Miért pipiskednek az állatok?

Kategória: Irodalom Megjelent: 2014. március 26. szerda

Kicsi volt még, először mentek a vidéki rokonokhoz, „falura”. Ült az otthonról hozott négykerekű műanyag motoron a tyúkudvar kerítése mellett és az állatokat bámulta. A kakas és a tyúkok még csak hagyján, de a malacka nagyon másképp nézett ki, mint a képeskönyvben! A kiskecskék is aranyosak voltak – de valahogy mégis olyan furcsák.

- Apu! Olyan furcsán járnak!
- Kicsodák? – szólt ki édesapja a konyhaablakon. Nem akarózott neki kimenni az ebéd utáni édes, borozós hangulatból.
- Hát az állatok! Nem úgy hajlik a lábuk, mint a miénk! A mi térdünk előre áll, az övék meg hátra – visszafelé hajlik közben meg előre mennek!
- Nem úgy van az kisfiam, csak nézd meg jobban! És egyébként is, gyere be, menned kell aludni, tudod, hogy anyu csak úgy engedett el, hogy kötelező a csendes pihenő!
- De apu! Nézd meg, hogy nekik nem előre áll a térdük, hanem hátra!
Apuka kisétált a déli verőfénybe, kicsit hunyorgott, derekára emelte a fiát, úgy vitte be magával.
- Az nem a térde neki, kisfiam. Az ott kiskecskének a csüdje, azt így hívják, a malackának meg a csülke. Ami neki a csülök, az nekünk a boka. Nézd csak meg, a te bokád is hátrafelé áll…
- De hát az én bokám az lent van, az övéké meg sokkal magasabban!
- Azért, mert pipiskednek.
A gyerek két kezével maga felé fordította apja fejét és nagy szemekkel nézett az arcába, vajon viccel-e vele, de annak arca komoly maradt.
- Tényleg? És miért pipiskednek?
- Most ezt nincs időm elmagyarázni – hárított apuka, aki saját magát is meglepte előbbi válaszával -, majd a csendes pihenő után beszélgetünk róla. De – újabb menekülési kísérlet -, addigra talán te magad is rájössz, miért pipiskednek az állatok!

Csendes délután volt, a gyerek se motoszkált, nem mindig van ez így, nehezen alszik el délután, de most talán a sok új élmény, a friss levegő megtette a hatását. Több, mint két óra áldott nyugalom!
- Apu – hallatszott a belső szobából – apu, már tudom, miért pipiskednek az állatok! - A konyhában egymásra mosolyognak a felnőttek. A gyerek megáll az ajtóban, körülnéz, majd felmászik apja ölébe.
- Elmondjam? – Válaszra se vár, feszíti a mondanivaló. – Tudod régen, amikor még az állatok meg az emberek együtt éltek és barátok voltak, tudod, az első emberek és az első állatok, akkor minden állat nagyon szeretett minket! Olyanok voltunk nekik, mint a királyok, mintha mi lettünk volna a szüleik és mindig ott sündörögtek körülöttünk, mi pedig beszélgettünk velük. Nem bántották egymást se, mert mindenki barátja volt a másiknak, meg egyébként se engedtük volna meg nekik. De akkor még nem teljesen úgy néztek ki mint most, mert még tudták formálni magukat, meg mi is formáltuk őket, mert még olyanok voltak mint a gyurma, még nem merevedett meg semmi és amit kigondoltunk az úgy is lett. És amikor aludtunk, akkor nagy csendnek kellett lenni, hogy fel ne ébredjünk de azok az állatok akik a legjobban szerettek minket akkor is ott akartak lenni velünk és hozzánk lopakodtak hogy odabújjanak, de csak lábujjhegyen mertek jönni, nehogy zajt csapjanak. Amikor meg felébredtünk, a kisebbek is ott pipiskedtek, hogy észrevegyük őket és megsimogassuk a hátukat. Meg dicsekedni akartak, hogy ők milyen halkan tudnak járni és pipiskedve ugrándoztak hozzánk, mert azt játszották, hogy jól megijesztenek, pedig nem is tudtak volna, mert szelídek voltak és egyébként is mi voltunk az erősebbek. Igen, és a zsiráfnak ment legjobban a nyújtózkodás azért lett olyan nagy, az oroszlánnak meg a lopakodás, azért tud olyan csendesen járni mint a cica és a malackának is jól ment a pipiskedés – és aztán, amikor a kígyó miatt, akinek nem volt lába és nem tudott pipiskedni és irigykedett mindenkire és miatta összevesztünk egymással, akkor már mi se tudtunk az állatokkal gyurmázni és szegények így maradtak. Tudod?
- Csakis így történhetett – bólogatott az édesapa.
- Igen – a gyerek leugrott az öléből -, most kimegyek és beszélek velük. Most már tudom, hogyan kell! – Azzal pipiskedve, büszkén kisétált az ajtón, de nem túl gyorsan, hadd lássák a felnőttek is, hogy kell ezt csinálni!

Szerző: Sípos (S) Gyula

Hozzászólások   

0 #1 Gieszerr 2014-03-26 09:39
:o) Nagyon édes történet, köszönöm!
Üdv: R
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés