A tapasztalat és a fájdalom tekintélye
Timothy Radcliffe OP a katolikus feszültségekről - Sok-sok katolikust mélységesen felháborítja, hogy az egyházat milyen mélyen érinti a szexuális visszaélések botránya. Sok fiatal úgy érzi, hogy az egyház elefántcsonttoronyba vonul vissza... és el is akarnak menni.
Ismerünk egy történetet, amely hasonló csalódásról szól. Ez a történet a mi történetünk is. Húsvét után két tanítvány menekül Emmauszba. Csalódtak reményeikben. Néhány nő arról számolt be, hogy Jézus feltámadt a halálból, de ezt mesebeszédnek könyvelték el. Hiszen csak nőktől származott! A tanítványok elveszítik a hitüket, és hátat fordítanak a jeruzsálemi közösségnek. Már nem remélnek semmit. Olyanok, mint a mai kiábrándult katolikus fiatalok, akiket az egyház megpróbál elérni valahogy.
Hogyan próbálja elérni őket Jézus? A két tanítvány élénken beszélget a történtekről, amikor egyszer csak egy idegennel találkoznak, aki megkérdi tőlük, hogy miről beszélnek. Azt kéri tőlük, hogy fejezzék ki a keserűségüket, a haragjukat. Azzal kell kezdenünk ma az igehirdetést, hogy meghallgatjuk az emberek sérelmeit és nehézségeit.
Csak te nem tudod, mi történt Jeruzsálemben ezekben a napokban, kérdezi az egyik tanítvány. Mint oly sok fiatal ma is, a tanítványok azt hiszik, hogy az idegennek fogalma sincs arról, min mennek keresztül. „Fogalmad sincs, milyen az, ha az ember nemkívánatos gyermeket hord a méhében.”
Csak akkor lesz tekintélyünk, ha tekintélyt tulajdonítunk a tapasztalataiknak és a fájdalmaiknak. Őszintén szólva néha nagyon szeretnék valami másról is beszélni, nemcsak a visszaélési botrányról vagy a nők egyházi helyzetéről, de nem tehetek mást, mint hogy meghallgatom az egyházat elhagyó emberek fájdalmát, és osztozom benne, mert az én fájdalmam is. Aztán talán majd fel tudom ütni a Szentírást ezeknek az embereknek.
De nemcsak a fájdalmaikra, hanem az örömeikre is kell figyelnünk. Mi lobbantja lángra a szívüket? Mi kelt szenvedélyt bennük? Ha a foci, akkor alapítsunk focicsapatot! Az angol domonkosok alapították azt a csapatot, amelyből mára a Newcastle United lett. A II. világháborúig mindig a newcastle-i rendház perjele indította az évad kezdő rúgását. Ha a zenét szeretik, hallgassuk meg a kedvenceiket, és írjunk olyan dalokat, amelyeket szeretni fognak.
A két tanítvány rossz irányba tart, távolodnak a jeruzsálemi közösségtől. Már nem bíznak az egyházban. Az idegen azonban nem azt mondja nekik, hogy forduljanak vissza. Velük együtt halad. Az egyik legjobb barátom szentelés előtt kilépett a rendből, és elvesztette a hitét. Pár havonta találkozunk, s megeszünk vagy megiszunk valamit együtt. Sok meggyőződése ellentétes az én meggyőződéseimmel. Ez nagyon fáj. De a barátom, és a barátság örökké tart. És ha részt veszek az egyháztól távolodó, Emmausz felé tartó útjában, talán egy nap majd együtt fogunk hazatérni.
(Részlet a „The Tablet” április 15-i számában megjelent írásból. - vigilia facebook oldala)
