Átvilágítás a Tízparancsolat alapján – 9. rész: Kívánd, ne kívánd…

Kategória: Evangelizációs levelek Megjelent: 2016. augusztus 10. szerda

A világ azt sugallja, éld ki vágyaidat, mert azok gazdagabbá teszik az életedet. A keleti filozófiák azt tanítják, tagadd meg minden vágyadat és kívánságodat, mert csak így szabadulhatsz meg a szenvedéssel teli élet körforgásából. Isten azonban sem ezt, sem azt nem tanácsolja.

A Nyugat gyermeke szítja a vágyakat, mert abból hasznot remél. A Kelet gyermeke tagadja a vágyakat, mert így akar megistenülni. Isten gyermeke azonban Isten bölcsességével megtanulja megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a helyes és jó kívánságokat a rosszaktól.

Nem minden kívánság és vágy rossz, hiszen Isten maga is vágyódik a gyermekei után, s a gyermekei is utána. Az Énekek énekében a szerelmes férfi és nő kapcsolata egyben az Isten és ember közötti kapcsolat leírása is, amiben így szólnak egymáshoz: „Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.” (Én 7, 11) A zsoltáros ennek a vágyódó szerelemnek az erejét a szomjúsághoz hasonlítja, amit muszáj kielégíteni, betölteni, különben meghalunk.

„Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,

úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:

mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?(Zsolt 42, 2-3)

Jézus Krisztus, a megtestesült Fiú, a tökéletes ember és tökéletes Isten, mielőtt elindul a Golgotára, még megvallja nagy szeretetvágyát: Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. (Lk 22, 15) Végül pedig az Isten- és emberek iránti nagy szeretet miatt vállalja el a legnagyobb áldozatot is, hogy így mindannyiunkat kiválthasson a halálból.

Az emberi személyiség nagy belső meghajtó erői (drive-jai) a vágyak. Ezek azonban jó és rossz irányba egyaránt mozdíthatnak minket. Ezt a kettősséget ragadja meg a Teremtés könyve, amikor a bukás után Isten azt mondja a nőnek: Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!” (Ter 3, 16) A kívánság, a vágy szükségszerűen megjelenik, de leuraláshoz, a szabadság elvesztéséhez vezethet. Ha viszont nem teljesülhet be, akkor megbetegíthet: „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (Péld 13, 12)

A kívánság és vágyakozás tehát nem rossz mindenestül, de korlátok közé kell szorítani, hogy meghajtó ereje felfelé, a Szeretet irányába hasson. A Tízparancsolat kilencedik és tizedik tanácsa röviden összefoglalja azokat a korlátokat, amiket be kell tartanunk, hogy a kívánság ne romboló, hanem építő erő legyen életünkben. „Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé! (Kiv 20, 17)

Fontos a figyelmeztetés, mert könnyen kívánságaink rabjává válhatunk, különösen most, amikor az egész civilizáció az újabb és újabb vágyak és kívánságok felkeltésén és azok kielégítésén alapszik. A jóléti állam, a fogyasztói társadalom és a bűnöket elhazudó kultúra fennmaradása elképzelhetetlen a vágyak és kívánságok folyamatos gerjesztése nélkül. A kívánságos pedig előbb-utóbb mindenképp a „mások javai” ellen fordítanak. Igaz ez civilizációs szinten is, hiszen most épp gyermekeink jövőjét éljük fel, raboljuk el előlük mérhetetlen falánkságunkban.

Kétezer éve volt utoljára ilyen egyértelmű Isten országa és az emberi vágyvilág közötti szakadék. János apostol, aki a pogány Római Birodalom virágzásának hosszú korszakát élte meg, saját tapasztalatait sűríti néhány mondatba, amikor ezt írja levelében: Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1Jn 2, 15-17)

A megtévesztő kívánságok leuralhatják életünket és rabságba taszítanak. Függőségek egész kötelék-hálója alakulhat ki életünkben tönkretéve minket és környezetünket. Dohány- és alkohol függőség, szex- és pornófüggés promiszkuitással (partnerek gyakori váltogatásával), nemi eltévelyedésekkel és aberrációkkal, számítógép- és játékfüggés, pénz- és munkamánia... és még hosszan lehetne sorolni. A függőséggel megkötözött ember a legvadabb bűnök elkövetését is igazolja a maga számára, s a függőségtől megszabadulni olykor szinte lehetetlen!

Isten a Tízparancsolat utolsó két tanácsával meg akar óvni ezektől a csapdáktól. A hűség, a megelégedés a saját javainkkal, a tisztaság nagy belső szabadsághoz és a szeretett egyre teljesebb megéléséhez vezet! „Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5, 13)

Pál apostol, aki a fenti szavakat írta, életével bizonyította, hogy ez a nagy belső szabadság lehetséges. „Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.” (Fil 4, 12-13)

A Tízparancsolat tíz tanácsa megadja azt a keretet és irányt, amelyeken belül az ember bensőleg szabad és békés életet élhet. Nem börtön, ami beszorítaná az életet, hanem melegház, amin belül minden csodálatosan és gyorsan fejlődhet, függetlenül a külső körülményektől. Lebontani és eldobni magunktól nem csak értelmetlen, de halálos is.

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés