, a növény locsolgatása, termesztése nem tűnt veszélyes játéknak és jól jövedelmezett.
Hol lehet marihuánát termeszteni?
Rávettem vidéken élő gyerekkori barátaimat és ott termesztettük a növényeket. Tudtam, hogy tiltott utakon járok, de külföldön sok helyen nagyobb szabadság van e tekintetben, így nem éreztem a súlyát a dolognak. Az ördög elhitette velem, hogy ez még belefér. Nem akartam nagy kábítószer üzletet, végül mégsem tudtam megállni.
Valóban nehéz lehet megállni, ha könnyen jön a pénz.
Igen, mert amikor megvolt az autó, még nagyobbat akartam, ha megvolt a ház, akkor még jobb kellett volna. Igaz nem játék automatába hordtam a pénzt, mint sokan, hasznos dolgokat is vettem, de ma már tudom, mindennek az oka a pénz imádata volt.
Pedig ha jól tudom, voltak figyelmeztető jelek.
Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert én csak hét év tíz hónapot ültem, de a barátaim közül többen sokkal rosszabbul jártak mint én. Hárman az életükkel fizettek, ketten pedig nyomorékok a mai napig is. Ezért mondom, hogy én jártam a legjobban.
Mi történt velük?
Legutoljára éppen az unokatestvérem akasztotta fel magát egy ausztrál börtönben. Őt is hatalmas kábítószer szállítmánnyal fogták el, mint engem. Mivel itthon már ült tíz évet kábítószer ügyek miatt, nem volt ereje, hogy még egy etapot végigcsináljon, inkább meghalt.
Szomorú történet.
Az ördög nem mutatja meg az apró betűs részt, csak ígéri, hogy gazdag leszel, és kiskirályként élhetsz, és ezt az ember el is hiszi. Én sem úgy indultam neki, hogy egyszer majd egy börtöncellában fekszem le. Egyedül az Úr mondja el, hogyha az Ő útján jársz, mire számíthatsz. Az ördög nem mond el ilyeneket.
Ön nem tervezte, hogy abbahagyja a bűnözői életmódot?
A barátnőmmel terveztük, hogy ha be tudunk költözni a házunkba, akkor abbahagyom, de a költözés előtt három hónappal elfogtak több kiló kábítószerrel. A rendőrség véget vetett ennek az egésznek. Jó is ez így. Nem cserélnék senkivel.
Ennek a fajta gondolkodásnak, és életformának a rendőrség vetett véget?
A bűnözői életnek az elfogatásom vetett véget. A gondolkodásom azonban a börtönben való megtéréstől változott meg, amikor letettem bűneimet az Úr előtt. A börtöncellában saját szavaimmal szólítottam meg Istent szorult helyzetemben. Kértem, hogy adjon változást az életemben: „látod Uram, a saját erőmből, okoskodásomból, mire jutottam". Sorban jöttek föl a bűneim, például, hogy rosszul bántam a barátnőmmel, a szüleimmel. Kértem az Úr bocsánatát.
Ritkán találkozom olyan emberrel, akinek azonnal az elfogatása után hatalmas fordulat történik az életében. Sokakat láttam, akik a börtönben kigyúrják magukat, vagy készülnek a következő bűncselekményekre. Magával ez hogyan történt?
Nem tudok mást mondani, az Úr kegyelme. Az én életemben kellett az a hatalmas pofon, hogy börtönbe kerüljek, és ott az Istenhez kiáltottam.
Úgy veszem ki a szavaiból, hogy bent a börtönben már érezte a tettei súlyát és következményét.
Persze, korábban is tisztában voltam a tetteimmel, tudtam, hogy hosszú börtönbüntetést kaphatok, de bíztam abban, hogy ügyesebb vagyok, mint a rendőrök és nem fognak el.
Sokáig ügyesebb is volt...
Sokáig ügyesebb voltam, de a kábítószer terjesztés nagyon súlyos bűncselekmény, akár tizenöt év is járhat érte.
Hány éves most?
Harminchat.
Ha most húszéves lenne, és a mai fejével gondolkodna, mi lenne?
Ha most itt lenne a húszéves Zoli, csak és kizárólag akkor tudna másként gondolkodni, ha megtérne. A gondolataimat csak a megtérés változtatta meg. Ha ez nincs, ugyanúgy gondolkodnék, mint tizenhat éve. Ha nem érintett volna meg Isten, akkor most is azon agyalnék, hogy jussak pénzhez a kábítószer kereskedelemből. Lenne is versenyelőnyöm másokhoz képest, hiszen ismerem a buktatókat, jól tudom, mire kell vigyázni.
Nem sajnálja azt a sok felhalmozott tudást, és kapcsolatrendszert, amit kiépített?
Egyáltalán. Nagyon jó gyülekezetem van, ahol vannak barátok, fiatalok, jó programok, amik megelégítenek. Hétvégén templomba járok, sokkal jobb és nyugodtabb így élni. Sosem mutogatnak rám, hogy nézd, ott van a börtönt megjárt pasi. Az Úr lecserélte a baráti körömet és minőségi emberekkel vett körül. Ezek nem érdekkapcsolatok, mint a drog világában, hanem önzetlen emberek, akik mindenben próbálnak segíteni, akár kőművesre, akár könyvelőre, akár egy jó szóra van szükségem.
Ki várta önt idekint, szabadulása után?
Isten megadta, amiért imádkoztam. Megtartotta hét év tíz hónap alatt is a barátnőmet. Nyáron össze is házasodtunk. Kitartott mellettem a családom, édesapám, édesanyám, és a nagymamám. Senki nem fordult el tőlem, aki szeret. Ez nagyon kevés embernek adatik meg a börtönben. A legtöbb zárkatársamat elhagyta a felesége, családja, és magukra maradtak.
A legszebb fiatal éveit börtönben töltötte. Nem volt olyan időszak, amikor megtört a csaknem nyolcéves fogsága alatt?
Csak rögtön az elején, amikor az elfogásomkor a hasamon feküdtem, megbilincseltek, rendőrök vettek körül, villogtak a kék fények, és tudtam eddig tartott a történet. Este rám zárult a zárkaajtó, és akkor - börtönnyelven szólva - megreccsentem.
Mert?
Mert éreztem, hogy hiába van pénzem, nem megyek semmire vele. Kire számíthatok? Az ügyvédre? Ez vicc. Innen nem visz el senki. A börtönben az emberi okoskodással és pénzzel nem megyek semmire. A segítség mindig felülről jön.
És a börtönben már nem szenvedett?
Vannak a börtönben nehézségek, felüti a fejét az ostobaság, de az Úr átsegít. A református lelkésznőnk is mindig mondta, hogy „kiborulás helyett leborulás". Imával rengeteg dolgon át tudtunk menni.
Most mivel foglalkozik?
Megújuló energiával foglalkozom, megtaláltam, amire Isten elhívott. Tudom, hogy mi az utam.
Lehet, hogy most egy szöszke srác valahol éppen a marihuánáját öntözgeti. Mit üzenne neki?
Ezt a bizonyságtételt küldeném neki, hogy olvassa el, amin keresztül mentem, és tanuljon belőle! Térjen meg, ez az egyetlen út. Ha van esze, hamar belátja, hogy az ördög sokat ígér, keveset ad, és a végén mindent visz.
Fekete Zsuzsa
(parokia.hu)
