Jöjj Szentlélek!
Az biztos, hogy ha valahol fellobban Istennek valami kis tüze, rögtön megjelennek az önkéntes tűzoltók, hogy eloltsák azt. És fordítva: evilág sötétségében sok csalóka lidércfény tündököl, hogy magához vonzza a kereső lelkeket. Könnyen tévedhetünk mi is – hiszen még a legnagyobbak is elbizonytalanodnak olykor! A bibliai három bölcs világosan megértette Isten hívását, követte a csillagot – de amikor a zsidó főváros közelébe értek, a maguk értelmére támaszkodva a királyi palotához mentek és ezzel halálos veszélybe sodorták azt, akiért a hosszú utat megtették!
Vízió
Isten olykor egy nagyszabású képet, víziót mutat választottainak. Ez a vízió olyan, mint egy mag, ami folytonosan növekedik és hatalmas távlatot nyit meg. Isten már az első emberpárt is így vonta bele mindent átfogó tervébe az Édenben: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (Ter 1, 28-29) Persze épp az első emberpár története mutatja meg azt is, hogy egy víziót éppúgy lehet betölteni is, mint elbukni.
Mindent újra kezdeni?
Tom Wolfe (USA) írja, hogy a ’60-as években, a hippi-mozgalom virágkorában egy érdekes jelenséggel találkozott. A hippi-kommunákban élő fiatalok ugyanis azt vallották, hogy el kell vetni minden társadalmi illemszabályt és tilalomfát, mert az csak megbéklyózza az embert. Mindent újra kell kezdeni! Ennek egyik következménye az lett, hogy az ingyenes klinikákon – ahová ezek a „virággyerekek” mentek, ha megbetegedtek -, néhány orvosnak olyan régen elfeledettnek hitt betegségekkel kellett újra foglalkozni, mint rühösség, ótvar, szájpenész, görvélykór, májmételykór…
Ki vagyok én? – a mennyei névről
Egy korai Hobo-slágerben énekli Földes László: Ki vagyok én? Hosszan sorolja mi minden nem, míg végül kiderül: „Hobónak hívnak”. Akkoriban nagyon szerettem ?t és a zenekart is, épp ezért olvasom, hallgatom szomorúan Földes mostani nyilatkozatait. A magának választott név, identitás láthatólag kényszerpályára vitte, szavai telve vannak önigazolással és sértettséggel. Ennek a tehetséges embernek az esete figyelmeztet? jel lehet mindannyiunknak: így járunk, ha nem értjük meg valódi, Isten-adta természetünket, ha nem tudjuk megsejteni a „mennyei nevünket”. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17)
Az erő ajándéka
Napok óta terveztem ezt az írást, de a ma (hétfő) reggeli telefon óta még aktuálisabbnak érzem ezt. Mostanában, amikor összejövetelt tartunk, többször úgy éreztem, hogy Isten meg akar minket erősíteni és kiárasztja ránk Szentlelkét, mint az Erősség Lelkét. Vasárnap, amikor az Isteni Szeretet Közösség (Törökbálint) házában a 40 órás szentségimádás utolsó óráiban kellett zenélnem, szintén ezt éreztem. El is mondtam, s utána az a benyomás támadt bennem, mintha valaki azon gondolkodna magában, hogy vajon ez az ajándék hogyan fog megjelenni az életében. Úgy éreztem, hogy Isten ezt a választ sugallja: „úgy fogod megtapasztalni, hogy szeretni tudod majd azokat is, akiket eddig nem szerettél.”
Emeljétek fel a fejeteket! - a szabadulás ígérete
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk:
Gyógyító showman Budaörsön
Aki hallott már Damian Stayne angol gyógyító evangelistáról, esetleg részt vett a néhány évvel ezelőtti karizma-iskolán amit ő tartott Budapesten, az örömmel vette a hírt, hogy a budaörsi Siloé katolikus karizmatikus közösség újra elhívta őt közénk.
Az idei karizma-iskolára gyorsan betelt a létszám és a budaörsi sportcsarnokba vasárnap délutánra meghirdetett ingyenes gyógyító összejövetelre is csak az tudott bejutni, aki időben regisztráltatta magát. (A többiek a bejáratnál elhelyezett kivetítőn követhették az eseményeket.)
Biztos, hogy jó volt ez nekünk?
Széchenyi István lángelme volt, aki ezt a lángoló elmét és szívet egészen összekötötte hazája sorsával. (Ennek is köszönhető, hogy amikor nézete szerint a haza végveszélybe került, idegrendszere összeomlott.) Amikor megértette, hogy az ő élethivatása a magyar haza felemelése, minden erejét, tehetségét, vagyonát e cél érdekében mozgósította. Ma már nem is értjük, milyen óriási hatása volt ennek. Hogy csak egy példát mondjak: első kezdeményezései közé tartozott a hazai lótenyésztés fellendítése, könyvet írt erről, versenyeket szervezett, mindenkit az állomány-gyarapításra és a fajta-nemesítésre ösztönzött. Ne feledjük, hogy ekkor a fő közlekedési eszköz és „mindenes” a ló volt. Ha Széchenyi ezt a programot nem indítja be, húsz év múlva a haza védelmére felállítandó magyar huszárezredek ugyan milyen lovon lovagoltak volna? Mert a néhány elrekvirálható paraszt-gebén éppúgy nem lehet csatát nyerni, mint trabanttal autóversenyt…
Nem hisznek a szemüknek
Nyáron két másik családdal együtt nyaraltunk az ?rségben. Egyszer az asztal körül beszélgettünk a kamasz gyerekekkel és elmondtam, hogy id?nként milyen tévesen rögzülnek bennünk az ismeretek. Például látjuk a középkorban játszódó filmekben, olvassuk a könyvekben, hogy a kocsmáros ráharap az aranyra és így ellen?rzi, hogy hamis-e. Általánosan elterjedt vélemény, hogy ha meglátszik a fognyom, akkor valódi az arany – holott ennek pont az ellenkez?je az igaz. (Egyébként is nyilvánvaló, hogy csak az aranynál puhább, kisebb olvadáspontú és könnyen hozzáférhet? anyaggal lehetett hamisítani – például „ólombélést” kapott a pénz…) Ebb?l nagy vita kerekedett, mert senki nem értett velem egyet, meggy?z?déssel mondták, hogy látszania kell a fognyomnak, akkor valódi az arany. Végül a legnagyobb fiam elkérte a karikagy?r?met és teljes er?vel beleharapott – persze eredmény (fognyom) nélkül. Ami elképeszt?, hogy ezek után se hitték el az igazságot!
Szellemi zűrzavar
A nagy társadalmi változásokat mindig sajátos szellemi pezsgés, és egyben zárzavar jellemzi. Jó példa erre az I. Világháború elleni Németország. A ’20-as évek elején, a weimari köztársaságban beköszöntött a „vándorpróféták kora” (Rüdiger könyve nyomán). A kalsruhei ember „?sforgatagnak” nevezte magát és kozmikus energiákat ígért mindenkinek. Stuttgartban az „Emberfia” vegetáriánus úrvacsorára hívta híveit. Düsseldorfban egy „új Krisztus” hirdette a közeli világvégét és arra hívott mindenkit, hogy vonuljon vissza a közeli Eifel-hegységbe. Berlinben a „szellem monarchája” töltött meg óriási termeket, ahol a „jézusi ?skommunista anarchiát” hirdette és a vezér szerepében tetszelgett. Egy magát „új seregnek” nevez? csapat végigvándorolta Németországot és közben hatalmas tömeggé duzzadt, vezet?jük az „Új Id?r?l” beszélt és közben táncolt – ezrek követik és zenélnek, táncolnak vele, olykor az egész város megmozdul, 5-6 ezer ember ropja der?sen, vidáman, mint a „jókedv keresztes hada”. Ebben a közegben dolgoznak a bal- és jobboldali politikai próféták és szabadcsapataik is, és ebb?l a háttérb?l emelkedik ki majd Adolf Hitler…
Mária titka
2010-ben tartottam egy három részb?l álló el?adás-sorozatot, aminek ezt a címet adtuk: Mária titka. Nem mintha a Sz?zanya titkolni akarna el?lünk bármit is, épp ellenkez?leg! Azonban azt gondolom, hogy mi id?nként teljesen félreértjük ?t és ebben szerepe van azoknak az egyébként helyes teológiai, dogmatikai igazságoknak is, amit egyházunk vall Jézus Krisztus édesanyjáról.
Így például hitigazságként valljuk, hogy Máriát Isten megóvta az átered? b?nt?l – én is hiszem és vallom ezt. De milyen következtetést von le ebb?l a hív? katolikus ember? Ezt mondja: könny? volt Máriának b?n nélkül valónak lenni, hiszen Isten megóvta ?t, még az átered? b?nt?l is.
Tényleg könny? volt neki?
