A sátán megvakításáról
A Szeretetláng Lelkinaplóban többször olvashatjuk, hogy a Szeretetláng megvakítja a sátánt. Hogyan kell ezt értenünk, mit jelentsen ez és hogyan élhetünk vele? Próbáljuk meg az értelmünkkel és a képzeletünkkel megragadni ezt.
Rövid közbevetés a démonokról
Az alábbi szöveg a "Belépés Isten valóságába - gyógyulás, szabadulás, megújulás" című könyvünkből való, ami még 2002-ben jelent meg és már rég elfogyottt. Most azonban időszerűnek érzem, hogy a gonosz lelek valóságáról szóló rövid részt kimásoljam ide:
A legnagyobb közös nevező
Egy egyszerű matematikai példával nagyszerűen meg lehet világítani ember és Isten kapcsolatát. Biztos másoknak is eszükbe jutott már, bennem néhány napja, ima közben ötlött fel ez a gondolat és nagyon találónak éreztem:
Ne féljetek, féljetek…
Sok okos gondolattal, pszichés technikával, gyakorlattal próbálták, próbáltuk már orvosolni belső félelmeinket, szorongásainkat. (Gyerekkoromban rendszeresen átmentem a sötét pincesoron, amitől féltem – átmentem, de a szorongást azért éreztem.) Jézus gyökerében ragadja meg a problémát, amikor elmondja, kitől féljünk és kitől ne – és rögtön gyógyírt is kínál.
Megragadott, boldog pillanatok
Sokan azt vallják, az ember célja az, hogy boldog legyen. Ezzel ugyan lehet vitatkozni és az sem egészen tisztázott, mit is értünk boldogság alatt, érdemes azonban megszívlelni a Biblia tanácsát és újra és újra megemlékezni a boldog pillanatokról, amelyek megragadtak minket.
Jézus visszajövetelének várásáról
Az Újszövetség utolsó könyvének utolsó előtti sorai: „Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól: Bizony, hamarosan eljövök. Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,21). Az első keresztény nemzedékek közelire várták Jézus Krisztus második eljövetelét és ez a várakozás meglepően sokszor megújult a keresztény megújulási mozgalmakban – ami nem azonos a világvég-várással. Míg az első középpontjában a Jézushoz fűződő szenvedélyes szeretet, addig a másikéban inkább a világ elsötétülése áll. Az első inkább az önátadásé, a második inkább az önvédelemé…
Iskolai tapasztalatok
Ötödik éve vagyok félállású napközis tanító az egyik helyi iskolában. Bár voltak kételyeim, amikor elvállaltam ezt a munkát, az elmúlt évek megváltoztatták azt, ahogy gondolkodom önmagamról, a gyerekekről és felnőttekről (szülőkről és tanárokról), és az iskoláról.
Az „Új Tavasz” II. János Pál pápa szerint
„A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható” - írta II. János Pál pápa 1999 pünkösdjére, apostoli levelében. De vajon mi ennek az új, nagy tavasznak a tartalma? Érdemes ezt a nagy pápa tanítása és tettei alapján végig gondolni, nehogy olyan dolgokban reménykedjünk, amelyek nem részei ennek a Tavasznak, így félrevezetve magunkat és népünket is…
Zaklatások és kegyelmek
Olykor „csőstül jön a baj”. Azt tapasztalom, hogy - főleg nagy kegyelmek előtt vagy után -, mintha „minden összeesküdne ellenünk”. Bajok és betegségek, balesetek, meghibásodások… egyik sem elviselhetetlen vagy halálos, de azért kimerítő, mintha folyamatosan reszelnének rajtunk. Úgy tűnik, mintha a nehézségek és kegyelmek együtt járnának. Mit tehetünk ilyenkor?
Ferenc pápa, mint lakmuszpapír
A lakmuszpapír csak egy kis csík, de ha belemártjuk a folyadékba, megmutatja mennyire savas vagy lúgos az anyag. Most szegény pápánkat használom így – ha szabad ezt írni -, mert az ő szavaihoz és tetteihez való viszonyulásunk is megmutatja, mi mit gondolunk kereszténység és Krisztus-követés alatt.
Elment a lányom
Fiúk sírjatok! Múlt hét pénteken Katica lányom jelöltként beköltözött Budakeszin a Domonkos nővérek rendházába. Régi történet ez, már középiskolás korában azzal sokkolta a fiúkat, akik udvarolni akartak neki, hogy barátkozhatnak, de ő apáca lesz… Egyszer egy férfi megállított az úton és számon kérte rajtam, hogy miért akarom, hogy a lányom apáca legyen! Én ebben ártatlan vagyok – válaszoltam – mosom kezeimet, a lányom úgy dönt, ahogy akar. Hát tehetek én arról, hogy Jézus udvarol neki?
