"Ez valóságos csoda!" - egy szép kórházi történet
Andi klinikai lelkigondozó egy kórházban. Története nagyszerű tanúságtétel Isten szeretetéről, aki mindvégig velünk van. "Isten jelenléte mikor megmutatkozik a hétköznapokban, úgy érzem ízelítőt kapok a mennyei boldogságból. Szívem tele van hálával és dicsérem Istent, hogy engedi láttatni Magát nekem s másoknak is. Eszembe jut azonban, hogy mi történik akkor, ha ezt leírom, leírom azt, ami annyira Szentséges pillanat, nem csorbítom e fényét?
Most mégis azt teszem abban a reményben, hogy aki ezt olvassa, annak hite valamiképpen megerősödik, s eszébe jut, hogy ellentétben a mai világ sugallatával jó az Isten, törődik az emberrel, végtelenül szeret.
A portás hívott fel, hogy van egy hozzátartozó, aki papot szeretne a haldokló édesanyjához. Kértem várjon ott a portán, s pár perc múlva találkoztunk. Érdeklődtem felőle mióta van bent, hol fekszik, kommunikál e az édesanya. A beszélgetésből kiderült, hogy ismerem a nénit, nagyon mély hitű, jóra való teremtés, feküdt már bent s tudom sokat jelentett neki, ha a Szentséget magához vehette, ha imádkoztunk közösen a szobatársakkal is vagy énekeltünk. Kis idő elteltével megkerestük őt a tisztelendővel mellette voltak a hozzátartozók is. Meglepetésünkre a néni ébren volt, s láttuk a meglepetést a hozzátartozók arcán, mert azt mondták már nincs magánál, nem beszél, csak hörög, egész délelőtt mellette voltak, de egy szót se szólt, nem válaszolt és a szemét se nyitotta ki.
Együtt imádkozott a pappal, ragyogó szemekkel, s mosolygott, a hozzátartozók pedig könnyes szemekkel mondogatták, hogy ezt nem hinnék el ha mondanák, hogy lehet ez? Ez valóságos csoda!
Nem lehet szavakkal leírni azt a légkört, azokat a ragyogó szemeket, a boldogságot. Csodálatos az Isten kegyelme, hatalmas az ereje. Kinyílt az ég, s mi ennek részesei lehettünk! Istennek legyen hála!"
(Szita Andi)
