Átvilágítás a Tízparancsolat alapján - 7. rész: Ne lopj!

Kategória: Evangelizációs levelek Megjelent: 2016. július 20. szerda

„Ne lopj!” (Kiv 20, 15) – ez tűnik az egyik legegyszerűbb és legközérthetőbb parancsnak. Már a homokozóban megtanítják nekünk, hogy nem szabad elvennünk más játékát, mert az lopásnak számít. Akkor hogyan lehet az, hogy mégis olyan civilizációban élünk, ami elfogadja, pártolja és intézményesíti a lopást? Túlzásnak tűnik? Akkor nézzünk néhány példát.

Jelenleg az infláció egy százalék alatt van hazánkban. Eközben személyi kölcsönt 20-25%-os kamatra adnak – és ha ehhez hozzá tesszük, hogy ilyen személyi kölcsönt leginkább a szegények, rászorulók vesznek fel, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy itt a legkiszolgáltatottabbak intézményesen elfogadott adósrabszolgaságba törése zajlik.

Isten törvénye ennek pont az ellenkezője: „Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle.” (Lev 25, 37) Mi azonban semmibe vesszük a kamatszedés tilalmát, sőt, még rá is teszünk egy lapáttal, amikor a kölcsönfelvételeknél nem csupán kamatot, hanem kamatos kamatot számolunk, azaz a kamatra is kamatot szedünk! A gonoszság ereje így teremt a semmiből valamit, behajtható pénzt - és adósság egyre nő…

De nem csak a bankok intézményesítik és törvényesítik a lopást. „Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált! (Jak 5, 4) Az Egyház az égbekiáltó bűnök közé sorolja az özvegyek és árvák sanyargatását és a munkás megszolgált bérének visszatartását is. Vajon ma megkapják a munkások a munkájukat megillető bért? Mintha épp ellenkező irányba mennének a dolgok! A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek -, a világ pedig igazolja és helyesli tolvaj kapzsiságukat.

Emlékszünk még gyermekkorunk „szocialista vívmányára”, a gyárból, a közösből lelkiismeretfurdalás nélkül hazahozott eszközökre, anyagokra? Az össznépi lopásra, amikor az élelmes ember a közösből, az államiból nyúlta le, ami neki kellett, és ezért még meg is dicsérték? Csoda-e ha a rendszerváltás idején aztán a tűzhöz közel állók az egész gyárat ellopták maguknak – és ezt még helyeseltük is, mert majd így a közösből lett magántulajdon jobb hatékonysággal fog működni? A gyárakat azóta már bezárták, de a szabadrablás - törvényesített keretek között -, tovább folyik.

A hazudozás, lopás, rablás egy tőről fakad és egyként tiltja a törvény: „Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!” (Lev 19, 11) Bizony, nem csak anyagi, hanem a lelki javainkat is elrabolják tőlünk. A jó hírünket. Megbízhatóságunkat. Negatív kampányt folytatni ma már magától értetődő a politika világában és ez leszűrődik a mindennapokba is. Hogy meglássuk mennyire megmérgezte a légkört ez a megrontás - a jó hírünk ellopása -, ahhoz elég felmenni a világhálóra. Ömlik ránk a gyűlölet, gonoszság, rossz beszéd, karaktergyilkosság. De miért is csodálkozunk, amikor menedzser-kurzusokon tanítják, hogyan hazudjunk magunkról, termékeinkről, hogy így kilophassuk, kicsalhassuk az emberek zsebéből azt a keveset, ami még benne van?  

Bárcsak akik ezt teszik a szívükre vennénk Pál apostol szavait: sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. (1Kor 6, 10)  

Az apostol egyértelműen beszél a lopásról és azt mondja, ennek gyökere a kapzsiság és a káros kívánság: Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.” (1Tim 6, 7-10)

Jézus Krisztus egy szép életet és az örök életet kínálja föl nekünk, ezért óv a földi kincsek bűvöletében leélt élettől: Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is. A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6, 19-24)

Minden lopás a másik ember semmibe vétele és a pénz istenének, a mammonnak bemutatott áldozat.

Jézus Krisztus tanítása azonban nem azt jelenti, hogy az Úr csak a koldustarisznyás embereket szereti. Isten áldás alá tett mindenkit, aki másikat meg nem károsítva, a magáéval megelégedve, „a keze munkájából” él:

Mind boldog az, aki féli az Urat,

s az ő útjain jár!

Élvezed akkor kezed munkáját,

boldog vagy, és jó dolgod lesz.

Feleséged olyan lesz,

mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán,

fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Íme, ilyen áldás éri azt az embert,

aki féli az Urat.

Áldjon meg téged Sionról az Úr,

hogy lásd Jeruzsálem boldogságát

életed minden napján,

és lásd fiaidnak fiait.

Békesség legyen Izraelen!” (Zsolt 128)

A Tízparancsolat hetedik tanácsa arra hív minket, hogy találjunk vissza a tiszta, dolgos és önzetlen élethez és a hiábavaló boldogság-pótlékoktól ahhoz a békéhez és örömhöz, amit az Élet nyújt nekünk. Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: „Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsid 13, 5)

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

Hozzászólások   

0 #5 Edit 2016-07-28 10:13
Nekem is van ilyen dilemmám. Mivel erdőben élek és fával fűtünk, ezért én összeszedem a fát, pedig tilos mert hogy még a kidőlt fa új életet adhat mondjuk egy gombának. Hát én még úgy vagyok vele, hogy keressen magának másik lakhelyet, mert ezeket a gallyakat, kidőlt fákat, vagy èp a megzavart fatolvajok hátrahagyott maradèkát a JóIsten nekem szánta. Nekem nevelgette évekig, Ő küldte a vihart ami kidöntötte és Ő vezérelt arra, hogy hupsz feldobják a futóra. Számomra a fa olyan mint a halászoknak a hal.

Viszont, soha nem szednék lé egyetlen kukorica csövet sem, sőt nem is eszek abból amiról tudom, hogy lopták.
Még is betegíti a testet, mert rajta van a gazda " átka" , mert Ő dolgozott vele az Ő munkájának a gyümölcse.
Papírlapot, kalózfilmek, szerintem ezekkel is megkárosítunk valakit, még hát a hitünk sem teljes ha nem kérjük az Istentől, hogy legyenek ezek még nekünk.
Az a gond velünk, hogy számukra fontos az idő, Isten azonban folyamatosan a féket nyomja és türelemre próbál tanítani.
Mi most akarjuk látni a filmet nem két év múlva, pedig ha nem csábulnánk el, az Isten még popcornt is adna hozzá, de csak ha letelik az idő.
Mindenre figyelnünk kell, állandóan. Ha nem tudjuk mi a helyes, még kell kérdeztünk mit csinálna Jézus? Gondoljuk, hogy stikiben fénymásolgatna?
;-)
Idézet
0 #4 sgy 2016-07-27 19:30
Hajaj, én már bajban vagyok...
Idézet
0 #3 kri 2016-07-27 14:53
És el lehet lopni mások idejét is. Én pl. figyelmetlen voltam, ami miatt egy barátom egy nappal kevesebbet nyaralhatott. És lopás - e a munkahelyen kinyomtatni a fontos papírokat (merthogy otthon nincs nyomtató)? És lopás - e az internetről letöltött film megnézése? És el lehet lopni a másik ember jókedvét vagy önbizalmát is. Vagy ezt máshogy mondjuk?
Idézet
0 #2 sgy 2016-07-22 10:35
Köszönöm a hozzászólásodat !
Idézet
+1 #1 edit 2016-07-22 07:04
pár napja vonattal utaztam és szándékosan nem vettem jegyet. Gondoltam ha jön a kalauz majd veszek nála, de arra játszottam inkább, hogy ha nem jön amíg leszállok akkor nyerek 540 forintot. Elárultam az Istent 540 forintért, mert tudtam én, hogy ad a császárnak ami a császáré, Istennek ami az Istené.
A mávnak, ami a mávé, de mégse fizettem meg.
Pedig én még azt is tudom, hogy Isten kivásárolt a világból, és igéretét rajrtam beteljesíti: többé nem leszel adös, sőt te fogsz adni, nem kamatra hanem mint akinek a jobb keze nem tudja mit csinál a bal csak ad. Szabaddá teszlek a világtól, megszabadítottalak.

Ez kicsinyke csíny volt, de Atyám mégis megfedett érte: szükséged van 540 forintra? menj vesd ki a hálód, fogsz majd egy halat és annak gyomrában ott lesz az 540 forint. Nem erre tanítottalak? Higgy a gondviselésben, Atyád szeretetében, ne aggodalmaskodj.
Adóságodtól megszabadítalak , nem így teszek talán mióta velem vagy? 
Kapsz egy levelet egy végrehajtótól, hogy mindened az övék és mond el mit érzel? szánalomra indul szíved, mert tudod, hogy te általam szabad vagy, de aki neked írt az élete végéig rabszolga marad, a világ szolgája, egy rendszer szolgája Nem az a rabszolga, aki semmit nem keres munkájával, hanem aki a világi elismerésért, befogadásért dolgozik. Te ha rám gondolsz bárhol is légy éppen, szabad vagy, mert Én veled vagyok. 
Menj és többé ne vétkezz.

Hányszor bocsát meg még nekem a JóIsten?
Talán hétszer? nem. akár hetvenhétszer is.
De ezt mégsem lehet a védelemben minduntalan felhozni, mert ne háborgasd az Istenedet, ha már van annyi erőd, hogy ellene tudsz állni egynéhány kísértésnek. 
Volt idő amikor még egyenesen büszke voltam magamra, ha a fent említett taktikázásom ilyen jól bejött, most inkább vennék két retúr teljesárú jegyet még ha egyedül is utazom, azért hogy Jézus Krisztus bizonyságtétele lehessek, és megnyilvánuljon bennem az igéret beteljesülése: "Én legyőztem a világot."
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés