Két kényelmetlen idézet Ferenc pápától
"Mert ha olyan szeretetben akarunk élni, ahogyan Krisztus szeretett bennünket (vö. Ef 5,2), az megköveteli, hogy utánozzuk az ő önfeláldozását, meghaljunk magunknak, hogy egy nagyobb és tartósabb szeretetre szülessünk újjá. Arra a szeretetre, amely egyedül képes megmenteni a világot a bűn, az önzés, a kapzsiság, a kevésbé szerencsésekkel szembeni közöny szolgaságából. Ilyen az a szeretet, amelyet megismertünk Jézus Krisztusban."
"Mindazonáltal alázatosan elismerjük, ha őszinték vagyunk magunkhoz, hogy mi is keménynek találhatjuk Jézus tanításait. Mennyire nehéz mindig megbocsátani azoknak, akik megsértenek bennünket! Mekkora kihívást jelent mindig, hogy befogadjuk a migránst és az idegent! Mennyire fájdalmas elviselni a félrevezetést, a visszautasítást vagy az árulást! Mennyire kényelmetlen feladat védelmezni a legtörékenyebbek, a még meg nem születettek vagy a legöregebbek jogait, akik zavarni látszanak szabadságérzetünket. De épp ilyen körülmények között kérdezi tőlünk az Úr: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67). "
Ferenc pápa augusztus 26-i dublini beszédéből (Magyar Kurir)
