Mi keresztények, választások után
Túl vagyunk a választásokon, a győztesek örülnek, a vesztesek szomorkodnak, az élet megy tovább. Mi imádkoztunk vezetőinkért, ahogy Pál apostol írja Timóteusnak, hogy „békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben” (1Tim 2,2), és imádkoztunk „a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért” is. Nos, talán ennek jele, hogy városunkban ugyanúgy együttműködés-kényszer alakult ki, mint az előző ciklusban, csak a szerepek cserélődtek fel: aki eddig ellenzékben volt, az lett a kormányzó, és fordítva… Mindez azonban csak a napok hordaléka az idő partján…
Háborúról és békéről
Múlt hét kedden a szentségimádás közben az egyik testvérünk azt mondta, hogy szombaton megy a Békemenetre, mert most nagyon nagy szükség van a békéért való imára és tettekre. Én pedig minden kételyemet félre téve hagytam, hogy a szívem reménykedjen, hátha tényleg a békéről lesz szó…
Történetek a világosság határvidékeiről
A múlt héten a sötétség határvidékeiről való történeteket tettem közzé, így most következzenek történetek a Világosságból, ahol megmutatkozik a szeretet, a jóság és a segítőkészség, azaz a Szeretet megtermékenyítő ereje mindennapjainkban:
Történetek a sötétség határvidékeiről
A Szentírás szerint a sátán is a világosság angyalának tetteti magát, hogy elbolondítsa a világot. Nem csoda, ha mi is a csapdájába esünk és még jól is érezzük magunkat benne. Milyen jó lenne, ha ilyenkor mások figyelmeztetnének, hogy rossz úton járunk – már ha még hajlandóak vagyunk egyáltalán hallgatni az okos szóra. Most jöjjön néhány történet, illusztrációként a sötétség határvidékeiről:
Erdő Péter bíboros a megváltásról
Az Ehetiben most - szokásunktól eltérően -, nem saját írást teszünk közzé, hanem Erdő Péter bíboros úr beszédét a megváltásról, amely a karizmatikus megújulás tanulmányi napján hangzott el, február 3-án tartottak az Országos Lelkipásztori Intézetben:
"Azt a felkérést kaptam, hogy a megváltásról tartsak ma előadást. Ez azért látszott a meghívók számára - ahogy hallottuk -, szükségesnek, mert korábban tetszetős és félrevezető állítások fogalmazódtak meg olyan műsorokban, amelyek még katolikus médiumokban is elhangzottak.
Néhány megjegyzés az Egyház válságáról
A rendszerváltáskor településünkön tízezren éltek, ebből több, mint hatezer vallotta magát katolikusnak. Most tizenötezren vagyunk, ebből mintegy négyezren vallották ugyanezt, s ennek is csak 10-15 százaléka jár templomba – igaz, hogy ezek egy része buzgó, közösségekbe járó, imádkozó és szolgáló testvér. Akár igazolhatnánk is ezzel a próféciát, hogy a jövő egyháza kisebb, ám buzgóbb és szentebb lesz – de azért ne elégedjünk meg ilyen olcsó válasszal.
Természetes és természetfölötti
A természetfeletti a természetesre épül – valljuk igen helyesen -, és a természetesben nyilvánul meg. Testünkben gyógyulunk, még ha természetfeletti módon is. Szánkkal mondjuk ki szavainkat, még ha természetfeletti tartalmat közvetítenek is. Megkülönböztetés nélkül azonban könnyen összekeverhetjük a kettőt, vagy ami még súlyosabb, azt, hogy a természetfölötti ihletés honnan ered: Istentől, vagy a gonosz lélektől?
Látlelet korunkról és a remény
Romain Rolland Nobel-díjas regényíró (aki a díjjal járó összeget a Vöröskeresztnek adományozta) az Első Világháború után, 1923-ban ismertető monográfiát írt Mahatma Gandhiról és annak indiai erőszakmentes mozgalmáról. Ebben a könyvében tökéletes látleletét adta korának, amit aztán a Második Világháború újra igazolt, s ami napjainkban sajnos újra hihetetlenül érvényes. Olvassuk el ezt, hogy aztán példaként korunkból Kindelmanné Erzsébet asszonyt, a Szeretetláng lelki napló íróját is ide sorolhassuk:
Nézőpont-váltás
Számunkra, keresztények számára talán az egyik legnagyobb kihívás, hogy már ne ebből a világból tekintsünk az Isten országára, hanem Isten országából erre a világra. Nehéz dolog ez, hiszen születésünk óta ezt a világot „tanuljuk”, ennek szabályai között élünk és próbálunk előre jutni. Magától értetődő, hogy ebből a világból nézünk Isten felé – holott épp ellenkezőleg, Isten felől kellene erre a világra tekinteni.
Ilyen lehet a jövőnk – két forgatókönyv
A világ két világháború árán és egy hidegháborúban tanulta meg, hogy a világégést csak úgy lehet elkerülni, ha a nagy hatalmi tömbök kölcsönösen és kötelezően érvényes szerződéseket kötnek egymással és garantálják azok betartását is. Ez elvezetett az enyhüléshez, a közösségi jogok – munkához, pihenéshez, szociális és egészségügyi biztonsághoz, stb. -, és a személyes szabadságjogok megerősödéséhez is. A XXI. században azonban a megegyezésre törekvést egyre inkább felváltja a régről jól ismert erőkultusz, annak minden rettenetes következményével együtt.
Örömök és nehézségek a missziós munkánkban
Valaki biztatott arra, hogy adjak egy mélyebb bepillantást munkánkba. Ugyan szoktam feltenni a honlapunkon a Munkanapló menüpont alá ilyen tájékoztatókat, meg a havi hírlevelünkbe is, de akkor most kicsit bővebben írok a nehézségeinkről és örömeinkről, hogy mit, hogyan, miből és miért csinálunk.
