Tanúságtétel bizalomról és kettős gyógyulásról
Mi férjemmel céltudatosan készültünk a (sülysápi) gyógyító szentmisére, mivel szeptember közepén hirtelen szívburokgyulladás miatt kórházba került egy hétre a férjem. Előtte való héten már szinte számoltam vissza a napokat, mert tudtam (nagyon reménykedtem), hogy Istenünk valami nagyon csodálatosat készít nekünk. De nem volt az út zökkenőmentes az alkalomig, mert csütörtökön ismét rosszul lett és ismét a kórházban kötöttünk ki. Ez a rosszullét inkább lelki eredetű lehetett, egy nagyon erős mélypont, ami persze hozta a testi tüneteket is.
Estére már hazaengedték.
Elérkezett a szombat napja. Gyermekeinket a nagyszülők gondjaira bíztuk. Legkisebb gyermekünk, aki 2 éves már akkorra eléggé le volt gyengülve ...előtte már kb 10 napja hol egy hasmenése, vagy egy hányása volt, ami nem tűnt vészesnek, viszont állapotát nézve rosszul volt. (testileg is sokat fogyott és egyre hisztisebb lett az éhségtől) Mikor indultunk volna hátrahagyva gyermekeinket, akkor is sikerült produkálnia egy hányást, ami elég rémisztő volt a nagyszülők részére is. Meglepődve vették észre, hogy így, ebben az állapotában is képesek vagyunk otthagyni. (Nem tudták pontosan hova megyünk.)
Végre megérkeztünk és magamat kizárva kértem az Isten, hogy gyermekeimet, kiemelve legkisebbik gyermekünket és férjemet gyógyítsa meg. Hazafelé úton már boldogan és talán gondtalanul utaztunk,eltelve kegyelemmel....de gyermekünk állapotát látva a nagyszülők teljes rémülettel fogadtak, hogy már itt tenni kell valamit, ha kell kórházba kell vinni...
Azóta férjem már újra dolgozik, és gyermekünk megerősödött...mi sokat formálódtunk és próbálunk tudatosabban élni.
Kata
