Hét levél tizenéveseknek - Elátkozott hely? (4. levél)

Kategória: Evangelizációs levelek Megjelent: 2012. április 11. szerda

Utcai evangelizációhoz és iskolai előadásokhoz készítettük először ezeket a leveleket, amiket szórólapokként osztogattunk éveken keresztül újranyomva őket. Végül egy kis füzetbe összegyűjtve is kiadtuk. Most itt is közöljük őket - a negyedik levél az "Elátkozott hely?":

 

Kedves Barátom!

Egy nemzetközi szakmai konferencián mondta egy Magyarországon vizsgálatsorozatot vezető kutató: “a magyar nép a föld legveszélyeztetettebb népe”. Valóban ilyen “elátkozott hely” lenne országunk?
Gyermekeink meg sem születnek, férfiaink és asszonyaink idő előtt meghalnak. Világelsők vagyunk a szív- s érrendszeri megbetegedésekben éppúgy mint a rákbetegségek különböző formáiban. Pusztít és morzsol minket a depresszió, az alkohol, a drogok és a függőség minden formája.
Fiataljaink átadják magukat a legvadabb erkölcstelenségeknek, a középkorúak reménytelenségbe süllyedve élik életüket, idős szüleik magányosan, vagy másokkal együtt  “szociális otthonnak” nevezett elkülönítőben tengetik napjaikat.
És mit élünk meg a gazdasági vagy a kulturális életben? Mit látunk a politikai életben? Találóan idézhetjük a Szentírás szavait: "s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka: senki sem kíméli testvérét. Habzsol jobb-oldalt, de éhezik, eszik baloldalt, de nem lakik jól; mindenki a társa húsát marja: Manassze Efraimot, Efraim Manasszét, és ketten együtt Júda ellen fordulnak." (Izajás próféta könyve, 9. fej. 18-20.)
Valljuk be, volt már, hogy úgy éreztük, az adott helyzetben nem a valóságos teljesítmény számított. Az is megesett, hogy hiába állt elő valaki jó tervvel, rögtön ellene mentek, "mert kommunista", vagy “mert jobboldali". Teljesen mindegy volt, hogy amit elképzelt az jó volt vagy nem, segítette-e az emberek életét vagy sem, örömet okozott-e legalább néhány embernek vagy sem, volt-e rá pénz vagy sem, segítették-e a munkát önerővel is vagy sem - ha nem a "mi kutyánk kölyke", csak utálkozás, lekicsinylés fogadta.
Mintha már senki sem feltételezné a másikról a jó szándékot. Aki akar valamit, az biztos csak azért akarja, mert pénzt lop vele vagy politikai pe-csenyéjét sütögeti - esetleg mindkettő, de legalábbis olcsó népszerűséghajhász.
Így még azt is tönkremegy, ami eddig felépült. Ahogy Jézus mondja: "Akinek van, annak még adnak, akinek nincs, attól azt is elveszik, amije van."

Ha nem tudjuk elismerni a másikban a jót, az értékeset -  függetlenül pártállástól, vallástól, nemzetiségtől - önmagunkkal tesszük a legrosszabbat, s végül elveszítünk mindent: barátokat, munkatársakat, terveket, megújulást, lelki békét, szeretetet. Kinek jó ez? Kinek jó, ha a viszály szelleme irányítja életünket?

Hol marad az igazság szeretete és a szeretet igazsága?
A tények nélküli vádaskodás sem nem civil kurázsi, sem nem polgári erény, sem nem hivatali előjog és főleg nem gyakorlásra szoruló képesség. Nem hiszem, hogy "a politika már csak ilyen", hiszen II. Rákóczi Ferenctől Mahatma Gandhiig hosszú listát lehetne írni azokról a politikusokról, akik becsületesen küzdöttek és így értek el komoly eredményeket.

A gonoszság mindig a hazugságokon keresztül nyeri erejét.
Ahol a hazugság polgárjogot nyer, ott a gonoszság előbb-utóbb szétzülleszti a dolgokat.

Szomorú dolog azt látnunk, hogy az elmúlt 10 év nem a hazugságokból való megtisztulást, hanem annak robbanásszerű elterjedését hozta magával és behatolt a magánszféra leelrejtettebb zugaiba is.
Az igazság viszont a szereteten keresztül nyeri erejét. A szeretetben kimondott igazság gyógyít, sebeket kötöz, felépít, újjáalkot - akár egy egész nemzetet is. És mi másra vágyhatnánk, mint hogy hazánk a Szeretet földje legyen? Vágyunk valósággá válhat - igaz, a munkát saját magunkon kell elkezdeni...
Ha vezetőink lopnak, csalnak, hazudnak akkor sokan követik őket azok közül, akik karrierre, kibontakozásra vágynak életükben. Így a szegényeket megkárosítják, az árvákat feledik. Üres életük a végül az örök halálba viszi őket követőikkel együtt.
Hazánk felett a reménytelenség és az istenkáromlás, a bujaság és mértéktelenség, a hamis tanítások és pénzéhség fekete felhői tornyosulnak.
A jó hír az, hogy ez az állapot nem törvényszerű, nem örök érvényű és nem megváltoztathatlan. Ha viszont megváltoztatható, akkor fennáll a kérdés: hogyan szabadulhatunk meg ebből az elátkozott állapotból?
- El kell ismernünk, hogy felőlünk sem múlt el nyomtalanul ez az időszak. Részesei vagyunk a sötétségnek, ezért bűnbánatot kell tartanunk a bűnök miatt, amelyeket elkövettünk életünkben, vagy amelyeket hagytunk megtörténni és nem tettünk ellene.
- A továbbiakban meg kell tagadnunk minden  együttműködést a gonosz lelkek munkáiban. Ellene kell állnunk minden - testi és lelki - kísértésnek, amely viszályt, megosztást és bűnt hoz az életünkbe.
- Áldást kell kérnünk minden helyzetben és helyzetre Istentől és Jézus Krisztust hordozva áldássá kell válnunk minden ember és egész országunk számára.
El kell azonban ismernünk, hogy a fenti három feltétel következetes betartása szinte lehetetlen számunkra. Hiszen még amikor jóra törekszünk, akkor is hibázunk, értelmünk könnyen megtelik ítélkező gondolatokkal, megszólással, a szívünk irigy-séggel, fenyegetésekkel...
Szerencsére nem vagyunk egyedül.

Embertársaink is segíthetnek és segít maga az Isten, aki a Szentlelket mérték nélkül árasztja azokra, akik ezt kérik Tőle. Kérjünk tehát, hogy kaphassunk, keressünk, hogy találjunk és zörgessünk, hogy ajtót nyissanak nekünk!

Mennyei Atyánk!
Elismerjük, hogy vétkeztünk ellened és népünk ellen. Hamis tanításokat követtünk és azt tettük, ami gyűlöletes előtted és az egész teremtett világot a pusztulásba viszi. Eszméinkkel és tetteinkkel megrontottuk magunkat és környezetünket, mindazokat akik hatalmunk alatt vagy velünk kapcsolatban álltak. Akarva-akaratlanul a sátán uralmát  szolgáltuk és átkozottá lettünk.
Kérlek, bocsáss meg nekünk és szabadíts ki minket és egész népünket a gonosz hatalmak fogságából!

És most, Mennyei Atyánk, ahogy Fiad tanította nekünk, az Ő nevében, Jézus Krisztus nevében elutasítunk magunktól és megtörünk minden átkot, amely rajtunk, családunkon, közösségeinken és népünkön van. Ellene mondunk minden bűnnek és bűnös köteléknek. Isten országába lépve Jézus Krisztus szabadságában, erejében és tisztaságában akarunk élni az angyalokkal és szentekkel együtt!
Drága Atyánk! Kérünk téged, küldd el nekünk  vígasztaló és erősítő Szent Lelkedet, áldásoddal töltsd be a bűnök helyeit, gyógyítsd lelki sebeiket, testi betegségeinket és adj erőt, hogy e föld áldásaivá lehessünk!
Köszönöm Istenem, hogy életünk új irányt vesz Benned és kibontakozik, áldásokban bővőlködvén a Te szeretetedben. Ámen.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a levelet.

Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés