Cigánypasztorációs este
Az elmúlt héten Budapesten a Párbeszéd Házában cigánypasztorációs kerekasztal beszélgetésre hívtak meg. A jezsuita Hofher atyának szívügye a cigányság, ezért rendszeresen kerekasztal beszélgetéseket szervez, ahol a témában jártas, elkötelezett emberek beszélnek munkájukról a cigányságról, lehetőségekről amik tapasztalatuk alapján fejlődést, integrálódást jelenthetne a cigányság számára.
Évek óta, havonkénti alkalommal veszek részt ezeken hallgatóként, most pedig előadóként hívtak meg. A partnerem a beszélgetésben Somos László atya kaposfői plébános volt, aki mellett nagy megtiszteltetés volt ott lennem. Ő fantasztikus munkát végez Bogos pusztán – Kaposvár mellett - ezerkétszáz cigány életének napi gondjaiban segít 11 munkatárssal. Tanodát, óvodát működtetnek, szociális munkások segítik az integrációt. Az atya alázata lenyűgöző – igazi papi lelkület – együtt lüktet a szegényeivel. Áldja meg Őt az Isten hosszú élettel, egészséggel.
Az előadás után nagyon aktív beszélgetés alakult ki a hallgatósággal.
Jó volt érezni, hogy a hallgatóság lelkileg is bevonódott a programba és partner volt annak megvitatásában, hogy a többségi társadalomnak hogyan kellene részt vennie a cigány- magyar ember közötti távolság leküzdésében.
Tarnóczi Mária
(A beszámoló mellé közlök egy levél-részletet, amit az egyik ott jelenlévő kedves testvér küldött Marikának, de a honlap címére - természetesen továbbítottam neki a levelet - szóval a részlet: " ...tegnap hallottam a Romapasztorációs Műhelyben elhangzott beszámolóját. Megköszönni szeretném -, nagyon sokat segített: világossá vált számomra, milyen lényegtelen, amiért nemrég nagyon nehéz napjaim voltak – a lényeges az, ami az Ön, az önök munkájában történik. Isten jelenléte ebben a munkában „kézzel fogható”. Isten áldja mindazokkal együtt, akikért dogozik..." - sipos)
