Visszatekintés a Nemzetközi Roma Napra
A Nemzetközi Roma Napot 1971. április 08-án határozták el Londonban az első Roma Világkongresszus alkalmából, ahol 23 ország résztvevői gyűltek össze. Megválasztották a roma nép zászlaját és önelnevezését. Erre emlékeztünk az érdi Tanoda Otthonban hétfőn április 08-án mi is, akik roma családokkal foglalkozunk, a közösségi létük érdekében igyekszünk tenni a lehetőségeinkhez mérten.
A nemzetközileg elfogadott ünnep arra következtethet - bennünket többségieket-, hogy nemzeti tudatuk van, országhatár feletti, egyetemes. Mégis azt látjuk, hogy mindenütt a hátrányos, leszakadó réteget jelent a cigányság. Nem álságos-e a nemzeti jelző? - különösen, ha maguk nem élik, nem tartják fontosnak hovatartozásukat.
Azt gondolom és hiszem, egy ország életszínvonala abban mérhető, hogy bánik a kisebbséggel – nos nálunk ez nagyon elhanyagolt.
Látjuk közelről, hogy egyre mélyebb a szegénység a cigányság életében. Valóságos az a vélemény, hogy kettészakadt ország lettünk – cigány ország, nyomor – és a többségiek.
Amikor mi szociális segítők a cigányság ünnepeire hívjuk a roma és a nem roma embereket, fiatalokat, azért tesszük, hogy emberi méltóságukra emlékeztessük őket az ünnepeiken keresztül.
Az érdi Tanodában ezt kis közösségben, nagyon színvonalasan sikerült megünnepelni.
Tintér Gabrielle roma származású énekes, a magyar népművészet mestere díjazottja szatmári cigány népdalokat énekelt Balogh Elemér zenész költővel.
Elemér a Cigány út című verses kötetéből olvasott fel, vereseihez illő dalokat énekelt Tintér Gabi.
A Tanoda három gyereke verset mondott, a Szimfónia tanodai zenekarának néhány tagja zenélt.
Az ünnepség szeretet-vendégséggel zárult: 100 db palacsintát sütöttek kedves segítők.
Nekünk egyháziaknak, átlag embereknek felelőssége igen nagy - milyennek látnak bennünket a kitaszítottak -, beállunk-e abba a sorba, hogy a másság üldözendő, elitélendő, vagy vállaljuk Krisztushoz tartozásunkat, közösséget vállalva az esélytelenekkel.
Csakis a szeretetnek van esélye egy nemzet életben maradásához.
Tarnóczi Mária
