Az első muzulmán hullám tanulságai
Hogyan történhetett meg egykor, hogy a Mohamed vallását követők olyan rövid idő alatt képesek voltak elsöpörni Keleten a virágzó keresztény civilizációkat? „Akik nem tanulnak a történelemből, arra kényszerülnek, hogy újra megéljék azokat.” Érdemes elgondolkodnunk most, az új muzulmán invázió napjaiban erről, nehogy mi is ugyanazokat a hibákat kövessük el, mint elődeink.
Talán létszámukban nagyobbak voltak az újhitű muzulmán törzsek, mint a keleti keresztény (és perzsa) királyságok? Épp ellenkezőleg! Akkor talán harcosaik legyőzhetetlenek voltak? Eddig ismeretlen taktikával, fegyverzettel támadtak? Dehogyis. Ha komoly és értelmes ellenállással találkoztak, általában vesztettek a perzsa és a bizánci csapatokkal szemben is, a mongol hódítás pedig majdnem az iszlám fennhatóság végét jelentette Keleten. (Ekkor terjedtek el Európában azok a legendák, hogy jön János pap a seregeivel, és kiveri a szent helyekről a hitetleneket – aztán mi is megismerkedtünk a mongol áradattal és a naiv remények a legyilkoltak tömegeivel együtt szálltak sírba.)
Az viszont több, mint figyelmeztető jel, hogy míg a mongolok Kínában az ottani kultúrát és hitvilágot tették magukévá, a meghódított iszlám területeken az iszlámét, a keleti (orosz) keresztény területeken ezzel szemben vagy megmaradtak a törzsi hitükön, vagy muzulmánokká lettek! Hová lett a krisztusi hit ereje, amely néhány száz éve még kereszténységre térítette a népvándorlás népeit, köztük minket, magyarokat is?
Milyen okai vannak ennek az összeomlásnak?
Az egyik ok mindenképp a hamis felsőbbrendűség tudata és az az öntelt és elbizakodott birodalmi mentalitás, amely ezeket a keresztény országokat Istentől valónak és örökké tartónak gondolta. Vajon nem így gondolkodunk most mi is, a Nyugat országai? A mi demokráciánk felsőbbrendű, a mi kultúránk szebb és csodálatosabb, a mi tudományunk előbbre jár, a mi gazdagságunk felülmúlja azokét, ráadásul még keresztények is vagyunk… Hát nem ebben buktak el már Izrael fiai is? Hová lett a dávidi királyság? Mi lett a jeruzsálemi templommal? (Csendben rámutathatunk arra is, hogy a muszlim megújulás is azt gondolja, hogy ő a felsőbbrendű, az igaz és egyetlen jó, és ez törvényszerűen bukásukhoz fog vezetni – de mikor és milyen áron?)
Önképünk téves és hamis.
Isten az élet pártján van – akkor miért is védjen istentelen, magzatgyilkos kultúrákat?
Isten a hűség, tisztaság és család pártján áll – akkor miért is védjen ezeket szétmorzsoló országokat?
Ha egy ország, egy kultúra helyén már csak annak burka van meg, ha egy népet már csak a bűn és haszon kötelékei tartanak egyben – vagy már az sem, mert még a bűn és haszon is csábítóbb a határon túl -, akkor ne csodálkozzunk, ha ezt a burkot egy kard hegye kipukkantja.
A keresztény hit erodálódott el egykor a Kelet-Római Császárság népei között és utódállamaiban. Megroppantotta a hatalom és gazdagság és szétzilálták az áldatlan és értelmetlen hitviták. (Vajon a Szentlélek az Atyától, vagy az Atyától és a Fiútól származik? Nyilván fontos kérdés, de ha ez akadálya annak, hogy Róma segítséget nyújtson Bizáncnak, akkor ez egy értelmetlen kérdés – a válasz pedig a muzulmán áradat volt. A hitvitáktól és súlyos adóktól gyötört nép a meghódított területeken szinte ellenállás nélkül tért át az egyszerű és könnyen érthető – és kevesebb adót beszedő -, új hitre.)
Ma is mi, maradék keresztények egymással vitázunk, ahelyett, hogy az Örömhírt hirdetnénk. Legújabb példa: elkezdődött a reformáció 500. évét köszöntő emlékév és buzgó protestáns teológusok máris publikálják írásaikat arról, miért volt igaza Luthernek és Kálvinnak és miért nem lehet keresztény egyetlen pápista sem. (És még csak most kezdődött el az év!) Hamis és gonosz minden ökumenikus törekvés, írják – de ugyanezt a szelet fújják katolikus oldalról is, ez támad a pünkösdi keresztények és mind a négy égtáj felől is. Most, amikor összefogásra lenne szükség, még növekszik a széthúzás. Kinek jó ez? Krisztus népének bizonyosan nem.
Ahogy egykor nem védték meg Bizáncot a falai, úgy most sem védenek meg minket sem a tankok, sem a bankok, sem a kerítések, sem a bűn exportja. Csak egyetlen dolog erősebb Mohamed fiainak hiténél – Jézus Krisztus fiainak, Isten gyermekeinek hite és szeretete. Amíg a muszlim hitszónokok mutogatni tudnak az újpogány Európa bűneire és csábítani tudnak annak gazdagságával, mindig lesznek követőik. De ha Európa megtér, ha a keresztény hitszónokok újra fel tudják mutatni Isten erejét és szeretetét, akkor vajon mire hivatkoznak majd Allah követői?
A világ olyan amilyen - lehet, hogy szükség van a tankokra és falakra. Az viszont biztos, hogy még nagyobb szükség van a keresztény megújulásra, ami most is, mint mindig, csak ezzel a kiáltással tud elkezdődni: Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
Kötelességünk tehát a jót, amit kaptunk tovább adni, sugározni, hogy minél több emberhez eljusson… Az igazi szeretet alázatos, nincs benne kirekesztés.
Ha az értékeinket el akarjuk juttatni másokhoz, azt csak szeretettel tudjuk tenni, ítélkezés nélkül. Egyébként sem látunk bele teljesen mások életébe, nem tudjuk, mit milyen küzdelemmel értek el, honnan, hová jutottak, vagy ha rossz irányba indultak, nem tettük volna mi is ugyanazt hasonló körülmények között?
Persze, legyünk azért óvatosak, józan ítélőképességűe k, s őrizzük a saját értékeinket, ne engedjük, hogy a rossz hasson ránk! Ezzel együtt keressük azt, ami összeköt, s nem azt, ami elválaszt. Előbb-utóbb észreveszik majd bennünk mások ezt a törekvést, s nagyobb bizalommal fognak hozzánk fordulni, keresik majd a társaságunkat, kíváncsiak lesznek gondolatainkra, s vágynak majd vigaszt nyújtó szavainkra, megértésünkre, tanácsainkra, segítségünkre. S mi is kiönthetjük nekik a szívünket, barátot találhatunk bennük. Megszűnhet eddigi elszigeteltségü nk, s egyre több ember ismerheti meg általunk Isten szeretetét.
Ma sokan elkerülik a keresztények társaságát. Szeretet helyett ítélkezést látnak, s ki szeret ott lenni, ahol rossznak tartják, vagy épphogy megtűrik? Vajon Mária Magdolna miért követte Jézust? … Sok embernek siklik ki ma is az élete, egyre többen kerülnek kiúttalan helyzetbe. Nem mindig ők a hibásak, néha csak áldozatok. Mégis megítélik őket. Pedig egy jó szó sokszor szárnyakat ad. Nem lehet ugyan minden rosszat jóra fordítani, de lehet sok jót kihozni egy rossz helyzetből. Sőt, meg lehet menteni egy embert, s egy egész jövő generációt.
Ha azzal foglalkoznánk, hogy jól szeressük egymást, s nem azzal, hogy ki milyen hibát követ el, talán szimpatikusabba k lennénk mások számára. Őriznünk kell a jót s továbbadnunk! Te még lehet, hogy egy boldog családban élsz, de mi lesz a gyermekeiddel, unokáiddal? Milyen környezetben fognak ők élni? Tudnak-e még megfelelő pár választani maguknak? Milyenek lesznek a barátaik? Nem lesznek-e magányosak, elszigeteltek?
Szerintem a 21. század akkor lesz Isten évszázada, ha megtanulunk alázatosnak lenni, megértőnek mutatkozunk a másik ember problémája iránt, s tényleg ki tudjuk nyitni a szívünket Isten szeretete előtt. Persze, amit Isten eltervez, az úgyis megvalósul, de azért mi is megtehetnék a magunkét.
Melyet ingyen kaptál, hogy használd másokért!
Ha jó vagy, jóságod mások jósága
Ha szeretsz, szereteted is másoké.
S mégis, Te vagy vele több!
Keresd a boldogságot, de mindig másokban
Mert mások boldogsága a Tiéd!
S ha boldog vagy, örülj, mert a mennyországból kapsz egy szeletet
S ezáltal lényed teljesebb lehet, korlátaid eltűnnek.
Nagy ajándék, hidd el! Nem mindenkinek adatik meg.
Ám ha észreveszed, sokáig egyedül nem érsz el így sem
Mert mások korlátaiba ütközöl.
Hogy tovább teljesedj, segíts lerombolni mások korlátait!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.