Az eddigi legnagyobb kutatás a garantált alapjövedelemről
A garantált alapjövedelem hatásainak eddigi legnagyobb kutatása 2020 és 2023 között zajlott le az OpenResearch szervezésében. A kutatás keretében 3000 illinois-i és texasi résztvevő havi 1000 dollárt (kb. 362 ezer forintot) kapott ebben az időszakban. Ez a pénz átlagosan 40 százalékkal növelte a résztvevők jövedelmét, akik a kísérlet kezdetekor mind a szegénységi küszöb alatt éltek. Emellett egy 2000 főből álló kontrollcsoport is kapott fix jövedelmet a kísérlet három évében, de csak havi 50 dollárt (kb. 18 ezer forintot).
A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy a résztvevők nem a káros szenvedélyeikre költötték a pénzt, hanem olyan alapvető kiadásokat fedeztek belőle, mint például az élelmiszer, a közlekedés, vagy a lakbér. Az alkoholfogyasztásuk még csökkent is, és fájdalomcsillapítókra is kevesebbet költöttek, miközben több pénzük maradt arra, hogy hozzáférjenek az Egyesült Államokban nem állampolgári jogon járó egészségügyi szolgáltatásokhoz, még ha ez nem is oldotta meg az évek alatt kialakult komolyabb egészségügyi problémáikat.
Több érdekes eredménye is volt a kutatásnak az alapjövedelem munkaerőpiaci hatásairól. A kutatók előfeltevése az volt, hogy biztosabb anyagi háttérrel a résztvevőknek több ideje marad majd jobban fizető, számukra jobban megfelelő munkahelyet találni, akár úgy, hogy munkanélküliként keresnek munkát, vagy úgy, hogy egy jobb pozícióra váltanak. A kutatás alapján a program viszont egyáltalán nem volt hatással a foglalkoztatás minőségére. Kiderült, hogy ahogy telt az idő, a résztvevők jobban tudtak tervezni, például arra, hogy tanuljanak vagy vállalkozást indítsanak, de a három év nem volt elegendő arra, hogy kiderüljön, ezekből a tervekből végül mi lett.
A résztvevők átlagosan heti 1,3-1,4 órával kevesebbet dolgoztak a program hatására, 2 százalékuk pedig teljesen abbahagyta a munkát, és ez a hatás az alapjövedelemben részesülők párjainál is megfigyelhető volt. Az egyedülálló szülők az átlagosnál jobban csökkentették a munkaidejüket, rugalmasabb beosztásban dolgoztak, és több időt töltöttek a gyerekeikkel. Mindez az eddigi kutatásokhoz képest újdonságot jelent, azok ugyanis többnyire arra jutottak, hogy a juttatások foglalkoztatási hatása semleges. Azzal együtt, hogy a jobb munkahelyekre váltás ígérete nem teljesült, az eredményekből arra következtetnek, hogy az egyébként is költséges alapjövedelem-program munkaerőpiaci hatásai eléggé negatívak. Nem így látja viszont ezt a kutatás alapján készült egyik tanulmány szerzője, Eva Vivalt.
A program lehetőséget ad az embereknek, hogy maguk döntsenek arról, mit szeretnének tenni. Ebben az értelemben szükségszerűen javítja a jólétüket – mondta a Torontói Egyetem kutatója a CBS Newsnak, hozzétéve, hogy összességében „mérsékeltnek” tekinthetőek a kísérlet munkaerőpiaci hatásai.
Szintén nemrég jelentek meg egy jóval kisebb alapjövedelemkutatás eredményei, amely 800 fő részvételével egy évig azt vizsgálta, hogy milyen hatásai vannak a jutattásnak hajléktalan emberek körében. A kísérlet eredményei részben hasonlítanak az illinois-i és texasi kísérletére, de persze az eltérő fókusz miatt más érdekes részletek is kiderültek belőle.
A denveri kísérletben a résztvevőket három csoportra osztották. Az A csoport egy éven keresztül havonta 1000 dollárt kapott, a B csoport az első hónapban 6500 dollárt, majd a következő 11 hónapban 500 dollárt, a kontrollcsoport pedig havi 50 dollárt kapott.
Egy év elteltével mindhárom csoportban legalább 45 százalék volt azoknak az aránya, akik lakásban laktak. Az, hogy a kontrollcsoportban is jelentősen nőtt a lakásban lakók aránya, arra utal, hogy a hajléktalanság megszüntetésére nem csodaszer az alapjövedelem.
A másik kísérlethez hasonló fogyasztási mintákat lehetett viszont megfigyelni a résztvevők között. A pénzt tehát főleg élelmiszerre, közlekedésre, ruházkodásra, lakbérre és egészségügyi kiadásokra költötték. Az is hasonló eredmény, hogy a megfigyelt időszakban nem változtak a résztvevők drogfogyasztási szokásai.
Az elmúlt években az Egyesült Államokban több mint 150 alapjövedelem program indult – ezek közül kb. 30-ról ad részletesebb információt a Stanford Basic Income Lab gyűjtése – , a kísérletezésnek pedig nagy lendületet adott a koronavírus járvány 2020-ban. Az ötlet támogatói szerint ezek a programok hatékonyabbak, mint más kormányzati intézkedések, amelyek gyakran bonyolult ügyintézéshez és szigorú feltételekhez kötik az állami támogatásokhoz való hozzáférést.
Az ellenzők szerint viszont túl sokba kerülnek, és azért is károsak, mert lustává teszik az embereket azzal, hogy nem kötik munkához a támogatásokra való jogosultságot. És ahogy egymás után futnak be az újabb eredmények a különféle programokról, az árnyaltabb vélemények is megjelennek, mint amilyen például Noah Smith közgazdasági influenszeré, aki nemrég a blogján arról írt, sok jó hatása van a programoknak, de azért a tanulság mégis inkább az, hogy nem érdemes túl sokat várni az alapjövedelemtől.
Az Egyesült Államokban a további kísérletek sorsa valószínűleg a politikától is függ majd, ugyanis a kísérletek egy része adófizetői pénzből fut. A Bloomberg cikke szerint idén tavaszig három republikánus vezetésű államban rendelettel tiltották el a helyi önkormányzatokat attól, hogy ilyen programokkal kísérletezzenek, és legalább hat másik államban próbálták ezt elérni.
Mások szerint viszont nemhogy a kísérletek leállítására, hanem a kiterjesztésére lenne szükség. Ők azzal érvelnek, hogy az eddigi kísérletek túl rövidek voltak, és ahhoz, hogy pontosabb ismereteink legyenek a hatásokról, legalább 5-10 éves programokat kellene indítani.
(g7.hu)
