Ferenc pápa az 500. általános kihallgatásán: Az ördög ravasz, de mi ravaszabbak vagyunk nála!
Szeptember 25-én a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás keretében a Szentatya folytatta katekézissorozatát, melynek címe: A Lélek és a Jegyes. A Szentlélek vezeti Isten népét Jézushoz, a mi reménységünkhöz. Mai katekézisének témája: „A Lélek a pusztába vezette Jézust – A Szentlélek a szövetségesünk a gonoszlélek elleni harcban.” A Pápai Ház Prefektúrájának adatai szerint máig mintegy 7,7 millió zarándok vett részt a szerdai audienciákon. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Rögtön a Jordánban való megkeresztelkedése után Jézust „a Lélek a pusztába vitte, hogy megkísértse az ördög” – ezt olvassuk Máté evangéliumában (Mt 4,1). A kezdeményezés nem a sátáné, hanem Istené. Azzal, hogy Jézus a pusztába megy, a Szentlélek sugallatának engedelmeskedik, nem az ellenség csapdájába esik, nem! Miután a próbatétel véget ért, Jézus – Lukács evangéliuma szerint – „a Szentlélek erejével” visszatért Galileába (Lk 4,14).
Jézus a pusztában megszabadult a sátántól, és most meg tud szabadítani a sátántól. Ezt emelik ki az evangélisták a megszállottak megszabadításáról szóló számos történettel. Jézus ezt mondja ellenfeleinek: „Ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa” (Mt 12,27).
Ma különös jelenségnek vagyunk tanúi az ördöggel kapcsolatban. Egy bizonyos kulturális szinten az emberek úgy vélik, hogy az ördög egyszerűen nem létezik. Azt mondják, hogy a kollektív tudattalannak vagy az elidegenedésnek a szimbóluma, egyszóval metafora. De „az ördög legnagyobb ravaszsága az, hogy elhiteti velünk, hogy nem létezik”, ahogy valaki (Charles Baudelaire – a ford.) írta. Ravasz: elhiteti velünk, hogy nem létezik, és így mindent uralma alatt tart. Agyafúrt. Technológiai és szekularizált világunk pedig hemzseg a mágusoktól, az okkultizmustól, a spiritizmustól, az asztrológusoktól, varázslatok és amulettek árusítóitól, és sajnos valódi sátánista szektáktól. Az ajtón kiűzött ördög, mondhatni, visszajött az ablakon keresztül. A hit kiűzte, a babonával visszajön. Ha babonás vagy, önkéntelenül is az ördöggel társalogsz. Az ördöggel nem társaloghatunk!
A sátán létezésének legerősebb bizonyítéka nem a bűnösökben vagy a megszállottakban, hanem a szentekben található! „Hogy lehet ez, atyám?” Igen, igaz, az ördög jelen van és működik a rosszaság és gonoszság bizonyos szélsőséges és „embertelen” formáiban, melyeket magunk körül látunk. De ezen az úton szinte lehetetlen eljutni – az egyes esetekben – arra a bizonyosságra, hogy valóban ő az, hiszen nem tudhatjuk pontosan, hol ér véget az ő tevékenysége és hol kezdődik a mi rosszaságunk. Ezért az Egyház nagyon körültekintő és gondos az ördögűzés gyakorlatában, ellentétben azzal, ami – sajnos – bizonyos filmekben látható!
A szentek életében viszont – éppen ott – az ördög arra kényszerül, hogy felfedje magát, hogy a „világosság ellen” szegüljön. Ki jobban, ki kevésbé, de minden szent, minden nagy hívő tanúsásgot tesz arról, hogy küzd ezzel a sötét valósággal, és nem lehet komolyan feltételezni, hogy mindannyian illúzióknak vagy koruk előítéleteinek egyszerű áldozatai lennének.
A gonoszlélek elleni harcot úgy nyerjük meg, ahogyan Jézus megnyerte a pusztában: Isten igéje által. Látjátok, Jézus nem beszélget az ördöggel, sosem folytatott vele párbeszédet. Vagy kiűzi, vagy elítéli, de sosem folytat vele párbeszédet. A pusztában nem saját szavával, hanem Isten szavával válaszol. Testvéreim, sose beszéljünk az ördöggel! Amikor kísértésekkel jön: „jó lenne ez, jó lenne az”, álljatok meg! Emeljétek szíveteket az Úrhoz, imádkozzatok a Szűzanyához, és űzzétek el az ördögöt, úgy, hogy ahogy Jézus tanította nekünk. Szent Péter egy másik eszközt is javasol, amelyre Jézusnak nem volt szüksége, de nekünk igen, az éberséget: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el” (1Pét 5,8). Szent Pál pedig azt mondja: „Ne adjatok teret az ördögnek” (Ef 4,27).
Azóta, hogy Krisztus a kereszten örökre megtörte „e világ fejedelmének” hatalmát (Jn 12,31), az ördög – mondta egy egyházatya – „meg van kötve, mint egy kutya a láncon; nem tud megharapni senkit, csak azt, aki veszélynek kitéve magát közel megy hozzá. […] Tud ugatni, tud csaholni, de megharapni nem, ha csak azt nem, aki maga akarja” (Arles-i Szent Caesarius: Sermones, 121, 6, Corpus Christianorum, vol. 103, Brepols, Turnholti, 1953, 507). Ha ostoba vagy, és odamész az ördöghöz, és azt mondod: „Ó, hogy vagy?”, szétmarcangol téged. Hogyan viselkedjünk az ördöggel? Vegyünk távolságot! Az ördöggel nem beszélgethetünk! El kell kergetni. Távolságot kell tőle venni. Mindannyiunknak van tapasztalata arról, hogyan közelít az ördög bizonyos kísértésekkel, a tízparancsolat területein. Amikor ezt halljuk, álljunk meg, és vegyünk távolságot! Ne közelítsünk a láncra kötött kutyához!
A modern technológia például a sok pozitív, értékelendő erőforrás mellett számtalan olyan eszközt is kínál, amellyel „lehetőséget adhatunk az ördögnek”, és sokan bedőlnek neki. Gondoljunk csak az internetes pornográfiára, amely mögött virágzó piac áll, ezt tudjuk mindannyian. Ott az ördög munkálkodik. Ez egy széles körben elterjedt jelenség, melytől a keresztényeknek rendkívül óvakodniuk kell, és amelyet határozottan el kell utasítaniuk. Mert bármelyik mobiltelefon hozzáférhet ehhez a brutalitáshoz, az ördögnek ehhez a beszédmódjához: az online pornográfiához.
Annak tudata, hogy az ördög működik a történelemben, nem szabad, hogy elcsüggesszen bennünket. A végső gondolatnak itt is egy bizalmat és biztonságot sugárzó gondolatnak kell lennie: „Az Úrral vagyok, takarodj!” Krisztus legyőzte az ördögöt, és nekünk adta a Szentlelket, hogy győzelmét magunkévá tegyük. Az ellenség működése javunkra is válhat, ha Isten segítségével megtisztulásunk szolgálatába állítjuk. Ezért kérjük a Szentlelket a Veni Creator kezdetű himnusz szavaival:
Űzd messze tőlünk ellenünk,
Szent békességed add nekünk,
Te járj, vezér, utunk előtt,
Veszélytől védjen szent erőd.”
(Sík Sándor fordítása, in Himnuszok könyve. A keresztény himnuszköltészet remekei, Helikon, Budapest, 1989, 132.)
Legyetek óvatosak, mert az ördög ravasz! De mi keresztények, Isten kegyelmével, ravaszabbak vagyunk nála! Köszönöm!
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Elszomorítanak a Libanonból érkező hírek, ahol az elmúlt napok heves bombázásai sokak halálát okozták és nagy pusztítást végeztek. Szeretném, ha a nemzetközi közösség mindent megtenne annak érdekében, hogy megállítsa ezt a szörnyű eszkalációt. Ez elfogadhatatlan! Együttérzésemet fejezem ki a libanoni népnek, mely már így is túl sokat szenvedett a közelmúltban. Imádkozzunk a háborútól szenvedő összes népért: ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, Mianmarról, Palesztináról, Izraelről, Szudánról, a kínokat szenvedő összes népről! Imádkozzunk a békéért!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Média
Magyar Kurír
