Gyógyulás szolgálat közben
Mi, akik gyógyító összejöveteleken szolgálunk, ugyanúgy megbetegedhetünk, mint mások. (Egyszer, amikor egy alkalommal a betegek kenetét is kiszolgáltatta a pap az összejövetlen, én is beálltam a sorba, mire egy idős néni csodálkozva mondta: Gyula, én azt hittem, te nem lehetsz beteg...)
Nos, most már hónapok óta minden reggel úgy ébredtem, mintha kavics lenne a bal szememben. Augusztusban az orvos fel is írt rá egy kenőcsöt, de nem használt semmit. Nagyon kellemetlen érzés volt, ami napközben elhalványult, de reggelre mindig visszatért...
A november 4-i, törökbálinti gyógyító összejövetelen, szokás szerint az áldozás utáni csendben amikor a mikrofonba mondtam az "ismeret szavát" -, azaz olyan kijelentéseket, amelyekről úgy éreztem, hogy Isten inspirálja arról, hogy éppen milyen betegek gyógyulnak, stb. -, volt egy olyan kijelentés, hogy valakinek valami szemfenékgyulladása van, és abból gyógyítja az Úr. Átvillant rajtam, hogy ez akár én is lehetek, de aztán nem gondoltam rá...
Másnap, hétfőn reggel úgy ébredtem, hogy eltűnt a "kavics" a szememből, megszűnt a fájdalom - és ez azóta is így van. Istennek legyen hála, aki gondot visel minden teremtményére! Ámen.
Gyula (sipos)
