Szikla és homok

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2015. november 03. kedd

A Hegyi beszéd utolsó példázata nagyon képszerű és könnyen érthető. Érdemes a tanítás értelme mellett azt is megfigyelni, Jézus Krisztus milyen jelentőséget tulajdonít saját szavainak. Ezt mondja: Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.” (Mt 7, 24-27)

 

A legtöbben láttunk már építkezést, s talán részt is vettünk ilyen munkában. Tudjuk, hogy alapot kell ásni, azt lebetonozni és arra rakni a falakat. Ami nekünk a beton, az volt régen a szikla – a szilárd alap, ameddig mindenképp le kell ásni, amire, vagy amivel alapozni kell, hogy a ház meg ne süllyedjen. Azt is könnyen el tudjuk képzelni, hogy ha nincs ilyen szilárd alap, akkor az eső, a talajvíz könnyen fellazítja a talajt, így megsüllyed, megcsúszik, összedől a ház. A víz mindent mozdít, mindent visz (Az autóvezetők tudják, hogy esős időben már egy vékony vízrétegen megcsúszhat a legnehezebb autó is, ezért sokkal nagyobb óvatossággal kell vezetni.)

Ez a ház a mi életünk. Építhetjük vágyaink, céljaink szerint, lehet kisebb vagy nagyobb, sőt egész palotákat álmodhatunk magunknak – ez még önmagában nem baj. Tehetségeink, képességeink szintén Isten ajándékai: talentumok, amelyekkel gazdálkodnunk kell, ahogy azt Jézus is megerősíti egy példabeszédében: „Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.

Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’” (Mt 25, 14-30)

Láthatjuk tehát, milyen óriási felelősségünk van az életünkkel kapcsolatban! Nem mindegy, hogy talentumainkat, tehetségeinket, képességeinket, illetve az Istentől jövő kegyelmeket és kapott lehetőségeket jó gazda módjára gondozzuk – és „akinek van, annak még adnak” -, gazdagítjuk, vagy elpazaroljuk, elássuk…

Vágyaink, terveink számbavételekor azonban figyelembe kell vennünk Isten tanácsait is. Ha ezt nem tesszük, akkor épp azt a szikla-alapot vetjük el magunktól, ami stabilitást és biztonságot adhat életünknek. (Nehéz ezt megérteni a mai embernek, aki önmaga istene akar lenni.)

Jézus Krisztus azt állítja itt magáról, hogy az Ő tanácsa Isten Szava. Tudjuk azonban, hogy Ő nem a levegőbe beszélt, hanem szavait tetteivel igazolta is. Igen, Ő Isten Igéje, Ő a Megváltó, „általa lett a mindenség – ezért aki hallgat a Szóra és azt tettekre váltja, az életével belesimul a Mindenség életébe és élete lesz, örök élete. Aki viszont nem veszi komolyan Isten Fiának tanítását és nem váltja tettekre, azt evilág sodrása magával ragadja, élete homokra épül és végül semmivé lesz.

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés