Egy szép történet Ferenc pápáról: „A mennyországban van az apukám?”
Amikor Ferenc pápa meglátogat egy plébániát, mindig igyekszik időt szakítani a gyermekek kérdéseire. Április 15-én, a Keresztes Szent Pál-plébánián hasonló kérdések hangzottak el, mint általában, többek között ez: „Hogy érezted magad, amikor pápa lettél?” Aztán Emanuele következett. A kisfiú a pápára mosolygott, és a mikrofonhoz lépett. És akkor ledermedt. „Képtelen vagyok rá” – mondta és sírni kezdett. Leonardo Sapienza, a pápa egyik segítője bátorította a kisfiút, de ő csak azt hajtogatta: „Képtelen vagyok rá”.
„Gyere, Emanuele, gyere – mondta Ferenc pápa. – Gyere, és súgd a fülembe.” Sapienza felsegítette a kisfiút az emelvényre, ahol a pápa ült. Emanuele ekkor már zokogott, Ferenc pápa szorosan átölelte, megsimogatta a fejét, és halkan elkezdtek beszélgetni. Így beszélgettek egymással, a pápa és a kisfiú – aztán Emanuele visszatért a helyére.
„Bárcsak mindannyian úgy tudnánk sírni, mint Emanuele, amikor akkora fájdalom van a szívünkben, mint most neki – szólt a Szentatya a gyerekekhez. – Ő most az apukájáért sírt, és olyan bátor volt, hogy ezt mindannyiunk előtt meg merte tenni, mert a szíve csordultig van szeretettel az édesapja iránt.”
Ferenc pápa elmondta, megkérdezte Emanuelét, elmondhatja-e mindenkinek, hogy miről beszélgettek, és a kisfiú beleegyezett.
„Nemrégen az apukája elköltözött ebből a világból. Ő maga nem volt hívő, de mégis mind a négy gyermekét megkereszteltette. Jó ember volt. A mennyországban van most? Milyen gyönyörű azt hallani, amikor egy gyermek azt mondja az édesapjáról, hogy »Jó ember volt« – mondta a Szentatya a gyerekeknek. – Milyen szép látni egy gyermek tanúságtételét, aki örökölte édesapja lelki erősségét, és vette a bátorságot, hogy mindannyiunk előtt merjen sírni. Ha ez az ember ilyen gyermekeket tudott nevelni, valóban igaz, hogy jó ember volt. Ő jó ember volt. Talán nem kapta meg a hit ajándékát, nem volt hívő, de megkereszteltette a gyermekeit. A szíve a helyén volt. Isten az egyetlen, aki meg tudja mondani, ki van a mennyben” – magyarázta a Szentatya.
„Hogy Emanuele kérdésére jó választ adjunk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen Isten, és hogy milyen szíve van Istennek. Mit gondoltok? Istennek olyan szíve van, mint egy apának, mint egy édesapának. Gondoljátok, hogy ezzel az apai szívvel képes lenne Isten saját magától távol tartani azt az édesapát, aki, bár maga nem volt hívő, de megkereszteltette a gyermekeit, és ilyen szépen nevelte őket? Hát elhagyhatja Isten az ő gyermekeit? – kérdezte Ferenc pápa. – Elhagyja Isten a gyermekeit, amikor jól viselkednek?”
A gyerekek kórusban válaszolták: „Nem.”
„Emanuele, ez a válasz a kérdésedre – mondta a pápa a kisfiúnak. – Isten biztosan nagyon büszke volt az apukádra, hiszen egy hívőnek egyértelmű, hogy megkeresztelteti a gyermekeit, de egy nem hívőnek nem az. Isten biztosan nagyon-nagyon örült ennek.”
Fordította: Koszoru Péter
Forrás: Thetablet.co.uk
Fotó: Famigliacristiana.it
Magyar Kurír
