Napközis mesék 2021/4 - Egy karrier kezdete

Kategória: Irodalom Megjelent: 2021. március 24. szerda

Napközis mesék 2.a

Sípos (S) Gyula: Egy karrier kezdete

Sz. Katinka által mondott szereplők: Cica nevű cica, Andrea az énekes sztár, Hörcsi, a hörcsög, Tappancs a tengerimalac Videó (sajnos akadozik, hiányos) és szöveges változat:

Andrea ma már a különleges képességéről híres énekes sztár, akiért sokan rajonganak. Dalai a slágerlisták dobogós helyezettjei, koncertjein pedig tömegek énekelnek vele együtt. Azonban ő sem sztárnak született, nem voltak külön jogai, épp ellenkezőleg! Kislány korában egy kisvárosban élt a szüleivel és két kedvenc állatával, Hörcsivel a hörcsöggel, és Tappanccsal, a tengerimalaccal.

Andrea nagyon szerette Hörcsit és Tappancsot, minden nap megetette őket, rendszeresen tisztította külön-külön a terráriumukat és sokat játszott velük. Hörcsi és Tappancs is nagyon szerették Andreát, de sajnos egymást ki nem állhatták! Ha a kislány egyszerre vette ki őket az élőhelyeikről, hogy kicsit foglalkozzon, játsszon velük, akkor a két kis állat rögtön dulakodni kezdett, mindkettő csak magának akarta Andrea szeretetét, simogatását. Ha pedig egyszerre akarta megetetni őket a kezéből, akkor szinte verekedéssé fajult a dolog! Így bármennyire szerette volna, nem etethette őket egyszerre. Szomorkodott is emiatt eleget a kislány, de nem tudta, hogyan békíthetné meg őket.
A változást Cica hozta el mindannyiuk életébe. Andrea anyukája ugyanis azt mondta, hogy ha a lányának nagyon jó lesz a bizonyítványa, kérhet bármit, teljesíti egy kívánságát. Ezután a kislány még szorgalmasabban tanult, s a tanév végén, a kitűnő bizonyítvány után rögtön azt mondta: egy kiscicát szeretnék!
Most már bevallhatjuk, anyukája nem örült ennek a kívánságnak! Még egy állat a lakásban! Ráadásul egy macskát nem lehet terráriumban tartani, az összemászkálja a szobákat, azt szobatisztaságra kell nevelni… de mit tehetett volna, ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, hamarosan megérkezett a kiscica Andreához.
Szegény Cica, és szegény Andrea! Szegény Cica, akit csak most választottak el anyukájától és még mindentől fél, mindig nyávog és rápisil a szőnyegre! Szegény Andrea, akit Cica rögtön pótmamául fogadott és állandóan követett, egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva neki. Ráadásul neki kellett feltakarítani is Cica után!
-Anyu, Cica már megint sír, most mit csináljak? – kérdezte kétségbeesetten Andrea.
-Énekelj neki, hátha attól megnyugszik – mondta Anyu, aki maga se tudta, mit kellene tenni, ez is csak úgy kiszaladt a száján. Andrea azonban megfogadta a tanácsot. Ölébe vette Cicát, simogatta a hátát, s közben halkan énekelt neki, ami épp eszébe jutott.
Láss csodát! Cica megnyugodott és el is aludt a kislány ölelésében. Így aztán Andrea nap nap után ölébe vette Cicát és énekelt neki, Cica pedig hálásan dorombolt. Hogy közben ne unatkozzon, Andrea mindenféle dallamot talált ki, versikéket költött és azokat dalolta, sőt, megpróbálta azokat Cica dorombolásához és légzésének üteméhez igazítani. Egyszer, amikor már maga is félálomban volt és úgy dudorászott a macskájának, azt vette észre, hogy már ő is dorombol, miközben énekel!
Nem tudta, hogy minden embernek két hangszála van, amelyekkel a hangokat képzi, de valahogy ráérzett arra, hogy ő külön-külön is meg tudja azokat szólaltatni! Azt sem tudta, hogy ez valami különleges dolog, csak tetszett neki, amire rájött, és gyakorolni kezdte: két hangon énekelt, két szólamban, esetleg az egyikkel dorombolt, vagy valami hangszert utánzott, másikkal pedig a dallamot fújta.
Egyik hétvégén Hörcsi és Tappancs terráriumait kellett kitisztítania. Kivette a két kis állatot, lerakta őket a szőnyegre, s nagyon reménykedett, hogy nem fognak összeverekedni, míg ő elvégzi a munkát. Miközben rendezkedett, csendben énekelt, két hangon, ahogy megszokta. Amikor végzett, ment Hörcsiért és Tappancsért – és mit látott? A tengerimalac és a hörcsög a macskával összebújva a legnagyobb békességben fekszik egymás mellett!
Hát ez meg hogy lehetséges? Talán az éneklés miatt történt?
Így derült ki, hogy Andrea éneke valahogy megszelídíti, megbékíti az állatokat, embereket, de még a növények is gyorsabban rügyeznek és szebb virágokat hajtanak a hatására!
Hosszú idő telt el azóta. Az iskolában kiderült, hogy Andrea különleges módon tud énekelni. Ettől azonban nem vált nagyképűvé, megmaradt vidám, kedves kislánynak. Egyre többet szerepelt: először az iskolai ünnepségeken, aztán a városi rendezvényeken, aztán egy tehetségkutatón – és ma már az egész világ ismeri őt. A legnagyobb örömet azonban mégsem az jelenti neki, amikor sokezer ember előtt felléphet, hanem amikor kimehet a kertjükbe énekelni, és nézheti, ahogy a kismadarak leszállnak az ágakra és vele együtt fütyülik a dallamot a virágzó fákon.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés