Szodómia és közgazdaságtan
Az ikonoklaszta gazdaságtörténész szerint a homoszexuális és gyerektelen Keynes nem törődött a jövő nemzedékeivel, és ezért támogatta az állami költekezést. Bár a gazdaságtörténész bocsánatot kér homofób kijelentése miatt, konzervatív és liberális kollégája szerint érdemes komolyan venni a felvetést.
„Keynes patologikusan preferálta a férfi intellektuális és szexuális kapcsolatokat. Csodálta a férfi elmét és megvetette a nőit. Nőket nem is engedett be közgazdaságtan óráira, mivel visszataszítónak tartotta a szerinte a női gondolkodásmódban gyökerező megtakarítás-központúságot. Vajon tényleg megbocsáthatatlan bűn, ha valaki ezen tények alapján felteszi, hogy esetleg Keynes szexualitással kapcsolatos és közgazdaságtani nézetei között összefüggés lehet?" – teszi fel a kérdést Jerry Bowyer konzervatív közgazdász a Forbes magazinban.
A cikk apropója Niall Ferguson ikonoklaszta gazdaságtörténész május eleji kijelentése. Ferguson egy előadásában, melyben a gazdasági válságot az állami költekezés és eladósodás növelésével megoldani vágyó keynesiánus megközelítést ostorozta, azt találta mondani: Keynes megszorítás-ellenessége összefügg azzal, hogy Keynes homoszexuális volt és gyerektelen. Ferguson szerint Keynes azért támogatta a nyakló nélküli költekezést, mert csak a jelen érdekelte, és nem viselte szívén a következő nemzedékek sorsát. Ferguson korábban is tett hasonlóan meredek utalásokat: mint egy 1995-ös cikkében olvashattuk, szerinte Keynes szerelmes volt Carl Melchiorba, aki az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián a német tárgyalódelegáció pénzügyi szakértője volt, s emiatt írta, hogy a versailles-i békeszerződés katasztrofális következményekkel jár, és hamarosan még súlyosabb válságba sodorja Európát.
Mint arra kritikusai rámutattak, Ferguson teljesen kiforgatta Keynes szavait. Arról nem is beszélve, hogy biszexuális volt, házasságban élt és szeretett volna gyereket. Ferguson bocsánatot kért az otromba és alaptalan kijelentéséért.
Ez azonban nem akadályozza meg Bowyert abban, hogy komolyan vegye a kijelentést. Felidézi, hogy Keynes számtalanszor tanúbizonyságot tett nőellenességéről, és arról, hogy a megtakarítást lényegileg női, neurotikus és megvetendő szemléletnek tartja. Keynes nagy rajongója volt Freudnak, és maga is sokszor hivatkozott a tudat alatti szexuális vágyra, mint a cselekedetek végső mozgatórugójára. Többször beszélt arról is (csakúgy, mint Oscar Wilde), hogy a szodómiát esztétikai és intellektuális szempontból is magasabb rendűnek tartja a heteroszexuális kapcsolatnál. Harcos ateista és szélsőséges individualista volt: gyűlölte a tradicionális morált. Bowyer szerint a megtakarítás elutasítása is ebből, vagyis a protestáns etika és a puritán viktoriánus erkölcsök iránti ellenszenvből ered.
Bizonyára sokan botrányosnak és homofóbnak tartják már a szexuális beállítottság és a gazdaságtani nézetek közötti összefüggés lehetőségének felvetését is. Nem így Jeet Heer, aki a liberális American Prospectben részben hasonló következtetésre jut, mint a konzervatív Bowyer. A fiatal író egyetért vele abban, hogy Keynes szabados szexuális, esztétikai és közgazdaságtani nézetei egy tőről fakadnak: mind az élet szeretete és az élvezetek habzsolása köré épülnek.
Heer azonban arra is rámutat, hogy az ókori görög és a keresztény etikák zöme Arisztotelésztől Aquinói Szent Tamásig természetellenes és istentelen dolognak tartotta a szodómiát és a pénzügyi befektetéseket. Sőt, gyakran a kereskedelmi hasznot, illetve a kamatot egyenesen a szodómiához hasonlították. A magánélet szabadsága, beleértve a homoszexualitással szembeni toleranciát is, a modern ipari termeléssel együtt jelent meg – állítja Heer. Nem véletlen, hogy Adam Smith, a szabad kereskedelem egyik első nagy teoretikusa és Jeremy Bentham, a haszonelvű etika ateista atyja sem tartotta bűnnek a szodómiát – mint ahogyan a kamatos kölcsönt sem.
A modern gazdaság elmélete ellentétes a hagyományos értékfelfogással, amely szerint csak kemény munkával lehet értéket előállítani, a könnyű jólét pedig erkölcstelen. Mindebből pedig az következik, hogy a szexuális szabadság és a piaci szabadság elválaszthatatlan egymástól, és a megszorítások hívei valójában a hagyományos keresztény erkölcsi értékeket akarják védeni – véli Heer
(metazin)
