A 2025. évi vezérigéről
Isten szava táplál és éltet, mi pedig belekapaszkodunk az Ő tanításába, ahogy csak lehet. Ezért hosszú évek óta minden év elején imádságban kérek szentírási igét, ami iránymutatóként szolgálhat az adott évben az életünkre. Így történt ez most is. Azt gondolom, hogy az ilyen módon megimádkozott és átelmélkedett ige hasznos a személyes és közösségi életünkben, szolgálatunkban egyaránt.
A 2025-ös évre Márk evangéliuma 4. fejeztének első versét kaptuk: „Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.” (Mk 4,1) Nézzünk röviden néhány ilyen gondolatot – természetesen ezeket az év során ki kell bontani, elmélyíteni és gyakorlattá tenni:
- Legelőször is érdemes meglátnunk a biztatást, amivel Jézus arra hív minket, hogy gyülekezzünk köré. A világ hihetetlenül szétszór és elmagányosít minket. Ha azonban hallgatunk Jézus hívó szavára és köré gyűlünk, akkor nem csak vele kerülünk közelebbi kapcsolatba, hanem rajta keresztül embereket, társakat, közösséget is kapunk. Nagy dolog ez napjainkban! Nagy szükségünk van mások támogatására, illetve arra, hogy mi is támaszai lehessünk embereknek. De ez biztatás arra is, hogy töltsünk minél több időt Jézussal, imában (szentségimádásban, szentmisén, szentírás-olvasással, stb.)
- Ez a szentírási szakasz személyes meghívás is nekünk – és milyen jó arra gondolni, hogy én is, mi is a meghívottak között vagyunk! Isten szeret minket és nem feledkezik meg rólunk! Ezért akar tanítani is minket. Ebben az össze-vissza világan és svédasztalos ideológia-kínálatban Jézus tanítása az a szilárd alap, amire építeni lehet. Az ő igéje szétválasztja a jót és a rosszat, igazat és hamist, földit és mennyeit, miközben összeköti a szépet, jót és igazat. Ha engedjük, hogy hasson ránk a tanítása, akkor identitásunkat többé nem a földi, hanem a mennyei keretek között találjuk meg. (Emberileg csak elcsüggedni tudnék, arra gondolva, mi minden fog ránk ömleni a következő időszakban a médiából, a gazdaság, kultúra és politika világából, hogy szétszakítson és meghasonlásba kergessen minket. Mi azonban nem egydimenziós figurák, nem szegények vagy gazdagok, nem jobb- vagy baloldaliak vagyunk – az összes oldal ideológiájában vannak jó és rossz dolgok evilág fejedelmének összeugrasztó receptje szerint -, hanem keresztények, krisztusi emberek, akik szeretik Istenüket, családjukat, hazájukat és békét kívánnak minden embernek.)
- Jézus tanítványai vagyunk, s ha tanítványok, akkor tanúságtevők és tanítók is, a magunk mértéke szerint, mint krisztusi emberek, az életünkkel, életmódunkkal, szavainkkal és tetteinkkel. Az ige biztat minket, hogy hallgatói és továbbadói legyünk Jézus tanításának. (Bátorító ez számomra, hiszen ezt akarom tenni életemben, munkámban, közösségeinkben, az írásokban, könyvekben, videókban, képben és zenében is. Természetesen ez mind csak akkor és annyiban jó, amennyiben a krisztusi forrásból táplálkozik és nő…)
- Hiszem, hogy a „nagy tömeg gyülekezett köré” azt is jelenti, hogy az életünk, munkánk és missziónk nem lesz gyümölcstelen ebben az évben sem. Hogy ha Krisztus követségében járunk, akkor általunk is nőni fog a Krisztus köré gyülekező tömeg. (Persze lehet, hogy ez nem pont a mi közösségünkön fog meglátszani. Itt nagylelkűségre és alázatra van szükségünk, hogy mindig el tudjuk engedni a helyzeteket és embereket, tudatosítva, hogy Isten országát építjük és nem a saját kis ilyen-olyan karrierünket…)
- Érdemes meglátnunk azt is, hogy Jézus a bárkába száll és kimegy a tóra, ismerve azt a természetes jelenséget, hogy a víz felhangosítja és érthetővé teszi a szavait nagyobb távolságra is. Ő kihasznál minden lehetőséget, ami a rendelkezésére áll, hogy felerősítse mondanivalóját. Ez biztatás nekünk is, hogy bátran éljünk minden olyan eszközzel és lehetőséggel – beleértve a technikai eszközöket és internetes lehetőségeket is -, amelyekkel hasonló hatást elérhetünk. (Mi elég sok ilyen dologgal élünk, de van még hová előre mennünk, a minőségi javításról nem is beszélve…)
- Végül – befejezve ezt a mostani rövid eszmefuttatást, de még csak elkezdve az elmélkedést -, érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy amikor Jézus tanított, bizonyos távolságot is tartott az emberektől – ami nem történt meg, amikor gyógyított, vagy épp együtt evett velük -, és rákérdeznünk, hogy ezt miért tette…
Végül biztatni szeretnék mindenkit: legyenek személyes igéink! Ha valami nagyon megüti a szívünket a Biblia olvasása közben, akkor talán azt Isten akarja a szívünkre helyezni. Imádkozzunk és kérjük Tőle tanácsot és útmutatást, mert Isten jószívvel és bőkezűen adja mindezt, ha Hozzá fordulunk…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
