- Részletek
- Kategória: Eheti
Kamaszkoromban azt írtam fel a szobánk falára (papírra, tollal), hogy "csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni - ami nem lehetetlen, az valahol nevetséges". Aztán amikor 25 éves koromban megtértem, elhittem, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik Istennel, akinek semmi sem lehetetlen, vagy pozitívan megfogalmazva: Istennel minden lehetséges. Azóta eltelt 35 év, ami tapasztalattá tette hitünket: igen, valóban "minden lehetséges annak, aki hisz". Ha pedig ez így van, akkor ugyan mi tarthat vissza minket attól, hogy átvizsgálva életünket, kiselejtezve a haszontalan dolgokat és jó gazda módjára "kincseinkből a régit és az újat" előhozva megvalósítsuk Isten országát, a Szeretet földjét közöttünk? (Sipos Gyula)
- Részletek
- Kategória: Eheti
Gyerekkoromban találtam otthon egy kicsi, még háború előtti meséskönyvet. Rövid kis történetek voltak benne, de mind olyan volt, mint egy erkölcs atombomba a jó és a rossz megkülönböztetésére. Például két kisfiú zongorázni tanul. Az egyik abba hagyja, a másik szorgalmasan gyakorol, s amikor felnőnek, mindenki szívesen hallgatja, míg a lusta a sarokban búslakodik. Egy másik rövid történetben egy rossz kisfiú mindig bottal hergeli a kerítés mögött ugató kutyákat, míg aztán az egyik kutya kiszabadul és összeharapdálja őt…
- Részletek
- Kategória: Eheti
„Amikor mindenki hasonlóan gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán.” (Walter Lippmann) Nagy felfedezések, jelentős piaci karrierek és komoly vallási megújulások köszönhetők annak, hogy valaki új megközelítésben gondolt végig egy problémát. (Vajon hogyan gondolkodhatott az az ember, aki először feltételezte, hogy a háton cipelésnél vagy a saroglyán húzásnál jobb megoldást is lehetne találni és fakorongot, kereket eszkábált a saroglya aljára?) Azonban kétségkívül Isten az, aki legügyesebben alkalmazza a szokatlan megközelítéseket és újszerű megoldásokat – milyen jó lenne, ha mi, akik Isten országát akarjuk megmutatni az embereknek, el tudnánk ezt tanulni tőle!
- Részletek
- Kategória: Eheti
Tizenegy éves voltam 1976-ban, amikor édesanyánk meghalt rákos betegségben. Ha akkor tudtam volna, hogy Isten szeretete gyógyít! – de nem tudtuk. Nagyszülők kérésére ugyan eljutottunk az elsőáldozásig, de ott ilyenről nem hallottunk, anyu halála után pedig elvaduló kamaszként azt is elfeledtem, hogy egykor hittanra oktattak. Tizennégy évvel később azonban Isten drámai módon megmutatta gyógyító szeretetét életemben. Azóta eltelt harmincöt év, én lenyűgözve figyelem Isten munkáját, de korántsem elégedetten: még többet Uram, még többet! Még több gyógyulást, még több kegyelmet minden embernek!
- Részletek
- Kategória: Eheti
Középiskolából kikerülve egy nyomdában kezdtem el dolgozni. Közvetlen főnököm rendes, családos ember volt, jó szakember és alkoholfüggő. Bejárt a nyomdához közeli szovjet laktanyába, mert ott, a tiszti kantinban volt a legolcsóbb az ital. Ott aztán az orosz tisztek részeg állapotában elcsábították, annyira, hogy végül aktív homoszexuális lett, otthagyta feleségét és kislányát… Történetek ebből az egyáltalán nem fekete-fehér világból: