Ezt tették az ukrán foglyokkal az orosz börtönben + ima a békéért
Amikor 2022 januárjában Vlad Zadorin elfoglalta helyét a Kígyó-szigeten, még nem sejtette, hogy 679 nap múlva, meggyötörten, legyengülve, és megannyi borzalmat átélt emberként térhet csak haza. Az orosz hadifogságban eltöltött idő alatt kínzásokat, éhezést és brutális bánásmódot kellett elviselnie:
"Egyesével hallgattak ki minket. Amíg a sorunkra vártunk, addig órákon keresztül kellett térdelnünk a fagyban. A kihallgatáskor pedig elektromos sokkolóval kínoztak minket, kábeleket erősítettek a mellünkre és a nemi szervünkre, és áramot vezettek belénk. Ettől az ember azt is bevallja, ami igaz, és azt is, ami nem igaz."
A foglyokat később Kurszkba, majd Sebekinóba vitték, ahol embertelen körülmények között tartották őket. Két napig, az átszállításukig, nem kaptak enni, és még mosdóba sem mehettek el, így maguk alá kellett elvégezniük a dolgukat, az átszállításkor pedig tíz embert szállítani képes járművekbe zsúfoltak be harminc embert.
Mindennapok a börtönben
A hadifoglyok rendszeresen ki voltak téve fizikai és pszichológiai kínzásoknak. Zadorin leírja, milyen kegyetlen bánásmódban részesültek: Hetente egyszer engedtek minket zuhanyozni, de csak úgy, hogy teljesen lehajoljunk, nehogy lássuk, mi vesz minket körbe. A zuhanyzásra tizenöt másodpercünk volt, de előtte volt egy szoba, ahol levetkőzhettünk és felöltözhettünk. Ott katonák álltak, és különböző eszközökkel meg kézzel lábbal vertek minket, amíg öltöztünk.
Az ukrán hadifoglyokat gyakran kényszerítették megalázó cselekedetekre. Volt, hogy arra utasították őket, csókolózzanak egymással, hogy ezzel a Nyugat támogatását kifigurázzák, és hogy bizonyítsák, az ukránok az LMBTQ-közösség tagjai. Voltak, akiket meg is erőszakoltak, ebből fakadóan különböző nemi betegségeket is elkaptak.
Volt egy nagy vasvonalzójuk, azzal ütötték az ujjainkat, emiatt a kezeink állandóan be voltak dagadva – emlékezett vissza a katona.
A kihallgatásoknál gyakran használták az úgynevezett Kockát. Ez egy üres szoba volt, amelyben az ukránoknak le kellett feküdniük, kezüket, lábukat széttárva. Ezután orosz katonák bementek a szobába, és elkezdték verni a földön fekvőt.
Az éhség és az életben maradás küzdelme
A fogságban az éhezés mindennapos volt. Az ukrán katonák kénytelenek voltak bármit elfogyasztani, amit találtak.
Megtanultuk megenni az egereket, patkányokat, csigákat, pondrókat, még a mosószappant és WC-papírt is – meséli Zadorin, aki kifejtette, hogy mivel nem kaptak fehérneműt, ezért maguknak kellett varrniuk. Azt, hogy ez sikerült nekik, az egyik rabtársuknak köszönhetik, aki sok börtönös filmet nézett, így eltanult egy trükköt.
A műanyag kukákat a lepedőnkből kihúzott szálakkal reszeltük, amíg le nem tört belőle egy kis darab. Aztán ezt a műanyagot tűvé csiszoltuk, aminek segítségével a lepedőkből fehérneműt varrhattunk – részletezte a katona.
A katona elmesélte, volt olyan börtön, ahol naponta három szelet kenyeret kaptak fűrészporral vagy homokkal, és a legelőkelőbb vacsorának a fogkrémes kenyér számított. Igaz, voltak rabok, akik segítettek neki, például amikor torokgyulladása volt, akkor az orosz elítéltektől kapott kenyeret és kekszet.
Egy másik börtönben rendesen kaptak ételt, de összesen két percük volt arra, hogy az étkezőbe behozzák a kondért, amelyben az élelem volt, majd azt kiporciózzák, megegyék, és mindent elmossanak maguk után.
Ez lehetetlen küldetés volt, úgyhogy lényegében itt is csak kenyeret ettünk – jegyezte meg.
A legkegyetlenebb bánásmódban egy ortodox, mélyen vallásos bajtársa részesült, aki a fogság előtt húsz éve nem vágta le a haját és a szakállát, és mindennap imádkozott, még reggel, az orosz himnusz alatt is.
Reggel, amikor a himnuszuk szólt, ő tovább imádkozott. Ez feldühítette az őröket. Leborotválták a haját és a szakállát, majd napokra gumiszobába zárták – fogalmazott Zadorin, akinek a nagybátyja is fogságba került, ő azonban egy hónapon belül szabadult, mert úgy összeverték, hogy amputálni kellett a nemi szervét, így súlyos sérültként kiadták, de a fizikai megpróbáltatások nála is maradandó károkat okoztak.
120 kilóval kerültem fogságba és 60 kilóval jöttem ki. Fejsérülésem volt, a gerincem megsérült a verések miatt, és két lábujjamat amputálni kellett, mert 45-ös lábam van, de 41-es cipőt adtak – mesélte Zadorin, aki elárulta, az orosz őrök gyakran szórakoztak azzal, hogy szándékosan a foglyok méreténél kisebb ruhákat adtak nekik, majd megverték őket azért, mert nem ment rájuk a ruha.
A propaganda fogságában
Zadorin szerint az orosz propaganda teljesen elszigetelte őket a külvilágtól.
Azt mondták nekünk, hogy Kijevet elfoglalták, Ukrajna már nem létezik – mesélte a katona.
A propaganda azonban nemcsak rájuk volt hatással, hanem az oroszokra is, ugyanis szerinte a felügyelők tényleg elhitték, hogy ukrán katonák kisgyermekeket feszítenek keresztre, és embereket esznek konzervekből.
Az egyik legnyomasztóbb élménye a Kurszkban töltött időszak volt, ahol pszichológiai hadviseléssel próbálták megtörni őket.
Először ott láttam guillotint. Művérrel volt bekenve, hogy még félelmetesebb legyen. Volt egy szárítókamra, ahová a ruhákat tették száradni – volt, akit bezártak oda, elindították a gépet, és addig szárították őket, amíg megfulladtak – emlékezett vissza a katona. (index.hu)
A békétlenség, viszály, háború megöli a szeretetet és romba dönti az egész világot. Ezért kérünk Béke Fejedelme, szentséges Istenünk, hogy hozd el a békét a szívünkbe, békét a családunkba, békét egyházunknak és hazánknak, békét Ukrajnának és Oroszországnak, Izraelnek és a palesztinoknak, békét Ázsiának és Afrikának, békét minden népnek és az egész teremtett világnak! Szabadíts meg minket a gonosztól, a gyűlölet, viszály és háború szítóitól, haszonélvezőitől, antikrisztusi vezetőktől és minden megszálló hatalomtól! Add, hogy eljöjjön közénk a Te országod, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje! Ámen. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...
