A hazánkért mondott ima erejéről
Ha azonban visszatérünk Istenhez, akkor rajtunk keresztül az áldás eléri a többi teremtményt is. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8, 19-22)
Ezt nagyon konkrétan és egyszerűen kell értenünk.
2004-től kezdődően tizenkét éven keresztül minden évben január 18-ára (Árpád-házi Szent Margit ünnepére) Nemzeti Imanapot szerveztünk, amikor sokan imádkoztak itthon és határainkon túl is hazánkért és nemzetünkért. Most azt a levelet másolom be ide, amit egy nappal a 2007-es Nemzeti Imanap után írtam:
„Az ima lecsendesítette a vihart!
Az egész Európát megrázó vihar Magyarországra érve lecsendesült. Miközben Csehország, Lengyelország, Anglia vagy Németország (stb.) óriási károkat szenvedett és már több mint 30 halálos áldozat van (később kiderült, hogy összesen 47-en haltak meg) - nálunk nem ez történt, Miért? Mert a Nemzeti Imanapon imádkozó ezrek imái lehívták Isten kegyelmét életünkre!
A meteorológusok csütörtökre Magyarországra is nagy vihart jeleztek, orkánerejű széllel. Aztán pontosítottak - csütörtök délutánra érkezik a vihar. Aztán megint módosítottak: csütörtök éjjel, péntek hajnalban... Ők tévedtek volna? Nem!
Hiszen a vihar valóban jött és egész Európát beterítette - kivéve Magyarországot. Miért? Mert nálunk január 18-án, csütörtökön Nemzeti Imanap volt. Így az ország egész területén - és a Kárpát-medencében és a világon mindenfelé, ahol magyarok élnek - nagyon sok ember imádkozott, és kérte Isten kegyelmét hazánkra és nemzetünkre.
A kegyelem megérkezett, mégpedig kétszeres módon! Egyrészt úgy, hogy lecsillapodott a vihar. Másrészt pedig úgy, hogy nyilvánvalóvá vált ennek szimbolikus értelme is. Ha az emberek imádkoznak és kérik Isten segítségét, Ő azt megadja! Ahogy ez a vihar lecsendesedett és elmúlt - sőt, végre a régen várt eső is megérkezett a kiszáradt földekre -, ugyanígy csendesedik le minden vihar, ha imádkozunk: a politikai viharok, a társadalmi, gazdasági viharok, a természeti katasztrófák mind megelőzhetők és orvosolhatók! Istennek van megoldása minden problémára, csak el kell kérni Tőle!
Az imádság a keresztények lelki fegyvere, amely „alkalmas minden gonosz erősség lerontására” és „minden jóban való épülésre”!
Az imádság olyan fontos, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia, miután egész napját szolgálatban töltötte - gyógyított, szabadított és hirdette az üdvösség jó hírét -, utána még az éjszakát imádságban töltötte. Ha pedig Neki is ilyen szüksége volt az imára, milyen nagy szükségünk van nekünk erre!
Csodálatos megtapasztalni, hogy Isten valóban akarja ennek a kis országnak a megújulását, és kész arra, hogy gyógyító módon belépjen életünkbe. Csak kérnünk kell - azt sem Isten miatt, hanem miattunk, hogy kitárt kezünk és szívünk képes legyen befogadni az Ő kegyelmi ajándékait mindannyiunk javára.
Hálásak vagyunk és köszönjük mindenkinek, aki részt vett a Nemzeti Imanapon és imájával, buzgóságával elősegítette ennek a nyilvánvaló kegyelemnek a megjelenését. Isten áldjon mindnyájatokat!”
Isten velünk együtt és rajtunk keresztül (is) helyre akarja állítani és meg akarja újítani az egész teremtett világot. Újra áldása alá akarja vonni, hogy megszabadítsa minden rontástól, átoktól, rendezetlen működéstől. El tudjuk ezt hinni? El tudjuk ezt képzelni?
Igen, én hiszem, hogy ha már csak együtt sétálunk Istennel – miként az első emberpár együtt sétált Vele az Édenben -, egy erdőben, réten, vagy akár egy városban, azzal Isten áldását viszünk arra a helyre. Hiszem, hogy amikor például a rákos betegekért való zarándoklat-kilencedeket tartottuk és imádkoztunk a buszon, Isten kegyelme kiáradt azokra a helységekre is, amiken keresztül mentünk. Lehetetlen? „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9, 23) Milyen jó, hogy sokan szerveznek zarándoklatokat, sőt ma már vannak olyan utak, amelyek átszelik hazánkat és összekötik a Kárpát-medence szélső pontjait is!
Forduljunk most hittel és bizalommal Istenhez:
Mennyei Atyánk!
Te vagy az ég és a föld alkotója, s a Te jóvoltodból áll fenn mindmáig a Világmindenség. Te vagy a természeti Ura, parancsolsz a természeti erőknek és azok engedelmeskednek Neked.
Látod, milyen nagy bajba került országunk és az egész Kárpát-medence, de Földünk és bolygónk is. A mi bűneink következménye ez, elismerjük. Ezért bűnbánó szívvel járulunk Eléd, irgalmadért és áldásodért könyörögve.
Kérünk Téged Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, hogy óvj meg minket a természeti csapásoktól, a viharoktól, az árvíztől és aszálytól! Kérünk, leheld ki ránk Szentlelkedet, hogy Veled és egymással kiengesztelődve, tetszésed szerint való életet élhessünk, a Te dicsőségedre és az emberek javára! Hadd orvosoljuk életünkkel azt, amit elődeink és mi elrontottunk. Ihlető kegyelmeddel és megtartó erőddel jöjj segítségünkre, és óvó kezed vigyázzon ránk mindenkor! Benned bízunk Istenünk, mert te mindenható vagy, és szeretsz minket. Köszönjük segítségedet! Ámen.
Mindenkor segítő Szűzanya, könyörögj érettünk! Magyar szentek, könyörögjetek érettünk! Isten angyalai és szentjei, könyörögjetek érettünk! Ámen.
A Szeretet földje víziója
„Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9, 23).
Újra leírom: hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy hazánk – és a Kárpát-medence -, a Szeretet földje legyen.
Persze, ha belebonyolódunk a politikai adok-kapokba, ha látjuk az önzés, gőg és viszály szellemeit uralomra jutni, úgy is érezhetjük, hogy inkább távolodunk, mint közeledünk a Szeretet földjéhez. Az is igaz, hogy a menekültek válogatás nélküli kitagadása nem épp a Menedék-képet erősíti. Tavaink körbeparcellázása, erdeink kivágása sem a természettel való kiengesztelődés felé mutat…
Én mégis inkább reménykedem. Nálunk az elmúlt évtizedekben két új kápolna és közösségi ház is létesült, a régiek is megújultak (református templom is épült), és jórészt használatban is vannak. Élénk közösségi élet folyik egyházközségünkben és városunkban is. És ki tudja, mennyi minden jó rejlik még bennünk, mindannyiunk örömére és javára!
Missziós munkánk az elmúlt évtizedek alatt jelentősen bővült. Nem mintha sok dicsekvésre lenne okunk, de dolgozunk és bizakodunk. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű – és most itt nem a mi hűségünkről, hanem Isten hűségéről van szó! Hiszem, hogy Ő, aki hű a kis közösségekhez nálunk és szerte az országban, aki keltegeti az alvó népet és nyitogatja a megvakult szemeket, megsüketült füleket, puhítja a megkeményedett szíveket, gyógyulást, szabadulás és megtérést ad egy-egy embernek – Ő meg tudja adni mindezt sokaknak, falvaknak és városoknak és az egész nemzetnek is.
Nézzünk fel az Égre: Isten ígéretei nem változtak. Legyünk ügyesek, kreatívak és találjuk ki, hogyan váltjuk valóra Isten „álmait”! Jöjjön el, legyen meg, amint a mennyben, úgy a földön is…
„Hogy hazánk a Szeretet földje legyen!” Ez a mi missziónk. Ennek érdekében szervezünk evangelizációs és missziós összejöveteleket, gyógyító szolgálatot és zarándoklatokat, cigány-missziót, iskolai előadásokat, lelki napokat és lelkigyakorlatokat, működtetjük a Szeretetláng kápolna és közösségi házat, stb.
Igyekszünk részt venni a kulturális életben, könyveket jelentetünk meg, képzőművészeti kiállításokat szervezünk, mert szeretnénk átjárni a kulturális életet is egy szeretetteli, krisztusi látásmóddal.
Sajtóapostolságunk részeként a világhálón is fent vagyunk a saját honlapunkkal, van youtube-csatornánk és facebook oldalunk is.
Részlet Sípos (S) Gyula: Magyar jelenség - hazánk a hit, remény és szeretet fényében című könyvéből. Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., tel.: 06-30/33-88-245
