Lélekben Csíksomlyón
Amikor hazajött a kórházból, járókerettel közlekedett a lakásban, gyógytorna, sok pihenés, lehetőleg fekve. „Hát nagyi, a reggeli szentmiséknek lőttek” - jegyezte meg kis unokája. – Még a vasárnapiaknak is egy időre - válaszolta. Rettenetesen hosszúak voltak a napok. Könyv, rejtvényújság. okostelefon, látogatók. Hiányzott a szentmise. Emlékezett ugyan, hogy a covidos időszakban voltak közvetítések az interneten, de a géphez ülni még nem tudott.
Beírta az „okos”-ba a legkedvesebb miseének címét. Öt találatot kapott, a másodikat választotta. Amikor véget ért a Kezdődik az ének utolsó versszaka az orgonán, valami számára érthetetlen dolog történt. A videó nem állt le, hanem megkezdődött a szentmise élő köz-vetítésben. Nézte az ismerős helyszínt, ugyan honnan közvetítik. Amikor meglátta a kegyszobrot, már tudta. Csíksomlyó! – ujjongott a lelke. Nem értette a dolgot, de másnap egy másik miseéneket választott, és ugyanúgy járt. Ekkor már jobban odafigyelt: rátalált a román internetes oldalra.
Minden este hat órakor szentmisét közvetítenek a kegytemplomból. Az eltelt hat hét alatt megismerte az ott szolgáló szerzeteseket, meghallgatta szentbeszédeiket, jól értette az olvasmányok szövegét. A lektorokat is megismerte, egy nagyobb fiú és lány olvasott, testvéreknek tűntek. Szentáldozáskor a kivetítőn megjelent a lelki áldozás imája, köszönet érte. Örökké emlékezetes marad a mise végén elimádkozott Úrangyala és egy ima Márton Áron püspök boldoggá avatásáért.
Közben megkezdődött a nagyböjt. Három napon egymás után Kálmán Peregrin OFM lelkigyakorlatos szentbeszédeit hallhatta. Kálmán Peregrin ferences szerzetest a gyöngyösi búcsúkról ismerte, ahol több évben a Mária-szobrok határainkon inneni és túli csoportjainak találkozóit szervezte. Csodálatos élmény volt az is.
Mivel nálunk a mise kezdetekor még öt óra van, lehetősége nyílt a Szent István Rádió hat órakor kezdődő rózsafüzér imádságában való részvételre is. „Imádkozzanak velünk!” hangzott a felhívás. Nyilván megfogadta a tanácsot, hisz társulati tag, s ő maga is imádkozott már társival a stúdióban. Egyik napon örömmel fedezte fel két itthoni ismerős jellegzetes hangját.
Rádióban, televízióban, az Interneten sok lehetőségből választhatunk. Nem helyettesítik a személyes részvételt, de olykor vigaszt nyújtanak. Éljünk velük!
(F. H. Ágnes)
