Egyfelvonásos karanténszínház: Godó

Kategória: Irodalom Megjelent: 2020. május 08. péntek

Még a karantén első idejében írtam, egy felvonás, egy szereplővel, hat jelenetben, tessék parancsolni:

Sípos (S) Gyula: Godó
Egy felvonás hat jelenetben

Szereplő: Godó (férfi)
Helyszín: gyéren bútorozott kis szoba. Egy ajtó, hevederzárral, egy másik ajtó, egy ablak...
Az egyes jelenetek között rövid sötétség.
A szőnyegen egy férfi (Godó) térdel és a szőnyegen dörzsöli a mobil telefonját.

1.
Töltődj már fel! Töltődj már fel, te rohadék! (időnként felemeli a telefont, próbálgatja, aztán újra dörzsöli) Ennek fel kell töltődnie, láttam, a saját szememmel láttam, rajtad néztem… na mi lesz már… A rohadt életbe! (a fotelbe dobja a telefont, aztán, utána megy, felveszi és lerogy a fotelba.)
Nem tudom mi van. Esküszöm, beteszem a mikróba, de ha ott se… nem tudom. Azt se tudom, mi van. Most hajnalodik, vagy esteledik? Gyere már haza anyám, vagy igazán mérges leszek.
Legalább egy kis sör lenne a hűtőbe, olyan másnapos vagyok. De anyámnál? Ugyan. Inkább hagyná, hogy meghaljak, de ebbe a lakásba nem lesz több alkohol! Közbe meg fogadjunk, hogy van itt valahol egy kis dugi piája, és ha nem jön haza hamarosan, megkeresem, megiszom, aztán a pofájába röhögök!
Hová mehetett? Ő, meg az állandó mániái. Hevederzár, kulcsok, rácsok – ki akarna ide bejönni? Nyolcvan éves, de arról fantáziál, hogy megerőszakolják… aztán meg eltűnik. Tisztára elmentek neki otthonról… hehe, ez jó! Elmentek neki, és tényleg nincs itthon senki…
Vagyis de! Én itt vagyok, a hülye, aki meglátogattam, mert olyan jó gyerek vagyok, hogy ha kicsit beiszok, rögtön jövök… na jó, nagyon beiszok, mint állat, hehe, akkor jövök, hogy megszeretgessem. Meg adjon pénzt. Na, nem mintha adna, úgy kell kikönyörögni… milyen anya az ilyen?
Most meg itt hagyott, az üres lakásba. Ha legalább a tévét be tudnám kapcsolni! Vagy eldugta a távirányítót, vagy elvitte magával, vagy nem tudom, már teljesen szenilis. A retikülje! Abba lesz, ha megtalálom… ha nem vitte magával…
Úgyis megtalálom! (keresi egy darabig, aztán azt is abba hagyja)
Biztos már ma van, leeszem a kalapom, ha nem. Kóma volt, kisfiam, kóma! Egész éjszaka itt rohadtam és nem emlékszem semmire. Remélem, nem csináltam semmi hülyeséget! Mert a múltkor… de most nem, különben is, akkor bezárkózott volna a vécébe, most meg nincs ott…
Tuti, hogy ma van. Goni és Vladi várnak, én meg itt dekkolok. A rohadt életbe! (megint dörzsöli a telefont…)
Vladikám, te kellenél ide, te vagy a nagy magyar sámán, most aztán energizálhatnád a telefonomat. Igaz, ha itt lennél, nem kellene felhívjalak.
Na ezt figyeld, most jön a bioenergia, Godó bácsitól! (Először a hóna alatt dörzsöli, aztán a hajához…) Picsafüst. Ennél több kell! (Kirohan a konyhába, behoz egy tányért, egy könyvből lapokat tép ki…) Anyám, miket olvasol?! Öt lépés a boldogsághoz – ajurvédikus lélekmasszás – ebbe lesz energia! (Belegyűri a lapokat a tányérba, meggyújtja, és a telefont a magasba tartva körültáncolja.) Hau hau hau hau…

2.
Picsafüst.
Kaja van? (kimegy, visszajön egy üres kiflivel, eszi)
Száraz. Én is. Most mit csináljak? (körül jár, keresgél, kinéz az ablakon) Nyolcadik emelet. Szegény muter, ő se nagyon mászkál már sehová.
De akkor hol van? És miért ilyen üresek az utcák?
Valami történt, én meg itt vagyok bezárva, se tévé, se telefon. (odamegy az ajtóhoz, leskelődik a kémlelő nyíláson, dörömböl) Hahó! Valaki! Gyertek már elő! Hahó!
Hol lehetnek?
Lehet, hogy tegnap még tudtam, csak elfelejtettem. Mer én vagyok a hülye, hogy tajtra iszom magam, aztán nem emlékszem semmire. Filmszakadás, kész.
Lehet, hogy azér jöttem, hogy megmentsem anyám? Ha mozgat a tinta, mindenre képes vagyok… lehet. De akkor hol van? Itt volt, mer különben nem lennék itt. Nincs kulcsom, tegnap este még itt volt! Lehet, hogy elvittem valahová, valami biztos helyre, aztán még visszajöttem valamiért – de miért?
Én nem vittem őt sehová! Meg se engedné, amilyen! Meg akkor itt lenne a kulcs. De akkor hová mehetett? Megyek a barátnőmhöz! Meg a nyugdíjas klubba!
Én meg itt rohadok. Én vagyok a marha, hogy idejöttem. De miért jöttem ide?
Pénzért. Ha adna. De nem ad, már mióta nem ad, úgy kell elvenni tőle, ha van neki egyáltalán…
Vladi tudná. Goni meg tuti. Estragon mindent tud, érti a világot, átlátja, megmond mindent! Én meg kiröhögöm. Flúgos, ez nem kétséges, de egy őrült világban az őrülteknek van igazuk - amilyen hülye vagyok, megint kiröhögtem. Vagy hittem neki, azér vagyok itt?
Azért vagyok itt! Azér üresek az utcák! Elbújtak, mer ha a háttérhatalom beindul…
És akkor ki menti meg az anyám? Csakis én, ki törődne más vele?
Meg neki van nyugdíja is.
Goni a múltkor mutatott egy filmet, az bebizonyította, hogy az idegenek itt élnek köztünk. Figyelnek az ufók, készítik a támadást…
(odapattan az ablakhoz, kinéz)
Hé, hahó, haló! (zörgeti az ablakot)
A fenébe, ez elment.
Nyolcadik emelet. Hogy a francba nyílik ez az ablak?
Senki.
De apám, azon a pasin is álarc volt! Maszk, vagy mi. Tudtam, hogy támadnak! Mondta Goni, vegyi támadás, mikrocsippel, átkódolnak! (az asztalterítőt tekeri a feje köré, aztán elesik a fotelben)
Megfertőznek, bazmeg!

3.
(ül a fotelben, körülötte könyvek, papírrepülőt hajtogat, próbálja, repül-e)
Még ilyen ócska papírok, ezek nem érnek semmit. Biblia, van benne vagy ezer oldal, oszt olyan vékony a lapja, nem jó semmire. Jane Ejre – szemét, gyenge. Értelem és érzelem – semmire se jó. Az érzéki csábító – csak tudnám, anyám, minek olvas ilyet, kit akar ő a ráncos valagával elcsábítani? De ennek legalább a papírja jó, príma repcsit csinálok belőle!
Hát persze, hiába kiabálok, nem hallják, ha jönnek se. Az a néhány, aki egyáltalán. Azok se együtt, hanem libasorba, egymás után, ezek egymástól is félnek. Nem is értem, miért akarok kimenni, itt legalább biztonságba vagyok a nemtudommitől…
Ledobom a repcsit, pofásan beleírtam, hogy mi van, aztán csak szereznek valakit, aki kinyitja ezt a rohadt ajtót. Vagy felhívják az anyámat. Nem lesz itt gond!
Na, jöhetne már valaki. Mindig ez van, hiába dolgozok… nyugi, csak várd ki a végét!
És ha olyannak dobom, akit már átkódoltak? Á nem, csak maszkosnak, az még védekezik, az még a miénk. Ott van! Hé haver, figyelj, hahó… az istenit neki, elvitte a szél! Tudtam, hogy a papír… Nehezék kell!
Na, ezt figyeld! Búvárrepülő, új találmány! Palackposta befőttes üveggel, ezt nem fújja el a szél, az biztos! Jön valaki, ledobom, elolvassa, feljön ide – tiszta sor.
Kapás van! Hahó, figyu, dobom a.. figyelj már! Benne van, légyszi… a fenébe! (leguggol az ablak alá) Ezt telibe kaptam! A rohadt életbe, ha ott marad, a repcsim meg mellette, rajta a nevemmel és a címmel! Ha megöltem…
Jól van, föláll… hahó, figyelj már, itt vagyok fent, hahó!
Elment. A rohadt életbe! Most kereshetek másik üveget…

4.
Csak jöjjön haza az anyám!
Itt hagytál megrohadni, egyedül! Eltűntél, én meg itt vagyok éhesen, betegen, másnaposan, harmadnaposan, koszosan, büdösen… Csak gyere haza, megmondom én neked! Mer mindig dugdosol valamit előlem, most meg már magadat is, jó vicc, haha! De jót nevettem! Most majd te fogsz! De nem fogsz!
Nem jövök többet, nem én! Aztán majd ha egyedül rohadsz itt a nyolcadikon, és senki nem nyitja rád az ajtót, majd visszasírsz még! Majd mondhatod a telefonba, hogy itt a pörkölt, nem érdekel!
Különben, először is majd veszel nekem egy telefont. Mert az enyém lemerült, itt meg nincs egy rohadt töltő se, én meg betettem a mikróba, mer láttam, hogy azzal fel lehet tölteni, de neked még a mikród is olyan ócska, hogy nem tölti fel!
Felrobbant az a rohadék, majdnem kigyulladt a konyha. Úgyhogy most már büdös is van, drága anyukám, és ezt is neked köszönhetem!
Estragon meg Vladimir meg vár, én meg nem vagyok ott. Pedig!
Ha hiszed, ha nem, most csináltuk volna meg a tutit, olyan bomba ötletünk volt, mindent visz! És miért nem lesz belőle semmi? Miattad!
Vagy ha lesz, akkor nélkülem. Nem mintha Goni és Vladi nélkülem meg tudnák csinálni, de… képesek rá a rohadékok, hogy megpróbálják! Persze nekik nem fog menni, valaki meg lekoppintja, milliárdos lesz, mi meg… köszi anyu, ez is miattad van!
Hol a fenébe vagy?!
Gyere már haza, vagy olyat teszek, hogy még én is megbánom!

5.
Az nem lehet, hogy nem jön, már jönne, ha tudna, az tuti, hogy nem hagyna itt, egyedül, ezeknek… Tuti!
Valami történt vele. Lehet, hogy elkapták a maszkosok? Nagyon is lehet. Ő meg elárulja nekik, hogy itt vagyok, mert ezek engem keresnek, biztos is! Ha Gonit és Vladit elkapták… Mert ha nem kapták volna el őket, már eljöttek volna értem. Estragon biztos, de Vladi is, az tuti! Nem olyan hülyék, hogy csak ott álljanak és várjanak, már keresnének, felhívnának…
Lehet, hogy hívtak, és azt hiszik, cserben hagytam őket – a rohadt életbe! Ha lenne telefonom! Ezek tuti azt hiszik… Persze, ha még nem kapták el őket. Vagy azt hiszik, engem kaptak el.
Vagy legalább azt a rohadt tévét be tudnám kapcsolni, akkor tudnám mi van, abban bemondanák…
Hacsak el nem foglalták a tévét is. Lehet, hogy már mindenütt ott vannak! Há! Csak engem nem kaptak el, mer anyámnak nincs számítógépe, teló konyec, tévé konyec, ezért nem találnak rám….

6.
(Az asztalon konyhakések, Godó az ajtóba dobálja őket, sikertelenül.)
Rá kell jönnöm, hogy csinálják a késdobálók, meg kell tanulnom… engem nem kaptok el!
Közelembe se jöttök, mert megfertőztök. Kinyírlak én benneteket, kés a szívbe, és kész! Mire ide értek, rájövök, és annyi!
Hol a Biblia! Jó nehéz, hozzá vágom, összeesik! Mi van még itt? Idegen szavak és kifejezések szótára – danke! (Fedezéket épít, tárgyakat keresgél, kitömi a ruháját...)
Jól van anyám, jól csináltad, ez a sok szar limlom most pont jó lesz. Ez az, üveg hamutartó, akit ezzel pofán nyomok, annyi! Kellenek a könyvek is, végre valami hasznuk is lesz. Gyere csak lexikon, téged se nyitottak ki soha, barátocskám, páncélnak jó leszel, elöl hátul, póló alatt, nadrágszárba, ezen nem üt át semmi!
Na ez az, akit ezzel megütök, annak annyi! Annyi!
Engem nem kaptok el élve, az tuti!
Kell még ellátmány a konyhából, ha támadnak, minden kéznél legyen. Konzerv, nagyon tuti, kettős hasznosítás, étel és lövedék, itt a gulyáságyú, nesztek!
Rájöttem én mindenre, felismerem az ellenséget, most már igen! Nyolcadik emelet, úgy bizony! Mindent látok! Aki maszkban van, az barát, azt még nem fertőzték meg. Aki maszk nélkül, az már zombi, az tuti!
Hacsak nem álcázzák ők is maszkkal magukat. De az nem ér semmit, a szeméről látni fogom úgyis, a tévében is rögtön kiszúrtam, a zombi szeme tök élettelen, és csak hörög, engem nem tud átverni!
Lehet, hogy már a filmeket is azért vetítették, akik tudták, hogy veszély fenyeget minket, hogy felkészítsenek a támadás idejére. A védekezésre. Tuti.
Ha Estragon itt lenne, megőrjítene azzal, hogy ő megmondta előre! És akkor mi van? Az akkor volt, most meg most van, most csinálj valamit!
Azér mégiscsak jó lenne, ha itt lenne. Vagy Vladi.
Legalább Vladi!
Ha még élnek.
Mert ha akkor indult meg a támadás, amikor ott vártak, akkor már lehet, hogy…
Lehet, hogy már csak én tudom egyedül, kik ezek?
Nem, biztos vannak még kis csoportok, elszigetelve, de vannak. Megtalálnak, vagy én megtalálom őket, ha végre valahogy kijutok innen… a terminátor sose győz! Ez alap! Majd jön a Konor, rám néz, én meg mondom neki, ő meg látja, hogy végre itt egy férfi, akire számíthat, aki kitartott… tuti!
Lehet, hogy nem is lemerült a telefonom, hanem lekapcsolták, hogy senkinek el ne mondhassam, hogy jönnek! Akkor pedig tévét is ők kapcsolták ki! Azért nincs itt a távirányító se, elrabolták anyámmal együtt, én meg... én meg itt vagyok… nem vittek el…
Csak azért lehet, hogy megzsaroljanak. Figyelnek, hogy elvezessem őket a kitudjahová, de abból nem esznek!
Engem akarnak.
Szegény anyám… drága anyukám, tarts ki, ne mondj nekik semmit, tudod, hogy szeretlek téged! De meglátod, nem volt hiába az áldozatod…
Ugye megmondtam már régen, hogy figyelnek engem! Tudtam!
Előbb-utóbb rájönnek, hogy itt vagyok… de nem adom olcsón az életem! Nem bizony! Hah! A nevemmel az ajkukon indul csatába a maradék, hősi példám, ezreket lelkesít majd…
Ha meghalok. De még élek! Gyertek csak, rohadékok!
(elsötétedik, kulcszörgés, ajtónyitás hangja, aztán ordítás, majd fojtott női sikoly)

2020. M.I.N.D.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés