Felnyitották az ezüstkoporsót: Avilai Szent Teréz teste máig romlatlan
Augusztus 28-án 110 év után újra felnyitották Avilai Szent Teréz sírját, és változatlanul ép állapotban találták az 1582-ben elhunyt szent testét.
1914-ben vizsgálták meg utoljára a kármelita szent testét, most ugyanolyan állapotban találták – erről számolt be augusztus 28-án Marco Chiesa atya, a Sarutlan Kármeliták posztulátora.
A kármelita rend részletesen beszámolt a folyamatról, attól kezdve, hogy a felnyitott koporsót átszállították a kolostor területén kialakított laboratóriumba.
Miguel Ángel González OCD, az Alba de Tormes-i és salamancai kármelita perjel arról számolt be, hogy kora hajnalban a sarutlan kármelita nővérek közössége, a rendi posztulátor, az egyházi bíróság tagjai, valamint szerzetesek egy csoportja volt jelen a koporsó átvitelénél a vizsgálatra kialakított helyiségbe. „Az átvitel ünnepélyesen és méltósággal zajlott, közben a Te Deumot énekeltük érzelemmel teli szívvel” – fogalmazott.
Összetett folyamat vezet már csak odáig is, hogy a testet tartalmazó ezüstkoporsót felnyithassák. Először a sírt fedő márványlapot kell elmozdítani, majd az ezüstkoporsót a régi épület szűk folyosóin és termein át épségben eljuttatni a Szent Terézhez kötődő relikviák tanulmányozására szolgáló helyiségbe – onnantól kezdve pedig már kizárólag a tudományos szakértők és az egyházi bíróság tagjai lehetnek jelen a vizsgálatoknál.
Az egyházi bírósági delegációt Francisco Sánchez Oreja OCD, az ibériai tartomány provinciálisa, Miguel Ángel González perjel és Remigia Blázquez Martín Alba de Tormes-i apátnő alkotta.
A szakértői team tagjai elismerően nyilatkoztak a magáról a koporsóról is, amely mestermunka, és máig kiváló állapotban van – ezt VI. Ferdinánd király (1713–1759) és felesége, Portugáliai Borbála (1711–1758) ajándékozta a rendnek.
Elsőként a szív-, a kar- és a kézereklyét vizsgálták meg, amihez szükségük volt Ignacio Manzano Martín és Constantino Martín Jaén aranyművesek segítségére is.
Igénybe vették a híres tíz kulcsot, melyekre a sír felnyitásához van szükség, és amelyekből hármat Alba de Tormesben őriznek a kármeliták, hármat Alba hercegétől kaptak kölcsön, hármat Rómában tartanak a kármelita generálisnál, egy kulcs pedig a királyé. Három kulcs a külső rácsot nyitja, három a márvány síremléket, a több négy pedig az ezüstkoporsót. A kulcsoknak ezt a rendszerét a 17. században dolgozták ki.
A test vizsgálata előtt valamennyi jelenlévő imádkozott az egyházdoktor földi maradványai előtt. Ezt egy első szemrevételezés követte, amelyből kiderült, hogy a test még mindig romlatlan, csakúgy, mint az előző felnyitáskor, 1914-ben. A vizsgálat céljai közt most az is szerepel, hogy felmérjék, milyen fizikai állapotban hunyt el Avilai Teréz.
„Tudjuk, hogy utolsó éveiben nehézséget okozott számára a járás, ezt ő maga írja le. Előfordul, hogy egy test vizsgálatakor több is kiderül, mint amit maga a személy közölt. Amikor a lábereklyét vizsgálták Rómában, kiderült, hogy sarkantyúnak nevezett csontkinövése volt, amellyel szinte lehetetlen volt járni. De ő így is gyalogolt. Majd elért Alba de Tormesbe. Ott is halt meg, bár
arra vágyott, hogy mindig csak menjen, tovább és tovább, minden fizikai tökéletlenség ellenére”
– magyarázta Marco Chiesa.
A rendi posztulátor rámutatott, hogy az 1914-es fényképek még fekete-fehér képek, ez nehézséget jelent az összehasonlításnál. Ugyanakkor megállapította, hogy „a fedetlen részek”, vagyis az arc és a láb, ugyanolyanok, mint 1914-ben. „Nincs színük, nincs bőrszín, mert a bőr mumifikálódott, mégis látható, különösen az arc középső részén jól látható. Az orvosi szakértők csaknem tisztán látják Teréz arcát” – osztotta meg.
A folyamatban lévő vizsgálatokról a posztulátor annyit mondott, még korai részletekről beszélni. „A rend úgy látja helyesnek, hogy elvégezzék ezt a munkát, és a szakértők közlik majd végső következtetéseiket aprólékos munkájuk végeztével. Azt jól tudjuk hasonló vizsgálatokból, hogy nagyon izgalmas tényekre derül majd fény, emelett ajánlásokat is kapunk az ereklyék konzerválására vonatkozóan, de erre csak később kerül sor” – szögezte le Marco Chiesa.
A Luigi Capasso professzor vezette szakértői team Olaszországból érkezett a helyszínre; a professzor vizsgálta meg annak idején a Rómában, a Santa María de la Scala rendházban őrzött lábereklyét is. A vizsgálatokhoz a legmodernebb technológiát fogják használni, részben a helyszínen felállított, Madridból érkezett eszközökkel, részben olasz laboratóriumok közreműködésével. A vizsálatok eredménye és azok kielemzése várhatóan több hónapot is igénybe vesz.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás és fotó: Sarutlan Kármelita Rend; Avilai Egyházmegye
Magyar Kurír
