Pünkösdi prófécia 1963-ból
Kindelmanné Erzsébet asszony 1962-ben kezdi el írni lelki naplóját, benne Jézus és a Szűzanya közléseivel. Az ebből sarjadt lelki mozgalom mára világszerte elterjedt és egyházi engedéllyel működik. A Naplóban leírt ígéretek közül azóta több beteljesedett. Most azt szeretnénk megmutatni, amit 1963. tavaszán kapott, és a megpróbáltatásokról és a nagy kegyelmi időről szól.
Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Építési engedélyek Isten országához
Tudjuk jól, hogy ma már egy ház, de még egy sufni építéséhez is számtalan engedélyt kell kérni mindenféle hivataloktól (és kiváltani, és befizetni, és…) Ezzel szemben Isten országának építéséhez ingyen kaphat bárki engedélyt, csak fogjon hozzá! Néhány történet:
Átváltozások
Kafka híres novellájában Gregor Samsa bogárrá változik, Szent Ágoston méltán híres könyvében, a Vallomásokban pedig azt olvashatjuk el, hogyan lesz a pogány fiúból keresztény férfi. De láttunk már filmet arról, hogy néhány buzgó keresztény imája és munkája városok életét formálhatja át gyökeresen és azt is tudjuk, hogy szentek egész nemzeteket emelhetnek fel, diktátorok pedig egész nemzeteket sújthatnak le. Csak két végpont van - attól függően, hogy vállaljuk-e a tisztulás útját –, Isten vagy az ördög.
Személyes vallomás a megtérésről
Ha én lennék Isten, egy olyan embert mint én voltam – és Ő tudja, mennyi rossz lakozik még mindig bennem -, biztos nem térítettem volna magamhoz!
A szeretet mindenkié…
Amikor a ’90-es évek első felében ezt a jelmondatot írtam a logónk alá – olykor nagy Sz betűvel, hiszen Isten a Szeretet -, még minden egyszerűnek tűnt. Lángolt a szívem Istenért és magától értetődő volt, hogy „mi” mindenkit szeretünk... Hogy aztán képesek vagyunk-e rá, valóban akarjuk-e szeretni a körülöttünk lévőket? Ez a kérdés fel sem merült…
Reményről és reménytelenségről
Négy évvel ezelőtt, 2015-ben jelentettük meg a"21. század - Isten évszázada - Magyarország átvilágítása" című könyvet. Fontos dolgokat szerettem volna ebben a könyvben megosztani az olvasókkal arról, hogy kegyelmi időben élünk, hogy a reménység emberei legyünk, hogynem csak az összeomlás, de a megújulás idejét is éljük... Most ebből idéznék ide egy rövid részt, biztatásul mindannyiunknak:
Amilyen egyházat nem szeretnék
Az a gyanúm, hogy az egyházunkat kritizáló kedves testvérek, miközben hősiesen vissza akarnak térni valami elképzelt aranykorba, valójában nem tudják, mit (és miért) beszélnek. (Abba bele se merek gondolni, hogy tudják, és mégis azt akarják.) Ezért most szeretnék néhány egyszerű mondatot írni arról, én miért is nem szeretnék visszatérni ebbe az „aranykorba”.
Igen, Jézus – de melyik?
Annak idején a jeruzsálemi templomot a világ nyolcadik csodájaként emlegették szépsége miatt. Talán láttunk is rajzot, vagy makettet róla, ez azonban csak steril kép lehet a valósághoz képest. Elképzelhetjük a görög-római stílusban épült, 300 méter széles és 600 méter hosszú oszlopcsarnokot, benne a pogányok udvarát, a nők, a férfiak és papok udvarát, belül a szentélyt és a szentek szentjét – és még mindig alig jutottunk közelebb a valósághoz.
Ahogy azt Móricka elképzeli
Egy új amerikai szuperhősös filmet játszanak a mozik. Nem érdekelt volna különösebben, de valaki meglepett azzal a hírrel, hogy itt a főgonosz a hét főbűn erejével pusztít, a főhősnek pedig ezeket kell legyőznie. Kíváncsi lettem, hogyan győz itt a jó – hát, ahogy Móricka elképzeli…
Kísértés és/vagy megpróbáltatás?
Nem mindegy, hogy melyik, ezért jó dolog, ha felismerjük mivel állunk szemben, hogy jobban eligazodhassunk életünkben és megfelelő választ adhassunk a kihívásokra.
