Boldogok a tiszta szívűek

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2014. április 22. kedd

 Jézus azt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5, 8) Akkor érthetjük meg ennek a mondatnak a súlyát, ha tudjuk, hogy az Ószövetség írásai – és a Jézus-korabeli emberek köznapi tapasztalatai – szerint Istent lehetetlen látni (és a neve is kimond-hatatlan). Még Mózes, Isten barátja sem láthatta az Urat, pedig ő olyan közel állt hozzá, mint senki más az addigi történelemben: „Azután (Mózes) ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.” A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” (Kiv 33, 18-20) Az ószövetségi iratok szerint még Isten angyalainak megjelenése is olyan rémülettel töltötte el az embereket, hogy aki ilyet átélt, így kiáltott: „Meg kell halnom, mert láttam…”

 Mielőtt a tiszta szívről tovább beszélnénk, a legfontosabb gondolatot hozzuk ide előre: a tiszta szívűek végül Jézus Krisztusban látják meg az Istent! Ez a döbbenetes erejű igazság megváltoztatja az egész történelmet…

 Visszatérve: Feltehető az a kérdés is, hogy ki állíthatja magáról, hogy az ő szíve már annyira tiszta, hogy az mérhető legyen Isten tisztaságához és szentségéhez? Senki. Nem tudunk magunktól felkapaszkodni Istenhez – Ő azonban irgalmasságában (és boldogok az irgalmasok…) mégis utat készített nekünk. Már a zsoltáros így imádkozik: „A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!” (Zsolt 32, 10-11)

 A 150 zsoltárból több kifejezetten említi a tiszta szívűeket – akik nem azért tiszta szívűek, mert már tökéletessé lettek, hanem mert szándékuk és akaratuk Isten felé, az egyedül tiszta felé irányul:

 Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicse-kedhetnek.” (Zsolt 64, 10-11) Valamint: „Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örök-ségét. Mert az ítélet visszatér az igazságos-sághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd.” (Zsolt 94.12-15)

 A tiszta szív tehát nem a mennyei tökéletességet jelenti, hanem Istenre irányultságot, aminek jele és következménye a megkülönböztetés képes-sége a szent és tisztátalan, igaz és hamis között. A próféta igyekezete is erre irányul: „Tanítsák meg népemet a szent és a nem szent közötti különbségre, valamint a tiszta és a tisztátalan közötti különbségre.” (Ez 44, 23) Ha ugyanis ez nem történik meg, elhomályosul Isten képe az elsötétülő szívben. Istent gyalázat éri, mert Őt azonosítják szívük tisztátalan és gonosz indulataival és a bálványokkal: „Papjai megsértették törvényemet, megszentségtele-nítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük.” (Ez 22, 26)

 A tiszta szív kialakulásának és Isten meg-látásának alapja a megtérés. Ezt hirdették a próféták, ezt Keresztelő Szent János és ez volt Jézus Krisztus üzenetének alapja, és ezt folytatta Péter apostol, amikor a pünkösdi beszéde után megkérdezték tőle: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

 „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek aján-dékát.” (ApCsel 2, 37-38)

 A Szentlélek egyik ajándéka pedig a tiszta szív kimunkálása és Isten megmutatkozása bennünk és körülöttünk. Bennünk, ahogy már Mózes megprófétálta: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” (MTörv 30, 14) Ez a törvény, ami most már belülről vezérel, ami nem holt betű többé, hanem élő Lélek. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül (Mk 16, 16), azaz meglátja az Istent. „Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz.” (Róm 10, 8-11)

 Jézus Krisztust keresztre feszítették a „nem tiszta szívű emberek”, mert nem látták meg benne Istent. Nem mertek, nem tudtak, nem akartak hinni neki, mert ez szembesítette volna őket önmagukkal, bűneikkel, hibáikkal, de a hamis istenképükből fakadó bálványimádásukkal is. Sőt, még a tanítványok sem tudtak hinni neki, amikor kijelenti Istenségét: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.”

Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.”

 „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (Jn 14, 6-9)

Csak a keresztre feszítés után – Jézus Krisztus önkéntes és tökéletes áldozatbemutatása és a Szentlélek világba lehelése után – nyílik meg a szemük, a szívük az igazságra. A sátán uralma megtört, Jézus Krisztuson keresztül valóban szabad út nyílt az Atyához, a Szentlélek a Fiún, az örök Kapun keresztül szabadon kiáradhat mindazok szívébe, akik elismerik bűnös voltukat és elfogadják Isten feléjük irányuló, tisztító, megújító szeretetét. Így tisztul a szívünk, így kapunk egyre mélyebb és tisztább bepillantást Isten valóságába – ma és holnap és mindörökké…

Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés