Napközis mesék 2021/6 - Vihar a vázában

Kategória: Irodalom Megjelent: 2021. április 07. szerda

Napközis mesék 2.a

Sípos (S) Gyula: Vihar a vázában

Anna néni által mondott szereplők: Barkaág és Aranyeső Videó és szöveges változat:

Napközis mesék 2.a
Sípos (S) Gyula: Vihar a vázában
Anna néni által mondott szereplők: Barkaág és Aranyeső

Anyu már korán reggel felkelt, takarított, sütött-főzött, készült az ünnepre. Apu a kertet rakta rendbe, hogy minden tiszta és rendezett legyen, mire megérkeznek a vendégek. A gyerekek mindkettejüknek ott segítettek, ahol tudtak, ahol szükség volt rájuk. A nagy sürgölődés közben Anyu egyszer csak felkiáltott: - Kell egy szép dísz is az asztalra! Szaladjatok ki, hozzatok gyorsan valamit a vázába!
A két jó testvér ugrott, és hamarosan hozták is, amit hirtelenjében találtak: a lány egy szép aranyesőt, a fiú egy barkaágat. Bevitték a szobába és beállították a két ágat egy kék vázába, aztán mentek is vissza, tovább segíteni a szüleiknek.
-Húzódjál csak hátrébb egy kicsit – mondta Barkaág Aranyesőnek. – Szűk itt a hely, márpedig nekem térre van szükségem, hogy mindenki körbejárhasson és megcsodálhasson.
-Megcsodálni, téged? – hitetlenkedett Aranyeső. – Téged? Ugyan már! Engem, engem igen! Gyönyörű sárga virágaim napfényessé teszik a szobát és mosolyra derítik a szívet! Nem is értem, hogyan kerülhetünk egyáltalán egy vázába! – azzal lökdösni kezdte Barkaágat, hátha az kipottyan a vázából.
-Lökdösődsz, tolakodsz, és azt hiszed, hogy ezzel elérsz valamit? – gúnyolódott Barkaág. – Hiszen én fa vagyok, fűzfáról vágott legszebb ág, erősebb bármilyen bokornál, nem hogy egy hitvány aranyeső bokornál! – Azzal úgy visszalökött, hogy Aranyesőnek még a szirmai is beleremegtek.
-Még hogy fa! – vágott vissza Aranyeső. – Aztán mi olyan nagy dolog a fákban? Nyújtózkodnak az égig, ahol nincs is semmi! Bezzeg a bokrok, azok tele vannak élettel! Madárkák bujkálnak az ágaink között, mi meg játsszunk velük és dédelgetjük őket… Ugyan, mit tudhatsz te erről! És különben is: azok a kis szürke bogyók rajtad a közelébe se érnek az én gyönyörű sárga virágaimnak! Sőt, csak a beteg fákon lehet látni ilyen szürke göböcsöket, mint rajtad! Ne is gyere a közelembe, mert csak megbetegítesz! – és megint taszított egyet Barkaágon.
-Milyen göböcsök? Azok az én szép barkáim! – Barkaág most már igazán mérges volt. – Hát nem látod, milyen szép selymes a színük! Milyen finom puha a tapintásuk! Mit gondolsz, miért kerültem én ide? Engem azért választottak ki, mert én voltam a legszebb az egész fán!
-A fán, azon lehet. Na de a mezőn? Hiszen az egész mezőn én voltam a legcsinosabb, legsárgább, legszebb, legesleglegebb mindenben!
-Akkor is menj arrébb!
-Menj arrébb te!
És ki tudja, meddig civakodtak volna még, ha Anyu be nem jön a szobába, s meg nem látja az asztalon a kék vázát a barkaággal és az aranyesővel. Két kezét összecsapva kiáltott fel:
- Gyerekek, milyen szép díszítést készítettetek ide az asztalra! Ez az aranyeső és barkaág nagyon szépen kiegészítik egymást! Pont egyforma hosszúak - szerintem még a virágok és barkácskák száma is ugyanannyi lehet! Talán csak kicsit távol vannak egymástól…
Azzal anyu gyorsan egy kis cérnát kerített, egymás mellé húzta a két ágat, majd derekuknál összekötötte őket.
-Így ni, most már tökéletes! – Megnézte a vázát távolabbról, közelebbről, végül gyengéden megérintette a két ágat, mintha csak a gyermekei fejét simogatná: - nagyon szépek vagytok így együtt.
-Hallottad, mit mondott? – suttogta Aranyeső, miután Anyu kiment a szobából. – Szépek vagyunk! És megsimogatott…
-Hm, hm – dünnyögött Barkaág, aki titkolni akarta elérzékenyülését -, nos, ha ő mondja… akkor hát maradjunk így. Aztán, ha valaki bántani akarna téged, esetleg tépdesni a virágaidat, majd én megvédelek…
-Az jó lesz – válaszolta Aranyeső, és odasimult Barkaághoz. Az nem szólt semmit, csak átölelte társát, hogy szorosan tartsa, hátha a cérna elszakadna…

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés