Már megint sikerült egy blamázsba belefutni...
Mai hír, hogy emberi jogi aggályok miatt visszautasította a Magyar PEN Club által első alkalommal odaítélt Janus Pannonius-díj nagydíját Lawrence Ferlinghetti amerikai költő. Ki ő, és mit is akartunk, mi magyarok?
A tájékoztató szerint A Janus Pannonius-fődíjat olyan szerzőnek ítélik oda, akinek költői életműve illeszkedik az európai kultúra főáramába. A részben magán-, részben kormányzati forrásból finanszírozott költészeti nagydíjat azzal a szándékkal alapították, hogy "egyfajta költői Nobel-díj szerepét töltse be a világ irodalmi életében".
Véleményem szerint már megint éretlen módon, amolyan "kisgyerek nagyot mond" alapon akartunk valamit csinálni. Költői Nobel-díjat akarunk alapítani? Meg magyar olimpiát... - hogy egy hasonló nagyot akarást említsek. (Meg persze mi vagyunk a világ ősnépe - de hát mi ennek az éretelme és haszna?)
És ha már azt akarunk - hát jó. Még pénzt is adnak hozzá, mégiscsak költő volt a kulturális államtitkár, amikor kitalálták. Aztán megtalálják hozzá Lawrence Ferlinghettit, aki az amerikai beat-nemzedék legendás költője - ha már, és még véletlenül sem illeszkedik "az európai kultúra főáramába" - és mint őslázadó, a legkevésbé sem szimpatizál a jobboldali mozgalmakkal, pártokkal. Szíve joga, s idébb-odább még igazsága is vagyon - mondom álnépies magyarságommal.
De!
Hol volt a magyar diplomácia, hogy hagyta belefutni a jelölőket egy ekkora blamázsba? Ferlinghetti ugyanis azt nyilatkozta: "Mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad vélemény nyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik, nem tartom lehetségesnek, hogy az Egyesült Államokban elfogadjam a díjat." (Idézet e leveléből - index alapján.) Hát senki nem kérdezte meg előzőleg a tisztelt jelöltet, mit szólna egy ilyen díjhoz? Biztos meglepetésnek szánták.
Meglepetés - hát az lett is...
(sipos)
