Rengeteg tanúságtétel a budaörsi gyógyító alkalomról!

Rengeteg tanúságtétel! "A Szentírás szavai szerint: ”A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Máté 11:5)" - Így kezdődik aDamian Stayne gyógyító összejövetelén részt vett egyik testvérünk élménybeszámolója, amely után olvashattok egy nagy csokorra valót a megerősítésekről és egészen elképesztő gyógyulásokról is:

A minalunk.hu csapattagjaiként vettünk részt ezen az eseményen, amelyen csodálatos dolgok történtek. Ennyi embert még nem láttam a sportcsarnokban, lent és fent egyaránt tömött sorokban ültek az emberek, akik mindnyájan Damian Stayne-t hallgatták.

Az esemény énekléssel kezdődött, majd arról hallhattunk, hogy nyissuk meg szívünket Jézus és a Szentlélek előtt. 

Sokan azért jöttek, hogy valódi gyógyulást nyerjenek testi – lelki bajaikból. A nap folyamán valódi gyógyulások történtek, amelyekről a kegyelemben részesültek tanúságot is tettek. 
Nehezen hihető számunkra, a ma embere számára, akik nem hiszünk senkiben, legfeljebb saját magunkban, amelynek látni is eredményét a világban.

Volt, aki mozgásszervi bajaitól szabadult meg, volt, aki a hallását, látását kapta vissza, sőt voltak, akik a rákból gyógyultak ki. Sokan voltak, akik lelkileg újultak meg a Szentlélek által.

Csoda történt itt nálunk, Budaörsön, amelyről ezúton tudatjuk a helyieket. Bizonyára sokan mondják, hogy ez lehetetlen, ilyen nincs és egyáltalán van énnékem éppen elég bajom. Akik ott voltak, kevés számú budaörsi is, másként vélekedik erről. A hit Isten ajándéka, de a szívünket nekünk embereknek kell megnyitnunk, amely által már a csoda sem lehetetlen. 

Mindenkit erre buzdítunk, és reméljük, illetve bízunk benne, hogy ezáltal a világ egy picit jobb lesz. Merjünk hinni és bajainkkal forduljunk bátran Krisztushoz, mert a nálunk történtek alapján bizton állítjuk, hogy az imáink meghallgatásra találtak.

Köszönet érte Damian Stayne-nek és a szervezőknek.

LE

Nagy öröm volt számomra megismerni Benneteket és Damian-t, ezt a felkent Isten-emberét, aki társaival együtt ilyen friss és élő hangot hoz az Egyházunkba. Nagyon örülök ennek!

Én egy "visszatérő karizmatikusnak" számítok, megtérésem után sokáig tevékenyen is benne éltem a megújulásban. Családi események és sajnos a saját lanyhaságom, hitetlenségeim csendesítettek el később évekre.  De azt is éreztem, hogy erőtlen a kereszténységem, kompromisszumokkal élek.) Az utóbbi időkben egyre erősebben éreztem egy régi-új hívást, mintha ismét választás előtt állnék, és az Úr határozott igent vagy nemet várna tőlem. Az igennel együtt kiállást, ha kell, bátorságot, az Ige teljes felvállalását. Testvéreim felé szolgálatot, egyértelmű szavakat, amikor szólni kell, nem pedig hallgatást. (Mindezt mély szeretetben, férjem és családom elsődleges szolgálatával...) 
IGEN-t mondtam! Kimondva újra, hogy számomra nem létezik más út, csak a Krisztusé...! Erre szeretnék ráállni, menni rajta, teljes szívemből szolgálni. Ennek egyenes következménye az is, hogy itt voltam a karizmaiskolán.

A hívás megerősödését éltem meg, nagy örömöt, hogy ennek a munkának részese lehetek. Mégiscsak lehet úgy hinni, ahogy már csak reméltem, erővel érteni az Írás szavait, amik tele vannak buzdítással! Külön öröm volt látni, hogy Damian-ék tanítása a katolikus katekizmuson, zsinati tanításokon, pápai enciklikákon és szentjeink példáján nyugszik, hogy ott hordozza az Egyház a szívében ezt a szikrát - csak mi kellünk hozzá, hogy hittel fellobbantsuk!

Konkrét jelek, amik a karizmaiskolában értek: amit ismeretlen társam által próféciában üzent az Úr, telibetalált, minden stimmelt (konkrét élethelyzet, problémák, válaszok) - remélem a prófétai üzenet is teljesülni fog (megtérések a környezetemben), rajtam ne múljon! Másik, kicsi, de nekem nagyon kedves jel: amikor Damian kért minket, hogy imádkozzunk a gyógyító rész előtt konkrétumokért, az ismeret szava bátortalan gyakorlójaként halványan két sort írtam füzetembe: bal váll, bal felsőkar (?)... és: jobb hát középső része, nő. (Melegséget éreztem az előbbi, fájdalmat az utóbbi helyeken). De annyira bizonytalannak éreztem mindezt, hogy nem szóltam hangosan. Amikor 7-es csoportban imádkoztunk gyógyulásért, először is fantasztikus megtapasztalás volt, amikor a kezeink alatt gyógyult meg Évi testvérünk a 17 éves kora óta meglévő erős gerincferdülés miatti hátfájásból, sőt, a hát aszimmetrikus púposodása is eltűnt! Az Úr bónuszként tartogatta nekem a kapott ismeret-szava megerősítését - amikor Zsuzsa testvérünk lépett középre, csak ennyit mondott: "Nekem nagy panaszaim nincsenek, csak a bal váll-bal felsőkar és a jobb hát középső része fáj néha"! Erővel és hálaadással imádkoztam érte : ) megköszönve a bizonyságot a JóIstennek. Dicsőség Neki! 
Köszönettel:
M. K.

Sziasztok!

A lelki élményeimről szeretnék írni nektek, és arról, hogy mit hoztam haza erről a 3,5 napról.

Először is: hazahoztam egy új önmagamat. :) Úgy érzem (és azóta eltelt már 5 nap, ez az érzés csak erősödött), hogy valami hatalmas változás történt bennem. A hitem változott, s ezáltal én magam is, egészében. Sajnos csak ügyetlenül tudom mindezt megfogalmazni, remélem, értitek, mire gondolok. Több oldalról tudom megvilágítani:

- Másként olvasom a Szentírást. Nem úgy, mint egy "kötelező olvasmányt" a régmúlt idők régmúlt csodáiról, hanem úgy, hogy Jézus így és így cselekszik, ezért nekem is így és így kell cselekednem. A múlt idő jelen idővé változott az elmémben. Arca lett hirtelen a szentírási alakoknak. Damien segítségével eljutottam oda, hogy el tudom képzelni, milyenek lehettek az apostolok, amikor még nem voltak szentek, és épp csalódottan állnak egy megszállott körül, akit nem tudtak megszabadítani. Más történetekbe is egy az egyben bele tudom képzelni magam, és rájöttem, hogy az egész Szentírás, amiről eddig azt gondoltam, csupán isteni szent iratok gyűjteménye, valójában emberi is, nagyon!

- Lelki adományokkal tértem haza, és az egészben a legkülönösebb, hogy ezek teljesen belesimultak az életembe. Rájöttem, már ott a Karizmaiskolában, hogy az ismeret szava réges-régen megvan nekem, csak nem tudtam, hogy ez az... (képek helyzetekről, emberekről, vadidegenekről tudok ezt-azt mikor szembejönnek az utcán). Most már tudatosan kell figyelnem és imádkoznom ezért. A nyelvima meg a világ legtermészetesebb módján jött ki a számon: végre kinyitottam! :) Azóta ezt is gyakorlom minden nap.

- Rájöttem, hogy egy közösség szolgálat nélkül halott, illetve halálra, szétesésre van ítélve, ha még él. Ez konkrétan a saját életemben - épp a lelkigyakorlat előtt - be is bizonyosodott. Ezután másként gondolok a közösségre, és igyekszem a tagokat szolgálatra buzdítani, s magam is szolgálni.

- A "kötelező" napi imaidőmet most úgy fogalmazom magamban, hogy a "várva várt" napi imám. :)

- Életemben először vettem részt olyan imában, mely során szabadulások történtek. Ez igen megrázó élmény volt számomra, féltem is közben, de tisztában vagyok vele, hogy ezekkel szembesülni kell, mert a szellemi harc az életünkért, a lelkünkért folyik. Nem játék, és nem lehet elmismásolni a Gonosz tevékenységét. Jól esett látni, hogy miközben Damien teljesen komolyan segít a gonosz lelkek kiűzésében, tud róluk viccesen és lazán beszélni tanítás közben.

- Történt egy gyógyulás abban a csoportban, amiben én is imádkoztam (a szeme gyógyult egy lánynak).

Ha monogramot használtok a megjelentetéshez, akkor:

K-M. O.

Kedves Testvéreim!

Hálás köszönetem nektek a szervezésért a lehetőségért, mindenért!

Már most elkezdett dolgozni ezzel az új ismerettel az Úr nálam, rajtam keresztül.

Még egyszer nagyon köszönök mindent! Felejthetetlen, életem legjobb napjai közé tartozó időszakát adta nekem az Úr a ti fáradozásaitokon keresztül!

Isten áldjon benneteket! 

B. M.

Nagyon köszönjük a rengeteg munkátokat és megfeszített szolgálatotokat ami által létrejöhetett ez a grandiózus Szentlélekben általi táplálás amit a Karizma Iskola jelentett!
Megrendített és mély újragondolásra indított saját életemet és szolgálatomat illetően, de ezzel nem csak én vagyok így.
Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség bár aktív munkát végez, de csak ha mi futunk és talán nem is Isten szerint....ráadásul hol van belőle az erő? Ezek a kérdések merültek fel többek közt.
Fontos hogy mindent hitben át tudjunk értékelni.
Köszönünk mindent Isten áldjon Benneteket...

Az Úr Veletek Van! 

..és mi is...
N. Zs.az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség vezetője, egész közösségünk nevében...

Talán még mostsem tudok meghatottság nélkül beszélni a kapott kegyelmekről, mert ezeket
élményeknek nevezni degradáló lenne. Amikor péntek délelőtt a Szentlélek áradásért, még több
Szentlélek áradásért imádkoztunk, még nem éreztem semmi különöset. De másnap szombaton (a névnapomon) igazán megtapasztaltam a Szentlélek szeretetét! Szinte kábulatban voltam, lerészegedtem a kegyelemtől, a boldogságtól, pedig akkor már nem kértem, de jött!
Eddig "kívülállónak" éreztem magam a karizmatikusok között, mostantól kezdve nem. Most már igazán vágyódom a karizmákra - még a nyelveken való beszédre is, eddig ezt felelslegesnek tartottam, most már nem! - Biztos vagyok benne, hogy használni fog az Úr, mert késznek érzem magam a tanulásra! Gondoltam, hogy jó és hasznos lesz a karizmaiskola, de hogy ennyire, azt nem!

Egész további életemet megváltoztató  kegyelmeket kaptam!

E.J.

Sziasztok!

 Én úgy mentem el a Karizmaiskolába - talán kivételnek számítottam ezzel - hogy nem akartam magamnak nagy karizmákat (a nyelvimát, a prófétálást, gyógyítást, megkülönböztetést stb. értem ezalatt). Azért mentem el, hogy egyrészt megismerjem ezeket kívülről, legyen képem róluk, másrészt imádkozzam, hogy a Szentlélek adjon nekem kisebb karizmákat (jó édesanya lehessek a mindennapokban, a hivatásomat "karizmával" végezhessem, stb. ) Aztán kb. péntek estére leesett, hogy nem húzhatom ki magam a nagy karizmák alól, itt kérem szépen munka van! :) És az is leesett, hogy Isten mindannyiunknak megadta, megadná az összeset, egyenrangúnak tekint ezen a területen minden embert! Én ezt eddig totálisan másként gondoltam. Magamat ebben a munkában egy kis hangyának képzeltem, aki élete végéig kívülről nézi majd a "nagyok" működését. És akkor, péntek délután, az ismeret szava előadáson már tudtam, hogy miért is vagyok én ott! Akkor már kezdett előbuggyanni belőlem az addig olyan idegennek gondolt nyelvima, és estére az ismeret szava is "telitalálatot" hozott! Kezdett összeállni, hogy ezek nem "nagy" karizmák, hanem ezek mindenki karizmái... Hétköznapi dolgok azoknak, akik napi szinten használják őket! Damian természetessége, ahogy mindezekről beszélt, rengeteget oldott a feszültségemen! Ezúton köszönöm neki, hogy rásegített engem erre az útra, aminek most még csak nagyon az elején vagyok, és magam sem tudom, pontosan mi lesz a feladatom a konkrét életemben.

A másik, amit kihagytam, hogy egyik nap sétáltam a gyerekekkel az utcán, szembejött egy férfi, és rá volt írva, hogy pornográfia. Nem úgy ráírva, hogy betűkkel, hanem úgy, hogy tudtam, hogy ez az ember pornográfiával foglalkozik. Annyira határozottan tudtam, hogy biztosan nem csak képzelődés volt. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi ilyenkor a teendőm. Az biztos nem lett volna helyes, ha a hároméves meg a másféléves gyermekemmel a babakocsiban odamegyek hozzá, és jelzem neki, hogy meg kéne térni :). Nem is ezt tettem. Imádkoztam érte. Többet abban az esetben nem tudtam tenni.

A harmadik, hogy miután hazajöttem a Karizmaiskolából, valami elképesztő kísértés-hadjárat indult ellenem idehaza. Egyik nap csöngött a telefonom, felvettem, a nagynéném volt, nem szólt bele, és képzeljétek, énekeltek benne, ezt: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, örökre enyém vagy!" Később visszahívtam a nagynénémet, és kiderült, hogy épp templomban ült, hozzá sem nyúlt a telefonjához, az önállósította magát, és engem, csak engem felhívott, pont akkor, amikor ez a dal ment!!!!!!! Szép, nem? Isten hívott - ezúttal telefonon. :)))))

O.

Kedves Testvérek!

Nagyon megérintett engem, mert a mi Istenünk csodálatos Isten, igazán nagyon szeret minket. A vége fele, mikor Damian mondta, csukjuk be a szemeinket, és gondoljuk át mit láttunk, tudatosult bennem, hogy a szentírás élő, eleven valóság, ami le van írva megelevenedett előttem. Mk 16,17 Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak Mk 16,18 kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.«

Különösebb bajom nem volt, maximum a bal térdem fáj az utóbbi hetekben többet a kelleténél, ami rengeteget javult. Dicsőség és hála a mi Jézusunknak most és mindörökké.

Legyetek áldottak: I

Szeretném szívből megköszönni, hogy ott lehettem a Karizmaiskolán.

Mivel kezdő vagyok, nagyon kezdő, ami a karizmatikus mozgalmi életet illeti, sok minden újdonság volt számomra a Karizmaiskolán. Istennek Szent Lelke annyi mindenre megtanított, hogy azt, nemhogy leírni, de még elmondani is sok lenne. Személy szerint, egy rendkívül új és más szemléletet kaptam, ami a hitemet és Istenhez, valamit az Egyházhoz való hozzá állásomat illeti.  

Nagyon – nagyon sokat kaptam az Úr Jézustól, de hogy ez megtörténhessen, Ti voltatok az ÚT. 

Krisztusban végtelen szeretettel és imádsággal: M.J..

A szombati alkalmon én is szabadultam. Péntek este hazamentem telve Szent Lélekkel el sem bírtam aludni akkora öröm volt bennem, de éreztem, hogy valami nyomja a jobb mellkasomat, olyan érzés volt mint amikor beszorul a levegő, de az erős fájdalommal jár, ez csak úgy nyomott, mintha egy gombóc-féle lenne a jobb mellkasomnál. Szombaton a szabadító imánál éreztem, hogy a bensőm elkezd rángatózni, majd egy nagy ürességet és egy kis depressziós érzést. Nem tudom mi volt ott, de kijött - a nyomás a jobb mellkasomban megszűnt - és azóta sokkal szabadabbnak érzem magam az Istennel való kapcsolatomban és bátrabbnak az emberekhez való fordulásban és jobban is tudom szeretni az embereket.

A szabadító ima után mentünk ugye az Oltáriszentség elé, ami betöltötte az ürességet és elmulasztott minden depressziós érzést.

Ez számomra azért fantasztikus, mármint az Oltáriszentség, mert én még nem tartozom 100%-osan a "klubotokba". Engem evangélikusnak kereszteltek, a pünkösdieknél szívből megtértem, majd 10 évig két urat szolgáltam, jó két éve a férjem indult el Istenhez, visszatért az egyházába, hozzátok, és én is követtem. Az én rekatolizációm folyamatban van, nekem nagyon-nagy lelki fájdalom, hogy nem járulhatok a Szentáldozáshoz. Szóval az Oltáriszentség nekem egy külön csoda, hatalmas erő- Jézus! -  van jelen és mindig gyógyulok mikor előtte töltök időt. Annyira sajnálom a többi jó szándékú, nem-katolikus keresztényt, hogy mit szalasztanak el, én meg folyamatosan hálát adok a kegyelemért, hogy Isten visszavezetett az egyházába.

Nagyon köszönöm, hogy foglalkoztok az utógondozással is, kell is mert még most nagy a lendület, de aztán majd jönnek az élet gondjai meg a kudarcok, csalódások, visszautasítások akkor kell majd csak igazán összekapaszkodjunk.

Ha érdemesnek találjátok bármelyik bizonyságomat közölni - még fogok is írni, mert nem akarom magamban tartani - nyugodtan írjátok ki a teljes nevemet hozzá, nem azért mert én most nyomulni akarok meg ismertté válni, hanem mert szerintem így hitelesebb.

Isten áldjon benneteket! 

B.M.

Nekem Damian azt jelentette, amit az utóbbi időben lázasan kerestem a megújulásban, de nem találtam meg. Harminc éve születtem ujjá, de még nem tapasztaltam soha az Isten hatalmának ilyen fenséges kiáradását, amit Dam  tiszta tanítással is kísért. Úgy, hogy nem önmagát, hanem az Urat állította középpontba! Ismétlem nekem jel volt, az élő Isten élő megnyilvánulása.

Most már tudom, hogy van Isten Izraelben, akarom mondani Budapesten (bocs Budaörsön).

Végül remélem, hogy lesz valamilyen szervezett formája, hogy a jövőben együtt éljük meg ezeket a dolgokat, amiket az Isten embere a szemünk elé helyezett. Én valahol mindenképp nekiállok, hogy megfizessem az árat. Szívesen felvenném veletek a kapcsolatot személyesen is. A fentiekben Ildi, az oldalbordám is velem tart.

Kegyelem nektek és békesség.

J és  I

Nagyon jó volt a karizmaiskola! Felrázott, megéltem, hogy az evangélium ma is élő. Szeretnék megerősödni , szolgálatra készülni és szolgálni!

Tanúságom: a 22 éves fiam aki évek óta elfordult az egyháztól kiment a végén és imádkoztak érte ,már az is csoda volt ,hogy eljött az alkalomra ,mert annyi támadás és visszahúzó erő tartotta vissza!

Mindezt imában kértem Istentől már hosszabb ideje de gyermekem eddig minden anyai nógatásra süket maradt.

.Amikor eljött nagyon furcsa színek égtek az arcán: szürke, sárga halvány,stb..Úgy tűnt nekem bármikor feláll és kiszalad.Még sem tette meg.Végig megtette Damián utasításait: imára ,bűnbánatra ,megbocsájtásra . Amikor Damian kérte ,hogy álljanak fel akik elszakadtak az egyházuktól vagy távol vannak és ha bátrak menjenek ki a színpad elé,az én meglepetésemre fiam is felállt (szinte az utolsó utáni pillanatban) leindult a színpadhoz és imádkoztak érte!

Dicsőség Istennek!Jézus Él!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretettel:B. E.

 

Úgy érzem, Isten csodát tett velem ebben a néhány napban. Egészen más lett a kapcsolatom Vele is, magammal is. Én csak másfél éve járok rendszeresen misére, tavaly májusban áldoztam először. Akkor és azóta is rengeteg kegyelmét érzem az Úrnak, egyre közelebb éreztem magam Hozzá, de ezen a hétvégén rádöbbentem, mindaz szinte semmi volt - nem is sejtettem, hogy ez ilyen intenzív lehet. Már péntek este kezdett valami megmozdulni bennem, az esti műhelyen, de az igazi fordulópont az a szombati szabadító ima volt. Úgy éreztem, fellélegezhetek, és valahogy eltűnt egy rakás dolog, ami akadályozta az Istennel való kapcsolatom igazi elmélyítését. Akkor utána nagyon megijedtem, nem értettem, mi történik, és féltem. Órákba telt, mire kezdtem megnyugodni, és megérteni mi történik velem. Fantasztikus érzés volt, felszabadító és örömteli, annyira körülvett Jézus az ő végtelen szeretetével! Tényleg intenzíven éreztem a jelenlétét, és érzem azóta is. Valahogy rá lettem hangolva, és ettől könnyebb Vele élnem, könnyebb meglátnom, mi a helytelen - még érzékenyebb lett a lelkiismeretem.
A másik, hogy végre megtanultam szabadon dicsőíteni az Urat; sajnos eléggé visszafogott voltam eddig ilyen téren, de most a gátlásaim jó része szertefoszlott, és végre nyitott szívvel énekelek Istennek. Ezért is nagyon hálás vagyok ennek a kurzusnak.
A harmadik dolog pedig, amit fontosnak tartok: Isten megmutatta, éreztette, elhitette velem, hogy szeretné, ha ezekkel a lelki ajándékokkal élnék, és szolgálnám Őt. Ezen a karizma-iskolán megtapasztaltam, hogy tényleg képes vagyok rá, ha kitárom a szívemet és beengedem oda Jézust egészen, és igent mondok Neki. Nagyon örömteli és megható érzés nekem, hogy Isten engem is fel akar és fel tud használni az Ő hatalmas tervében; hogy képes általam is megérinteni az embereket.
Nagyon vágyom rá, hogy Vele éljek egészen, hogy az Ő nagy szeretetét megmutassam az embereknek! És ez a pár nap bebizonyította számomra, hogy menni fog, és hogy Jézus él, és dolgozik ma is, és azt szeretné, ha mi is részt vennénk ebben a szolgálatainkkal és a hitünkkel. Tudom, hogy ez az út nem lesz egyszerű, hogy kell érte áldozatot hozni, de azt is tudom, hogy Jézus végig velem lesz, erőt ad, és Vele egész biztosan sikerülni fog.

Első alkalommal vettem részt a karizmaiskolán. Korábban beszélgettem olyan testvérekkel, akik már átélték az előzőt, ők ajánlották. Óriási várakozással szívemben érkeztem. Az élmények, az átélt események, a reánk zúduló kegyelmek percről-percre megerősítettek,
hogy ahogyan Damian Stayne is mondta, a mi Istenünk a legnagyobb. A négy nap alatt lebomlott az összes fal, amit önmagam köré pakolgattam. Eltűntek szívemből minden, ami korábban néha-néha visszafogott. Kibontakoztak olyan karizmák bennem, amelyek "csak"
lappangtak. Őszinte öröm töltött be, amikor ismeretlen emberekből olyan szeretetet éreztem, amit nekem még sokat kell gyakorolnom. Az az élmény, hogy imáimmal aktívan hozzájárulhattam a vasárnapi gyógyító alkalom csodáihoz, egy életre emlékezetes marad, és ezért nektek is nagyon hálás vagyok.
Isten áldjon benneteket!
Jézus Él!F.Cs.

A gyógyító alkalom előtt az, az szombaton B.mondott egy ismeretszavát.

Van itt egy nő, akinek mind a két melle alatt fájdalmas csomók vannak, az Úr meggyógyítja.

Én előtte láttam a saját melleimet és alatta a betegséget, de nem mertem felállni, hogy nekem szólt az ismeretszava.

A vasárnapi imaalkalomkor, vállaltam, hogy mikor a Damján tanít, akkor folyamatosan imádkozom úgy ahogy azt kérte. Amikor a daganatos betegségért imádkozott a Damján én is felálltam és kértem, hogy gyógyítson meg az Úr! Akkor forró tűz járt át. Ma fürdés után, ki akartam tapintani a mellem alatti csomókat. Ami az ima előtt mint a két mellem alatt megtalálható volt. A bal mellem alatt, teljesen végig kb. 1 cm-ter vastagságú, a másik mellem alatt kisebb csomók teljesen elmúltak. Amikor észrevettem, hogy eltűntek a csomók, elsírtam magam és csak az  jött ki a számon. Köszönöm Istenem! Köszönöm Istenem! ÉS csak zokogtam és , csak zokogtam. Áldott az Úr! Szeretetéért és gyógyító kegyelméért. Ma a szentmisét hálából ajánlottam fel. Holnap szeretnék tanúságott tenni a szüleimnek, akik nagyon szeretnek, de nem hívők.

Tisztelettel és imával: H. A.

Az én gyógyulásom csak egy apró dolog, de megosztom veled.
A jobb vállam nagyon élesen, szinte elviselhetetlenül szokott néha
fájni. Legtöbbször autóvezetés után. Az elmúlt napokban is eléggé
fájt, de az imaösszejövetel elején különösen.
Mikor Damian a vállakért imádkozott, akkor nagyon pozitív és
reményteljes érzésem volt. A vállamban pedig melegséget éreztem.
Amikor kérdezte, hogy ki érzi jobban magát, még nem voltam biztos
benne, mert még nem múlt el teljesen a fájdalom. De utána a dicsőítő
ének alatt teljesen elmúlt.
Szeretettel,
É.

Köszönöm, hogy ott lehettem veletek.

Az én "pici" gyógyulásom a szombati iskolai közbenjáró ima alatt történt.

A karomat vállamtól nem tudtam felemelni csak kb. derékszöget bezárólag.

A térdem pedig, hát nem tudtam térdelésből felállni mindenféle kapaszkodás és akrobatikus mutatványok nélkül; harisnyát nem tudtam csak külön technikával felvenni.

Mikor a testvérek imádkoztak értünk én félve kértem az imát, gondolván milyen telhetetlen vagyok, hogy nem csak az egyikért kérek imát.

Teljesen rábíztam magam az Úrra és már ott éreztem, hogy klassz tudom emelni a kezem, le tudok térdelni.

Ezt ott nagy boldogan jelentettem Damiannak.

Másnap reggel - Isten bocsássa meg nekem- óvatosan, egyedül a fürdőszobában kipróbáltam, hogy még működik-e a kezem és a lábam. És Istennek hála igen, igen, .-----( és még mindig)

Telve hálával, végtelen szeretettel mentem a vasárnapi kápolnában tartandó szentségimádásra, hiszen volt és van mit megköszönni, ha csak a fizikai részét nézem.!

Most visszagondolva jutott eszembe, hogy a lépcsőn úgy szaladtam le és fel, mint régen és teljesen természetes volt a térdelés, és nem pánikoltam, hogy hogyan is fogok felállni.

Azóta önkéntelenül dicsőítő dalokat dúdolok, énekelek......Dicsőség az Úrnak.

A csarnokban a gyógyítón mellettem egy bácsi a kezeit nem igazán tudta mozgatni, könyöktől  tartva derékszögben álltak.  Amikor Damian kérte az imát a kezekért én, aki világ életemben félős, gátlásos voltam, (58 éves vagyok) teljes természetességgel rátettem a kezem és imádkoztam érte.(A felesége kicsit furcsán nézett rám...).

Utána finoman megkérdeztem mit érez, "hát mintha valamit javulna"..

Folytatódott tovább a gyógyító alkalom, dicsőítés és egyszer csak oldalra pillantva látom, hogy ez a bácsi teljesen egyedül veszi le a zakóját és tartja fel a kezét dicsőítésre!!!!

Hála az Úrnak!!! Sajnos nem ment ki tanúságot tenni, szerintem ő is úgy volt mint én és sokan, hogy tényleg igaz???

Igen jó lenne, ha folytatódna valamilyen formában az iskola...legalább itt az interneten.

Imádságos szeretettel M.

Ami engem illet, a jobb mutatóujjam, ami évek óta részlegesen érzéketlen volt (egy nyakcsigolya ideg becsípődésből maradt vissza,) meggyógyult és azóta is teljes mértékben érzem a legkisebb érintéseket is vele. Már megszoktam, hogy együtt éljek ezzel a tünettel, de amikor Damian a végtagok gyógyulásáért imádkozott én is melegséget éreztem az ujjamban, és azóta 100%-os.

Szeretettel:

P.

Szeretném megköszönni Nektek, hogy felvállaltátok a karizmaiskolának
és a vasárnapi gyógyító alkalomnak a megszervezését. Több ajándékot is
kaptam, de a számomra most leginkább fontosat és csodálatosat
szeretném megosztani.
Néhány héttel ezelőtt egy karizmatikus közbenjáró imaesten azt a
próféciát kaptam egy személy által az Úrtól, hogy szeretne nekem egy
nagy ajándékot adni. Természetesen mint kicsi embernek csak ötleteim
voltak arra vonatkozóan, hogy mi lehet majd ez az ajándék, de amit a
karizmaisokában a gyógyító ima alatt kaptam, arra nem is gondoltam...
Amikor Damian szombat délután a karizmaiskolában a gyógyításról
beszélt, feltettem magamnak a kérdést, hogy, ha gyógyítást kérnék az
Úrtól, akkor pontosan mi lenne az: a rossz látásom meggyógyítása, a
szívritmuszavarom megszüntetése vagy az allergiám gyógyítása. Miközben
ezen gondolkodtam, azt éreztem, hogy a figyelmem a
szívbillentyű-problémámra irányul.
Aztán amikor a karizmaiskolatársaim közül többen elmondták, hogy az Úr
Jézus gyógyító szándékára vonatkozóan konkrétan milyen ismeretszavát
kaptak, akkor az egyiknél egyszer csak felkaptam a fejem.
Valaki azt mondta, hogy "van itt egy (fiatal) nő, akinek a
szívritmuszavarát szeretné gyógyítani az Úr". Éreztem, hogy ez az a
nagy ajándék, amivel szeretne Isten megajándékozni engem. Áldott az Ő
neve!!!!
Majd akkor, amikor a körülöttem lévők a gyógyulásomért imádkoztak,
egyszer csak az arcom bal oldalán forróságot érzetem, majd pedig azt,
hogy "lecsendesedett a szívem".
A kardiológusom -amikor néhány éve felállította a diagnózisom- azt
mondta, hogy a szívbillentyűproblémám/szívritmuszavarom velem
született, és gyógyszert írt fel nekem, hogy ne érezzem azt, "hogy
labda pattog erősen és gyorsan a mellkasomban".:-) Azt mondta, hogy
nem kötelező szednem a gyógyszert, de erősen ajánlott, mert ez az én
életemet könnyíti.
Próbáltam később abbahagyni a gyógyszerszedést, de már másnap heves
szívdobogásom támadt, ami egyszerűen elviselhetetlen volt, úgyhogy
újra gyógyszerhez nyúltam.
Most szeretném világgá kürtölni, hogy az Úr hatalmas és csodálatos!!!!!!!!
A szombati gyógyulásom óta nem veszek be gyógyszert, azt érzem, hogy
új szívem van, mintha Jézus egy háborgó tendert csendesített volna le
bennem. Dicsőség Érte az Úrnak!!!!!!!!!!
Még egy dolgot szeretnék megosztani a sok-sok csodából, amit
tapasztaltam: a vasárnapi gyógyító alkalomra eljött az édesanyám is,
aki sok-sok éve nem gyónt és áldozott, de most megtette.:-) Hiszem,
hogy ez egy új kezdet.
Isten áldjon Titeket és köszönöm, hogy Isten eszközei voltatok!!!!:-)
Szeretettel, F. K.

3 tanúságtételt szeretnék megosztani veletek.

Amikor a karizmaiskolán este azért imádkoztunk, hogy Isten mutassa meg a jelenlévőknek betegségeit, akkor én azt éreztem, hogy egy nőnek nagyon erős fejfájása van és biztosan 2-3 méteren belül ül a közelemben.

Az utána következő csoportos közbenjárásban az első akiért imádkoztunk az a hölgy volt, aki addig balról mellettem ült a széken, de nem ismertem. Elmondta, hogy nagyon régóta fejfájással küzd. Ekkor rögtön megosztottam vele amit ismeretben kaptam erről a fejfájásról és ő mondta, hogy valóban úgy fáj, ami sokszor felerősödik neki és most éppen ebben az állapotban van. Imádkoztunk közösen a csoporttal a gyógyulásáért és pár perccel később teljesen elmúlt a fájdalma.

Egy másik hölgy, akinek a lábai fájtak elmondta, hogy minkét lábán a lábujjain bütykös kinövések vannak, ami estére annyira fáj neki, hogy nehéz állnia és a lábszára is fáj.

Ezért leültettük egy székre, a lábait pedig felrakta egy másik székre. Együtt hívtuk a Szentlelket és kértük érte a Jézust, hogy gyógyítsa meg. Pár perc után megkérdeztük hogy van, történt-e változás? Amire ő azt mondta, hogy a jobb lábában elmúlt a fájás, a bal lábában pedig bizsergést érzett, de még fáj. Ismét kértük a gyógyulását abban a lábában is és rövid időn belül monda, hogy nem fáj. Másnap elmesélte, hogy aznap este a szálláson döbbenten vette észre, hogy nincsenek már bütykök a lábujjain.

Végül saját gyógyulásomat szeretném megosztani veletek, ami a gyógyító alkalmon történt.

Amikor Damian kérte, hogy tegyék fel kezüket akiknek válla, háta fáj, akkor felálltam és megmozgattam a tagjaimat, hogy érzem-e a hát-, nyak-, és vállfájdalmaimat, ami sok éve kínozott hol erősebben, hol kevésbé, de emiatt alig bírtam lehajolni ami fájdalmas volt (pedig általános iskolás koromban nyújtott lábakkal állva lehajolva, könnyedén érintettem két tenyérrel a talajt).

Most is fájtak tagjaim.

Imádkozott értünk Damian és amikor parancsolt a fájdalmaknak Jézus nevében, akkor mintha áramütés ért volna úgy megremegett a testem és azonnal hanyatt estem a földre. Körülbelül húsz másodpercig feküdhettem, és amikor ültem fel hogy felálljak, már észrevettem hogy nem érzem a hátfájásom.

Elkezdtem tesztelni fáj-e a hátam, és ekkor vettem észre, hogy teljesen fájdalommentesen le tudok hajolni és olyan mélyre, amire évtizedek óta nem voltam képes. A nyakamból is elmúlt. A döbbenettől és az örömtől azt se tudtam mi történik velem és a színpad lépcsőjére lépve fogtam csak fel, hogy nyilvános tanúságtételre hívtak.

Azon gondolkodtam miért pont én vagyok itt, miért nem az a hölgy akit egy tolókocsiból láttam felállni.

Nem tulajdonítottam az én hátam gyógyulását olyan nagy csodának, főleg ahogy láttam a színpadon az előttem szaladgáló gyógyultakat.

(Mivel engem szolgálni kértek fel, elöl ültem a szolgálócsapatban, feleségem pedig közösségtársainkkal és barátainkkal a sportcsarnok lelátóján maradt így nem tudhatta mi történt velem.)

Az járt a fejemben, most mit fog gondolni a feleségem amikor meglát. Szinte láttam gondolatban azt a döbbenetet az arcán, ahogy meglát és megkérdezi: de mit keres a színpadon a férjem?

Valahogy így éreztem magam, ahogy ott ültem, miközben próbáltam barátkozni a feladattal, hogy most egész csarnoknyi ember előtt el kell mondanom és megmutatnom, amit Isten tett velem. Aztán megtettem.

Nagyon örömteli dolog az, ahogy Isten ilyen dolgokban velünk van és szeret.

Csak bátoríthatok mindenkit, ha Istennek akár csak egy kicsinek tűnő csodáját is megtapasztaljuk, akkor merjünk tanúságot tenni róla, amikor Ő indít rá. Mert a legkisebbnek tűnő csoda is kincseket érhet azoknak, akiket megérint és megváltoztathat vele az Úr. 

Legyen dicsőség Istennek minden csodájáért, amit láthattunk, hallhattunk és tapasztalhattunk, és azért is, amit ezután élhetünk meg. Ámen.

Sz A,

Az én gyógyulásom  is apróságnak tűnik, de látványos! a térdeim fájtak ülő állapotban is, ha meg sokáig ültem, felállni sem tudtam. 
Meggyógyult!! Én is remélem, hogy a körülöttem élők ezen elcsodálkoznak, és remélem, elgondolkodnak....
Köszönöm a tanúságtételeket, a buzdításokat! Sok mindent elhatároztam, ne engedjétek, hogy kialudjon bennünk a láng!!
:-)M

Kedves Testvérek!

Az Úr dolgozik!
Tegnap reggel férjem vitt be a munkába meséltem neki az eseményeket, Damian tanúságtételét a megtéréséről. Férjem is rocker volt(?) szívében még az is maradt. Kérdeztem Nicktől a svéd fiútól mi a véleménye a ZZ Topról mert a férjem ezt hallgatja még most is. (Meg persze a templomba is jár mellette...) Azt mondta Nick, hogy a ZZ Toppal nincs túl sok probléma, nem minden rock banda sátánista, de nagyon mocskos szövegei vannak, amit ugye mi nem értünk, de a szellemisége átjön. Ezt elmeséltem Z-nak, kisvártatva  megállt egy buszmegállóban, odaad két kazettát amit a kocsiban szokott mindig hallgatni, (Motörhead és ZZ Top) és azt mondja: "Tekerd le az ablakot és dobd ki ezeket a kukába!" Megszaggattam a szalagokat (hogy használhatatlan legyen) és kidobtam. Dicsőség Istennek! Nem szolgálunk többé két úrnak ezen a területen! Évek óta zavart ez engem, eddig hiába téptem a számat. A Szent Lélek pár perc alatt elvégezte Z-ban!
Más.
Januárban teljesen véletlenül (?) találtam a karizma iskolára a neten, rögtön jelentkeztem, persze várólistás lettem. A karizmatikus.hu-ról mindent kinyomtattam ami Damian Stayne-ről olvasható volt. A metrón olvastam a vele készült interjút. Már 2010. novembere óta (3 hónapja) be volt gyulladva mindkét térdem, nagyon fájt, a lépcsőn is nehezen tudtam felmenni. A cikk olvasása alatt, ott a metrón, betöltött a Szent Lélek nagyon nagy örömmel és forrósággal. Mikor leszálltam, mentem fel az aluljáróból gyalog a lépcsőn és csak már mikor fönt voltam vettem észre, hogy nem fájnak a térdeim! Még csináltam ott néhány guggolást is, amit 3 hónapja nem  tudtam megtenni. És ez a gyógyulás tartós volt. Elmeséltem az imacsoportomban, és a csoportvezetőm, aki részt vett a 2008-as karizma iskolán mondta, hogy Damianék már előre imádkoznak azokért aikinek ott kell lenni az alkalmaikon. Dicsőség Istennek a gyógyulásárt, meg a megerősítésért, hogy ott volt a helyem a karizma iskolában!
Isten áldjon benneteket!
B. M.

Tisztelt uram,hölgyem.   Először is szeretném megköszönni önöknek hogy megszervezték 2011.03.20-án A budaörsi sportcsarnokban a rendezvényt és a hálaadó szentmisét. Lelkiekben és testileg is meggyógyulva jöttem haza . Én voltam az egyik ember akit Damian Stayne az angliai Cor et Lumen Christi katolikus közösség vezetője kiválasztott a nézőtérről és meggyógyított. Nekem 7 éves koromban volt egy balesetem eltörött az orrom meg az arccsontom és a bal oldalon nem kaptam levegőt lebénult az orrom. 18 éves koromban igaz megműtöttek és a helyére rakták az orrom és a manduláim is kivették hogy levegőt kapjak legalább az egyik orrlyukamon.  35 évig nem kaptam levegőt a bal orrlyukamon és nem éreztem a bal oldalamat az arcomon. Damin Stayne  mikor a színpadon mondta , hogy valakinek most gyógyul az orra és éveken keresztül nem kapok levegőt hirtelen nem is gondoltam hogy én lehetek. De egyszer csak érezni kezdtem a melegséget az arcomon és hogy tudok venni levegőt az orromon.  Ki is mentem a színpadra és nagyon boldog vagyok hogy én lehettem az egyik ember akit kiválasztottak és meggyógyulhatott.  Tisztelettel: K. I. M.

Amikor Damian a daganatokért és rákos betegségekért imádkozott, oly módon, hogy Jézus nevében megátkozta ezeket (ahogy a Szentírásban Jézus tette a fügefával, amin nem talált gyümölcsöt !) és azt parancsolta, hogy Jézus nevében száradjanak el,haljanak meg, MOST !, nagyon érdekes: azt éreztem, hogy egy kéz megragadja ezt a daganatot bennem (a hüvelycsonkon találtak egy 2008.ősze óta lassan növekvő daganatot, melyre tavaly 3 alkalommal kemoterápiát, idén 10 alkalommal sugárkezelést kaptam és), és most összeszorítja, és meg akarja fojtani.. Az is bennem volt, hogy ennek biztosan lesz valamilyen bizonyítéka, de leginkább a következő orvosi vizsgáltra gondoltam...
Amikor Damian azt kérte, hogy menjen ki az, aki tapasztalt valamilyen változást, boldogan ki is szaladtam, de nem kerültem sorra, mert már közel volt a szentmise ideje és Székely János püspök úr már ott volt...
Amint haza értünk - apu miatt is siettünk, mert hosszúnak tűnt neki a délután -, és WC-re mentem, tágranyílt szemmel, döbbenten azt tapasztaltam, hogy a fehérneműmben a betét véres lett (tavaly óta óta ezt kell használnom) és még egy sötét színű alvadtnak látszó csomó is volt rajta...És ekkor eszembe jutott, hogy csodálatos, hogy ilyen hamar megkaptam a bizonyítékot, amire még ott a csarnokban gondoltam !
Dicsőség a mi gyógyító Istenünknek!
Április 12-ére kaptam időpontot az onkologusomhoz és a sugárkezelést intéző főorvosnőhöz, aki azt mondta a legutóbbi vizsgálatkor, hogy még 5-6 sugárkezelést kellene kapjak, hogy ez a daganat véglegesen eltűnjön.....
És még valami... hab a tortán: Alzheimer-beteg 88 éves édesapám vasárnap óta jobban járkál, nem fárad el, jobban beszél, formálja a szavakat, jobban érthető a beszéde is, mint azelőtt volt ! Ezt is Jézusnak köszönhetjük!
Halleluja!
J J

VELEM IS MEGTÖRTÉNT A CSODA!!!!
57 éve süket bal fülemre kezdek hallani. Igazából tegnap délután 15,55-kor vettem észre, hogy hallom Bach zenéjét a rádióból, - igaz jól fel kellett hangosítanom, majdnem maximumig - 57 éve nem hallottam erre a fülemre. 5 éves voltam, amikor kanyarós lettem még Gádoroson, és elhaltak a hallóidegek. Az orvosok azt mondták, hogy gyógyíthatatlan, de a jó Isten meggyógyította! Működik!!!!!!!!!!!!!!!! 
Egy új ember jött haza, Budaörsről, pedig, akkor még nem is tudatosult bennem, hogy mi is történt velem.
Szóval el sem tudom hinni, hogy 57 év után hallok a bal fülemre, van papírom is róla valahol, hogy tök süket volt!!!! 
Az Isten velünk van  HALLELUJA!!!
Puszi I.

Januárban derült ki hogy méhemben egy polip (1 cm) van és a petevezetékemben pedig 4cm hosszú 1cm vastag tágulat, ami azt mondták gyulladás jele, mert a petevezetéknek nem is szabadna látszani az ultrahangon. Tegnap volt még egy ellenőrző ultrahang a "közelgő" műtét miatt (a petevezetékemet is ki kellett volna venni), de sem a polipnak sem a gyulladásnak nem volt nyoma.

Dicsőség az Úrnak!

Családomban többen gyógyultak térd, kar és hátfájásból, édesanyámnak pedig a szívkoszorúér meszesedése, neki is tegnapra volt időpontja a kardiológiára, ahol ezt igazolták.

A 7 és fél éves kislányom fruktózérzékenységét terheléssel vizsgáljuk, tegnap már ő is elkezdte az iskolában :)  , itthon folytattuk, de nem ment a hasa mint máskor, sőt nem is puffadt.

Hálát adunk Istennek a sok gyógyulásért!

Szeretettel imádkozunk értetek,

L.

Tanúságtételek a mi csoportunkból.
Egy 62 éves férfi csak mellmagasságig tudta emelni mindkét karját, az imák hatására ma már mindkét karját fel tudja emelni.
Egy nem hívő társunknak a térdfájdalmait gyógyította az Úr, 64 évesen úgy ugrált örömében kint a szabadlevegőn, mint egy bakfis.
Egy testvérünk korábban agyvérzést kapott és folyamatosan úgy érezte, hogy mintha erős súly húzná hátra a fejét. Mikor hazafelé mentek azt mondta, hogy most már könnyebb a feje.
Egy férfi társunk is velünk jött volna, aki kb. 1 éve súlyos agyvérzést kapott és azóta csak kis mértékben javult. Elindultak vele Budapestre az alkalomra, de az út alatt rosszul lett és vissza kellett fordulniuk.
Amikor Damiannal a távollevőkért imádkoztunk az Úr elé hoztam őt. Később mesélték, hogy az ima ereje érezhető volt, elkezdte mozgatni a kezét és a vállát, amikre korábban nem volt képes.
Sajnos senki nem ment előre tanúságot tenni közülünk. Biztos vagyok benne, hogy sokkal mélyebb csodák, gyógyulások, változások mentek végbe az emberekben, mint amiket szemmel láthattunk.
Dicsőség Istennek mindenért amit láttunk, hallottunk, átélhettünk.
Annak a kegyelemnek a teljes hatását, ami a közösségetek által így kiáradhatott ránk, országunkra, itt a földön képtelenek lennénk felfogni, befogadni. Nagyon szépen köszönöm a sok fáradozást és imát, energiát amit ebbe az alkalomba fektettetek. Az erős imaháttér végig érezhető volt.
Adja Isten, hogy azokból a megpróbáltatásokból, amelyeken most keresztül kell mennetek, mégjobban megerősödve, még tüzesebben jöjjetek ki, hogy országunk megújulhasson.
Isten áldjon Titeket!
M.

Kedves Testvérek! Számomra ez a pár nap felejthetetlen marad. A két lábamom csontkinövés, úgynevezett bütyök volt, és van is, de a fájdalom és gyulladás szinte teljesen elmúlt róla. Ami az én egész lényemet megérintette, Isten hatalma, minden felett. Megkaptam a nyelvek adományát, tanított, gyógyított, megszabadított, és elhalmozott minden jóval. Ha egyszer Jézus elragadja a szívünket, nincs már más út. Köszönet neki mindenért. B K. .

Több mint 1 éve van ízületi gyulladásom, amely jelentős fájdalmat okoz, elsősorban a lábamban, úgymint a térdben, mögötte a térdhajlatban, a lábfejben, sarokban, az Achilles-ínnál, és kisebb mértékben a csuklómban, egyes ujjakban, a vállamban és a csípőmben is. Mind közül a legerősebb a térdben lévő fájdalom volt, amely jelentősen korlátozott a mozgásban, csak kb. 5-10 percig tudtam egy helyben állni a fájdalom miatt, nagy gondot jelentett a behajlított lábbal ülés (muszáj volt többnyire kiegyenesítve tartani a lábamat ülés közben), és a járás is 30-40 perc után már nagyon fájdalmas volt. A reumatológián felírtak ugyan gyógyszert, de az elmúlt több mint 1 évben csak csökkenni tudott valamelyest a fájdalom, az is csak az első 4-5 hónapban, és utána már nem változott.

Múlt héten én is részt vettem a Damian Stayne által tartott karizmaiskolán, ahol rengeteg gyógyulás is történt (ha jól emlékszem, 123-at számolt össze Damian), az Úr azonban mindenekelőtt a lelkünket töltötte meg kegyelmeivel.

Onnan mentünk a budaörsi gyógyító alkalomra, ahol a lelátón ültem le, de mivel ott a szűk hely miatt csak behajlított lábbal lehetett ülni, 20-30 perc múlva a szokásos fájdalom miatt fel kellett állnom, így felmentem a lelátó tetejére, majd ott az oldallépcső tetején ültem le, ahol már ki tudtam nyújtani a lábaimat. Aztán eljött az első közbenjáró ima ideje, amikor Damian kérte, hogy tegyék fel a kezüket mindazok, akiknek az akkor felsorolt testrészek közül valamelyik beteg, vagy fáj. Mivel ezek között volt a láb is, így én is feltettem a kezem, majd Damian kérte, hogy akik a jelentkező emberek mellett állnak, tegyék rá a kezüket a beteg vagy fájó testrészre. A rendezők közül egy lány jött hozzám, és ő tette rá a kezeit a térdeimre. Bár más ízületeimért is lehetett volna imádkozni, de mivel egy testrészt kellett mondani, és a térdem fájt a legjobban, így ezt mondtam neki. Imádkoztunk, majd Damian parancsolt a beteg testrészeknek, hogy gyógyuljanak meg. Ezután kérte, hogy tegyünk próbát, hogy meggyógyultunk-e, pl. aki nem tudott járni, próbálja meg, hogy most tud-e, stb. Én próbáltam a lábaimat hajlítani, leguggolni, de nem éreztem változást a fájdalomban. Így aztán visszaültem a lépcső tetejére, közben megkezdték a tanúságtételeket mindazok, akik megtapasztalták a gyógyulást. Nem voltam csalódott emiatt, mert belül egyébként is azt éreztem, már korábban is, hogy a gyógyulásért nekem kell hosszabb időn át naponta, akár hónapokon át imádkoznom (itt épp ezért talán nem is számítottam különösebben gyógyulásra). De kb. 10 perc múlva, ahogy ott ültem, azt vettem észre, hogy szinte egyáltalán nem fáj a térdem. Ezt elég bizonytalanul fogadtam, arra gondoltam, hogy talán a mozgatás, guggolás miatt átmenetileg nem érzem a fájdalmat. Azonban egészen a találkozó végéig ez maradt a helyzet.

A sportcsarnokban nem mondtam el senkinek, de ma már 6 nap telt el azóta, és ma is ugyanaz a helyzet, hogy a térdemben lévő fájdalom 90 %-ban megszűnt. Korábban ilyesmi sosem történt, amióta elkezdődött ez a betegség. A többi ízületnél megmaradt a fájdalom, de korábban mindig a térdfájás okozta a legtöbb problémát. Ezen a héten már volt, hogy 2 órát gyalogoltam a napsütésben, és nem okozott különösebb nehézséget. Ma délután egy imatalálkozón egy hosszabb, elmélkedős keresztutat végeztünk, több mint 1 órán át álltunk a templomban – ez nekem 1 héttel ezelőtt még lehetetlen lett volna! Dicsőség az Úrnak ezért a gyógyulásért! És köszönet mindazoknak, akiknek a szolgálata által ez megtörténhetett.

Szeretettel:

L. I.

Kb. 2004 óta, gimi negyedikes korom óta kattogott a jobb vállam, ha oldalra felemeltem. Ha kihúztam magamat, és egyenes voltam, idővel elkezdett fájni. Recsegett, ropogott. Tudtam használni, de naponta sokat ropogtattam, hogy ne fájjon mindig. Néha jobb volt, néha rosszabb. Mikor imádkoztam egy mellettem levő testvérért, hogy ne fájjon a válla, amikor kellett, úgy éreztem mintha valaki gyengéden megérintette volna a jobb vállamat, majd egy kis melegséget is! :) Azóta sokkal jobb a helyzet. Csak akkor kezd el fájni, ha rosszul tartom magam, és kevésbé akarok hinni benne! De ha elkezdek hinni és bízni benne, javul! :) Már fel tudom emelni kattogás nélkül, és nem is recseg. Sajnos néha fáj egy kicsit, de össze sem hasonlítható azzal, ami eddig volt. Azért írtam le ilyen részletesen, mert azt hiszem, ez a 'hit jelzőm'. Mikor jobban hiszek Istenben, és abban, hogy gyógyít, a vállam is kevésbé fáj! :) És csak azért ennyire gyógyított meg, mert a hitemhez mérten gyógyított engem, úgy vélem. 
Isten áldja a munkátokat! 
cs. s.

Az iskola közbenjáró imájában, amikor párban egymásért imádkoztunk, egy határozott képet kaptam: megjelent a lelki szemeim előtt a torinói lepel Jézus-arca, és bár rohant körülöttem az élet, az arc ott maradt. Furcsa dolog volt viszont, hogy az arc homályos volt, és nem látszott a szeme. Ezeket nem tudtam értelmezni, de tudtam, hogy Isten a biztos jelenlétét erősíti meg az életemben. A vasárnapi budaörsi összejövetelen a karzatra, a színpaddal szemben ültünk le. Nézelődtem, és kisvártatva észrevettem a torinói lepel Jézus-arcát, amint szemből néz rám a színpad fölött. Homályos volt (a számomra, mert messze volt), és hiányzott a szeme, mert egy vasgerenda pont kitakarta... Ekkor azonnal tudtam, hogy aznap este történni fog valami. A gyógyító imában épp a látási problémák voltak soron, én a páromra tett kézzel imádkoztam. Értem nem imádkoztak, nem is kértem, mert a látáshibámat
 (idegi eredetű, görcsös rövidlátás) nem tartottam betegségnek, már régen megszoktam. Amikor az ima után kinyitottam a szememet, a Jézus-arc késélesen nézett rám, minden részletét jól láttam. A terem oldalán a hirdetések alsó, kisbetűs feliratait is könnyen el tudtam olvasni, láttam a színpadon a szereplők arcát és a terem elején ülőket is. Vagyis Isten gyógyította a látásgörcsömet. Azóta eltelt egy hét, de máig sokkal jobb a látásom, mint előtte volt. Az esemény a számomra három ajándékot adott. 1) Én a komolyabb, három éve húzódó allergiás betegségemre kértem gyógyulást, de Isten terve nem ez volt. És nem voltam csalódott. 2) A vasárnapi imában nem kértem a látásomra gyógyulást, és mégis kaptam. 3) Isten csodálatos képben adott nekem megerősítést, hogy elkísér és megerősít a mindennapokban. HG.

A Karizmaiskolában a gyógyítási gyakorlaton kiscsoportunkban egy hölgy régebb óta tartó gerinc és nyakfájdalomra panaszkodott. Ima közben egyik társunk Jézus nevében parancsolt a fájdalomnak, hogy szűnjön meg. Az imát kérő hölgy abban a pillanatban megingott, majd ima után elmesélte, hogy akkor megszűnt a fájdalma, mintha kimetszették volna belőle.

A vasárnapi gyógyító alkalomra Panni lányunkkal mentünk el. Panni ritmikus gimnasztikázik, és ebből adódóan ízületei eléggé igénybe vannak véve. Majd' egy éve a jobb térdét meg is kellett műteni, és bár a műtét sikerült, de térde azóta sem tökéletes, a jobb lábával nem tudott leguggolni, és nem tudott rá térdelni sem, csak nagy fájdalmak árán. Ezen nem segítettek a fizikoterápiás kezelések sem, és az orvosnak sem volt sok ötlete. Ettől függetlenül járt edzésre, de nem tudott teljes értékű munkát végezni. Amikor eljött a gyógyító ima ideje, körbevettük őt és rátettük kezünket. Az ima közben Panni szinte végig sírt meghatottságában. Ima után rögtön kipróbálta a jobb lábát, és le tudott guggolni, rá tudott térdelni. Azt mondta, hogy nem tökéletes, de sokkal jobb. Otthon azt is elmesélte, hogy felsőtestében nagy forróságot érzett az ima közben. Hétfő este nagyon boldogan jött haza edzésről, mert olyan gyakorlatokat is meg tudott csinálni, amit már régen nem. Most egy hét után is ez a helyzet, nem tökéletes, de a különbség ég és föld. 

Szeretettel:             J I. és M

Először is nagyon nagy hálával köszönöm nektek a fáradozásaitokat, hogy megszerveztétek nekünk a karizma iskolát, és a gyógyító imanapot.

Édesanyám, Magdolna a gyógyító imanapon úgy érezte, hogy elmúlt fülfájása, ami régóta gyötörte, és ízületi, csont fájdalmai is, annyira, hogy bot nélkül tudott hazamenni. Azóta néha-néha használja a botot, mert előfordul, hogy túl sok mindent akar hazacipelni, mint amit betervezett, illetve dombon lakik, és ezért nem mindig jól látja, hova lép. Egyébként nem kéne neki a bot, mert a fájdalom javarésze nem tért vissza hozzá, csak biztonsági okból ragaszkodik a bothoz. Szomszédom, D. rákos. Őérte telefonon tolmácsoltam Damian szavait, mert nem volt érthető egyébként. Ő nagy lelki békét kapott az imában. Még nem tudni, hogy meggyógyult-e teljesen, mert éppen nem volt benne áttét, de nagyon legyengült a kezelések nyomán. Két pici gyereke van. E. barátnőm pedig sok kegyelmet kapott aznap, a körül az óra körül, amikor nevét felírva egy papírra felemeltem a nevét az imaalkalmon.

Szeretettel J  T

Most kaptam barátnőmtől, Bernadettől egy sms-t, akit szintén a lapon emeltem fel Istenhez, hogy nagyon boldog azóta, és nagy békét kapott a szívébe.

P. K. vagyok egy 6 gyermekes édesanya. Megadatott, hogy részt vehettem a Karizmaiskolán március 17-20 között.
Férjemmel és 3 gyermekemmel együtt részt vettem a budaörsi záró konferencián is vasárnap, ahol az Úr meggyógyította beteg térdemet/térdeimet. Dicsőség az Úrnak!
34 évvel ezelőtt kosarazás közben balesetet szenvedtem, levált egy kis porc darabka a jobb térdemben. Akkor nem műtötték meg, viszont annyit romlott a térdem állapota, hogy erre a műtétre majdnem 20 év múlva, 1995-ben sort kellett keríteni. Ez ideig-óráig orvosolta a problémámat, de 2008-ban egy újabb térdműtét során a jobb térdemet olyan rossz állapotban találták az orvosok, hogy azt mondták, protézisre érett, viszont korom miatt, (idén leszek 50 éves), még nem alkalmazták ezt a gyógymódot. Régóta, kb. 10 éve nem tudok guggolni, sőt, ha tehetem, azért ülök a sor szélén is, hogy ki tudjam nyújtani a lábamat, mert a hajlított helyzet fájdalmas a számomra.
A Karizmaiskolán szombaton este mind hátulról valaki, mind pedig Damian azt az ismeretszavát kapták, hogy van itt egy nő, akinek annyira rossz a jobb térde, hogy a bal térde is kezd tönkremenni, és az Úr meggyógyítja ezt. Egyből magamra ismertem, és Damian még hozzátette, hogy ez a nő onnan fogja tudni, hogy meggyógyult, hogy le fog tudni guggolni.
Amikor 7 fős kiscsoportokban egymásért imádkoztunk, értem is imádkoztak a testvérek, "a puding próbája az evés", próbáltam leguggolni, de NEM ment. A másik két beteg testvér a csoportunkban Isten kegyelméből a mi közbenjárásunkra meggyógyult. Alleluja.
Ha őszinte akarok lenni, vegyes érzésekkel, sőt, csalódottan távoztam. Amíg hazafelé mentem este a villamoson, imádkoztam a rózsafüzért, de nem igazán tudtam odafigyelni rá, nem értettem, hogy miért nem kaptam meg az Úrtól a gyógyulást, amikor megígérte, úgy éreztem, nekem nyomatékosan szólt ez az ígéret.
Éjszaka rosszul aludtam, lelki görcseim mellé még egy jókora lábizom görcs is járult.
Vasárnap reggel a mellettem ülő testvér azt kérdezte, éjszaka nem gyógyított meg az Úr? Miután nemmel válaszoltam, mondta, várjam ki a végét, hátha ma délután a nyitott alkalmon fogom megkapni az Úrtól a számomra megígért gyógyítást.
Hasonló jellegű kérdést tett fel Damián is, történt-e valakivel éjszaka gyógyulás.
Délután már a "szűk" kis családommal dicsőítettük az Istent Budaörsön.

Damian beszélt arról a koldusról, aki mellett Jézus úgy ment el, hogy nem gyógyította meg, hanem meghagyta az apostoloknak, hogy az Ő nevében gyógyítsák meg. Arról is beszélt, hogy milyen rossz volt ennek a sánta koldusnak, mekkora csalódást élt meg, mert Jézus látszólag érzéketlenül elment mellette, miközben másokat meggyógyított. Hasonlóan éreztem magam ehhez a koldushoz.
Elérkezett a "parancsszava" ideje, amikor először a kezek, karok, lábak betegségeinek parancsolt Jézus nevében Damian. Én is feltettem a kezem. Mögém álltak a testvérek, imádkoztak, és megtörtént számomra a csoda, meggyógyult a térdem! Egyből próbáltam leguggolni, és sikerült!!! 
Dicsőség az Úrnak. 
A testvérek boldogan kísértek a színpadra, hogy tegyek tanúságot a gyógyulásomon keresztül Isten szeretetéről és dicsőségéről. A színpadon ott várakoztam, a székemről fel-felállva és kipróbálva, hogy tényleg le tudok-e guggolni, teljesen, magamtól, egészen addig, míg Damián nem kezdett a hallásszervi betegségekért imádkozni. Ekkor felpattantam a helyemről, mert a legkisebb gyerekem hallásával és látásával voltak, vannak gondok, így úgy éreztem, hogy mellette a helyem, érte kell imádkoznom. Számára nem következett be az a gyógyulás, amit várt/vártunk, és azokkal az érzésekkel távozott, amit én előző este átéltem, de sikerült őt megerősítenem abban, hogy Isten szereti őt.
Isten nem a csodáért gyógyít, hanem azért, mert szeret minket. Hálás vagyok azért, hogyha nem is egy 20 éves ember térdét, de olyat kaptam vissza az Úrtól, amivel kevésbé vagyok akadályozva a mozgásban, és azért kaptam, hogy ezen keresztül is még jobban szeressem Istent, és a reám bízottakat.
Hazafelé a nagyobbik kisfiam rosszul volt, a két fiú közé ültem a hátsó sorba, középre. Régóta nem ültem hátul a lábaim miatt, sőt az első sorban is sokszor a szélvédőhöz tettem fel a jobb lábam, kinyújtás hiányában. Ezen az estén, több mint 3 órán át az autóban középen úgy ültem, behajlított lábakkal, amire korábban nem lettem volna képes.
Az Úrtól kapott gyógyulás alkalmassá tett arra, már azon az estén is, hogy képes legyek még több szeretet továbbadására.
Az Úr hűséges, reményt adott számomra a gyógyulásomhoz ígérete által:
"A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által" (Róm 5,5) 
Amen

Nehezemre esett elmenni a találkozóra, mindig csak egy kicsin múlott, hogy nemet mondjak. Aznap minimum 2-3-szor. Rengeteg lelki kacatot, terhet cipeltem, nem tudtam lerakni. De miután iyen sokféleképpen rávilágított Damian, hogy csak hinni kell... Igen, aznap kitisztult az orrom, még a találkozó elején. Ez el is hangzott a színpadon, hogy: „a tribün azon a részén kitisztul valakinek az orra, aki régóta (hetek óta?)...”, és „leomlott” valami súly rólam, felszabadultam, az orrom mélyen égető érzést éreztem (egész estig) és működött. Én meg bőgtem, mert nem értettem, hogy szerethet engem ennyire az Úr. Igazán nem hittem a csodákban, folyton kételkedtem, kétkedtem. Alapvetően változott meg a hitem, mert már tudom hogy csodák márpedig vannak. Igazi mély mélyponton voltam, ez az alkalom kellett, hogy kihúzzon az Úr, és megmutassa az erejét is nekem. Az orrom állapota jelenleg ingadozó, de sokkal jobb, mint 1-2 hete, nem dugul be teljesen. Úgy érzem van értelme használni, már nem csak dísz, szagokat is  érzek (nem csak a nagyon intenzíveket). Egyébként orrpolipom és orrsövényferdülésem van, kb. 8 éve a műtétet nem mertem vállalni (beijedtem), pedig kitűzött időpont volt, visszamondtam egy héttel előtte.

Szeretettel: HÁ 

Régóta imádkoztam gyógyulásért egy gyermekkori sebem miatt. Apukám 4,5 éves koromban rendszeresen szexuálisan zaklatott és azóta rémálmaim vannak és visszahúzódó, önpusztító lettem. Amikor elmondtam anyukámnak, mi történt velem, nem hitt nekem. A szemembe nézett és gyűlölködve azt mondta: "Bár csak ne születtél volna meg!" Teljesen elutasított és magamra hagyott a bajomban. Ez a mondat megölt engem... A karizmaiskolán, amikor imádkoztak, hogy szabaduljunk meg az öngyilkosság lelkétől, úgy éreztem, kimegy belőlem valamilyen rossz feszültség, és béke, öröm, élet játa át a testemet és a lelkemet. Azóta nem húz le egy titokzatos erő a mélybe! Szabadnak érzem magam! Köszönöm Jézusnak és nektek is!  

A

Az imakörünk nagyon áldott, mi eddig is minden héten gyakoroltuk a karizmáinkat, prófétálás, gyógyulás, stb. De most még lelkesebbek leszünk.
A vasárnapi alkalom alatt az imakőrtársam, V. J. beteg mamája otthon meggyógyult! Mondtam neki, hogy írja meg.

Szombaton, ha emlékeztek, volt egy olyan ismeret szava, hogy "egy nőnek az orra, de nem tudom, hogy mi". Amikor a fizikai gyógyulásokért imádkoztunk, én is feltettem a kezem, mert gyerekkorom óta nagyon nagy orrsövényferdülésem volt. 
Amikor a hetes csoportokba mentünk, értem is imádkoztak, és -- dicsőség az Úrnak -- meggyógyultam. Amikor elkezdtek imádkozni értem, lüktetést éreztem az orromban, ami az orrom hegyétől indult el felfele. Ezután elkezdtem hevesen venni a levegőt, és az mindkét orrlukamon át jött! Ezidáig csak az egyik orrlukamon tudtam folyamatosan levegőt kapni, most már könnyedén megy, mindkettővel. 
Tudom, ez nem olyan, mintha valaki felkelne a tolószékből, de igazán kellemes érzés. :)
A.

Kedves Testvérek!
Engem is meggyógyított az Úr!
Hogy az elején kezdjem, csoportosan jelentkeztünk a gyógyító alkalomra az én nevem alatt,nekem kellett további 4 testvért elvinnem. Ezek után visszérpanaszaim lettek és 19-én, a munkanapon szombaton beutaltak egy vizsgálatra a területi kórházba. a vizsgálatok egyértelműen mélyvénás trombózist igazoltak, és azonnal ott akartak fogni kórházi kezelésre. Némi alkudozás után az ügyeletes orvossal ….megtettem hitben és bizalommal azt az eszetlenségnek tűnő lépést, hogy aláírtam a saját felelősségre való eltávozási nyilatkozatot és mosolyogva hazamentem és dicsőítettem az Urat. Biztos voltam abban,hogy meg fogok gyógyulni (természetesen szedtem a szükséges gyógyszert és injekcióztam magam az orvos által felírt vérhigítóval).Vasárnap odamentünk és végigültem a kényelmetlen lelátói ülésen azt akb. 6 órát anélkül, hogy 1 mm-t is bedagadt volna a lábam. Az ima alattugyan semmi különöset nem éreztem, de rohamos javulás ment végbe, és a tegnapi orvosi vizsgálat nagy meglepetést okozott (az orvosnak!).Megemlítettem neki, hogy hol jártam.
Dicsőség az Úrnak!
Testvéri szeretettel M E