Barsi Balázs OFM: Milyen gyakran gyónjunk?
A keresztény reménység nagy kincs, úgyhogy vigyázni kell rá! A rendszeres gyónás azért fontos, hogy ne tömődjék el a forrás, hogy ne szakadjon meg az Úristennel való bensőséges kapcsolat.
Nem azért mosakszunk, hogy soha többé ne kelljen mosakodnunk. Igyekszünk tiszták maradni, de számolunk vele, hogy előbb-utóbb úgyis piszkosak leszünk, s ezért természetes, hogy újra meg újra meg is mosakszunk.
Általánosságban a havonkénti gyónást javaslom, mert ez az az időintervallum, amelyre még kellő részletességgel vissza tud emlékezni az ember. Aki ritkábban gyónik, az könnyen abba a hibába eshet, hogy túl általánosan, elnagyoltan látja a legutolsó gyónása óta eltelt időszakot, és a lelkiismerete is eldurvulhat, elveszítheti egészséges érzékenységét.
A havonkéntinál sokkal gyakoribb gyónás viszont azért lehet veszélyes, mert az egyik legkényesebb keresztény lelki betegség, az aggályoskodás kialakulását segítheti elő. Ez azt jelenti, hogy a lelkiismeret túlérzékennyé válik, és a hívő egészen apró dolgokat illetően is újra meg újra elbizonytalanodik, hogy nem követett-e el valami bűnt, s feleslegesen vádolja magát. Ez nemcsak a saját maga számára, de a gyóntató papnak is igencsak terhes lehet, és sokszor nincs is más segítség, mint a vak engedelmesség megkövetelése: „Tessék elhinni, hogy Isten ezt és ezt is megbocsátotta, és tessék áldozni menni, vagy többet ne is tessék hozzám jönni!”
A rendszeres gyónás szembesít azzal, hogy milyen kevéssé vagyunk képesek egy-egy hibánkat leküzdeni, rossz szokásainkkal szakítani. De bármennyire kiábrándító is, hogy hónapról hónapra, évről évre szinte ugyanazt gyónjuk, kegyelmi tapasztalat is egyben, hogy felismerjük: a krisztusi élet az embernek lehetetlen, Istennek azonban lehetséges; hogy nem természetes, hanem természetfeletti életre vagyunk hivatva. Olyan ez, mint mikor Péter apostol Jézus szavára kezdett a vízen járni. Tehetetlenségünk megtapasztalása éppenséggel hozzásegíthet ahhoz, hogy hitelesen és őszintén tudjunk imádkozni Istenhez, aki megment minket, amikor süllyedünk.
(facebook)
