Napközis mesék 10. - A koronaékszerek megvédése

Kategória: Irodalom Megjelent: 2020. május 20. szerda

Napközis mesék 1.a osztály
Sípos (S) Gyula: A koronaékszerek megvédése
S. Apor által mondott szereplők: két rendőr és egy titkos ügynök Videó és szöveges változat:

Sapor herceget a legtöbben csak egy csinos, fiatal férfinek tartották, aki jól sportol és jól táncol, sikeresen udvarol a lányoknak, de különben elég könnyelmű, komolytalan ember. Csak kevesen, nagyon kevesen tudták, hogy benne Őfelsége egyik legjobb titkos ügynökét lehet tisztelni, akinek erejéről, gyors helyzetfelismerő képességéről és fantasztikus akcióiról sokat lehetne mesélni, ha lehetne. Két segítője volt, két rendőr, az egyikük ügyes technikai szakember, a másik fegyvermester. Er Kettő (R2 – angolul ejtsd Artu) volt az egyikük, és Dé Kettő (D2 – angolul ejtsd Ditu) volt a másikuk titkos kódneve. Artu, Ditu és Sapor herceg eddig minden küldetésüket sikerrel hajtották végre!
Aznap reggel Sapor herceget egyenesen a miniszterelnök irodájából hívták, sürgős találkozóra. Az utcán dolgozó felderítők és beépített emberek azt jelentették, hogy egy új bűnöző csoport jelent meg a városban, és úgy akarnak maguknak nevet és tekintélyt szerezni, hogy elrabolják a féltve őrzött koronaékszereket. Sapor herceg azt a feladatot kapta, hogy akadályozza meg a rablást és fogja el a rablókat.
Azonnal munkához látott. Magához hívta Artut és Ditut, hogy megbeszéljék, mit kell tenniük. Artu, a technikai szakember vállalta, hogy a kastély egész környékére mikro megfigyelő kamerákat és lehallgató készülékeket telepít, az épület fölött pedig repülő drónokkal járőrözik a nap 24 órájában. Úgy döntöttek, hogy a rablókat élve fogják el, ezért Ditu, a fegyvermester a titkos fegyverraktárukból hálóvető puskát és bilincseket készített elő az akcióhoz.
Három napon keresztül figyelték az épületet és az elhaladó autókat és embereket, míg végül türelmük meghozta a gyümölcsét. Egy fekete furgon többször is elhaladt a kastély előtt, majd leparkolt és a belőle kiszálló három ember matatni kezdett a kerítés mentén.
-Ők azok, épp kamerákat helyeznek ki – suttogta a mikrofonjába Artu.
-Hagyjuk, had tegyék – válaszolta a herceg -, ne riasszuk el őket idő előtt.
A rablóbanda tagjai egész nap figyelték a kastélyt, őket pedig Sapor hercegék. Ahogy besötétedett, mozgásba lendültek az események.
-Itt az ideje, hogy elfoglaljuk a helyünket – suttogta a titkos ügynök. Sapor herceg és Ditu a miniszterelnöktől kapott kulcsokkal beosont a hátsó bejáraton az épületbe, és elrejtőztek a páncélteremhez vezető folyosó két oldalán.
-A banda most indul – suttogta a fülhallgatójukba Artu -, most iktatják ki a biztonsági rendszert. Hárman vannak, átvágták az egyik földszinti ablakot védő rácsot, és ott másztak be. Már mennek lefelé a lépcsőn, hamarosan odaérnek.
Sapor herceg és Ditu kiélesítették a fegyvereiket. Az ügynök először egyet mutatott a kezével és magára bökött, majd három ujját tartotta fel és a társa felé intett vele. Végül két ujját billegtette. Ditu bólintott, megértette. Amikor a rablók beérkeznek a folyosóra, Sapor az első, Ditu pedig a harmadik embert fogja megcélozni. Így a kirepülő hálók nem fognak egymásba gabalyodni. A középső, második embert pedig az kapja el, aki előbb odaér!
Három fekete ruhás férfi osont le a lépcsőn, s fordult rá a folyosóra. Az első az egyik kezében egy lámpát tartott, azzal világított, a másikban egy gépfegyvert. A második és a harmadik is szintén fel volt fegyverezve, és a harmadik egy táskát is hozott, hogy abban vigyék el a koronaékszereket.
Hirtelen két férfi ugrott eléjük, két lövés dörrent, s mire a rablók észbe kaptak volna, kettejük máris a földön feküdt, hálóba gabalyodva. Középső társuk azonban nagyon gyors volt! Előkapta a fegyverét és tüzelt, megsorozva a folyosót. Csakhogy Sapor herceg és Ditu már nem volt ott! Ditu, a rendőr a földre vetette magát, előrántotta a pisztolyát és úgy kiáltotta: rendőrség, adja meg magát! Közben Sapor herceg se tétlenkedett, hatalmas lendülettel felugrott oldalt a folyosó falára, majd onnan rögtön tovább, egyenesen rá a középső rablóra, és a földre terítette. Egy villámgyors mozdulattal előrántott a zsebéből egy bilincset, és megbilincselte a gonosztevőt.
-Hívhatod a rabszállítót – üzente ki Artunak, aki máris továbbította az üzenetet a kapitányságra.
Amikor a helyi rendőrök megérkeztek, a kastély előtt három megkötözött rablót találtak, mellettük a hatástalanított fegyvereikkel, adó-vevő készülékeikkel és betörő szerszámaikkal, egyikük nyakában pedig ott lógott a jól ismert jel, a város ismeretlen védelmezőjének jele, aki megint megóvta őket a bajtól.
Néhány nappal később rövid összejövetel zajlott a miniszterelnök úrnál, az irodájában. Rajta kívül csak három ember volt jelen: Artu, Ditu és Sapor herceg.
-Engedjék meg, hogy kifejezzem Őfelsége legmélyebb háláját, s átnyújtsam ezt a kitüntetést önöknek – mondta a miniszterelnök -, amit bár nyilvánosan nem hordhatnak, de mi mind tudjuk, hogy megkapták, értékes szolgálataik elismeréseképp! Remélem, még sokáig számíthatunk szakértelmükre a bűnözők elleni harcban!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés