Isten tervei lépésről lépésre…
Mi szeretnünk nagyban gondolkodni, ha lehetne, egyből százra ugranánk. Nekünk nem nehéz elképzelni, hogy egyszerre tízezren térjenek meg, ezren gyógyuljanak. Mi szeretnénk gyorsan előre haladni és nem is értjük, Isten miért késlekedik. Isten azonban „nem késlekedik, hanem türelmes hozzánk” (2Pét 3,9), mert a szívünket is formálja, ami sokkal tovább tart, mint a külső körülmények megváltoztatása. Isten azonban munkálkodik és lépésről lépésre előre viszi az ügyét.
Isten országának felismerése világunkban
El tudjuk-e képzelni, milyen lehetett az Éden a bukás előtt? Amikor még nem volt se bűn, se betegség, se halál, az állatok sem ölték egymást és minden szép rendben, harmóniában és az élet szeretetében egyesült? Vagy hogy milyen lesz az új ég és föld? Hiszen az apostol is azt írja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik - igaz, hogy aztán azt is hozzá teszi -, nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.” (1Kor 2,19-20) Talán bepillantást nyerhetünk még olyan dolgokba is, amiket a gonosz lélek sem lát át, nem ért meg, s amiért végül mindig elbukik?
Szomorú keresztény diagnózis
Sokáig vívódtam, hogy ezt az írást megírjam-e, végül mégis így döntöttem, látva a legújabb fejleményeket, ahogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), hogy „ha lehet, megtévesszék még a választottakat is” (Mt 24,24). Látjuk, ahogy a „vadállat képmása” megszólal (a médián keresztül) és a „nagyokat mondó száj” a hazugságival elbolondítja még a keresztényeket is.
Ki ez az ember?
Egy szinte a semmiből, egy jelentéktelen galileai kis faluból, Názáretből jött egyszerű ember lép a színre a Római Birodalom eldugott, poros provinciájában, és tanításával, tetteivel felforgatja a világot. Nyilvános működése idején a falvak és városok lakói éppúgy, mint az írástudók és a nép vénei tanácstalanul kérdezgették: ki lehet ez az ember? „Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: János támadt föl halottaiból. Mások pedig: Illés jelent meg. Ismét mások: A régi próféták közül támadt föl valamelyik. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.” (Lk 9, 7-9)
Álom és valóság
Azt mondják, vannak olyan álmok, amit minden ember álmodhat: amikor alig tudsz járni valami iszapos mocsárban, vagy repülsz, vagy épp hirtelen zuhanni kezdesz – ha így van, én biztos közéjük tartozom. Feltehető azonban a kérdés: Isten országa nem csupán egy álom, ami feltör a „kollektív tudattalanból”, és valójában csak pszichés állapotunkat – és korunk állapotát -, jelzi?
Holtpont
Lehet, hogy éppen minden jól ment, amikor egyszer csak úgy érezzük, innen nincs tovább. Vagy évek óta húzzuk az igát, egyre fáradtabban, és most itt a holtpont, amikor minden erő elfogy. Vagy mint a szerzetes, akit húsz év ima és szolgálat után fog el a csüggedés és az unalom, és nem látja már a színeket a szürkeségben. Esetleg mint egy házas, aki unt rutinnal pergeti a napjait családjában, amikor belép az életébe a kísértés egy fiatal, vonzó valaki képében - ez a „sötétség órája”, ami mindenkit utolérhet…
Isten víziójának kibontakozása Jézus Krisztus életében
„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” – olvassuk a Szentírásban. Mi mindannyian meghívottak vagyunk, de Isten néhányakat kiválaszt, akiken keresztül egy új művet akar létrehozni, egy kaput kinyitni, egy áldást megsokszorozni. Isten az ilyen emberek életébe, elméjébe, körülményeibe elhelyezi meghívását, vízióját, hogy azok életük során kibontakoztathassák azt. Így történt ez Jézus életében is. Az evangéliumokban pedig elénk tárul, ahogy egyre mélyebben megérti és megvalósítja az Atya akaratát.
Isten hármas szeretetéről
Isten szeretetből teremtett mindent, egészen a teremtményeinek ajándékozta önmagát és arra vágyott, hogy teremtményei viszontszeressék őt. Ha szabad ilyet írni, ez volt Isten víziója a világról, Isten országáról és a vele való teljes életközösségről. Ennek megvalósulása érdekében az embert hármas szeretet-ajándékkal ajándékozta meg. Ez a hármas ajándék a bűn miatt már nem nyilvánvaló és egyértelmű az ember számára, de nekünk lehetőségünk van rá, hogy megismerjük, helyreállítsuk és megéljük azt.
A 2025. évi vezérigéről
Isten szava táplál és éltet, mi pedig belekapaszkodunk az Ő tanításába, ahogy csak lehet. Ezért hosszú évek óta minden év elején imádságban kérek szentírási igét, ami iránymutatóként szolgálhat az adott évben az életünkre. Így történt ez most is. Azt gondolom, hogy az ilyen módon megimádkozott és átelmélkedett ige hasznos a személyes és közösségi életünkben, szolgálatunkban egyaránt.
Fakasfalka és szivárvány
„A remény nem egy szokás vagy egy jellemvonás – amely vagy megvan, vagy nincs meg bennünk –, hanem erő, amit kérnünk kell.” – mondta Ferenc pápa a Remény évének első audienciáján szombaton. Szükségünk is van erőre, amely felülemel a hétköznapok hírein, amelyekből csak úgy árad a csüggedés és reménytelenség szelleme. Háború, tűzvész, gazdasági és politikai bajok - nem sorolom. Helyettük két friss élményt, felismerést osztanék meg, az egyik a hétfői közösségi alkalmukon történt, a másik pedig egy könyv olvasásakor.
Kezdődik a szentév - határozzuk el, hogy szentekké leszünk
"Ne nehezítsd meg a dolgomat!" - mondta nevetve Manócska (a feleségem) rögtön, amikor elárultam, miről fogok írni az Ehetiben. Pedig épp ellenkezőleg: ha komolyan vesszük, hogy szentek akarunk lenni, az meg kellene, hogy könnyítse a körülöttünk élők életét is. (Na persze nem kanonizált szentekké, az nem a mi dolgunk és esélyünk sincs rá, de olyan módon mindenképp, hogy előre akarunk haladni a tisztulás és az életszentség útján, azaz egyre jobban szeretni, türelemmel, békességgel szolgálni, még ha ez időnként lehetetlennek tűnik is...) Ha már a remény szentéve a 2025. év, mi is reménykedjünk...
