Jól kezdődik…

Kategória: Eheti Megjelent: 2011. január 03. hétfő

December 31-én volt az év végi hálaadás, akkor azért mentünk templomba. Aztán újév els? napja „parancsolt ünnep”, másodika meg vasárnap – így aztán szinte három napos triduummal kezdhettük az újévet. (Nálunk már az adventi hajnali rorátékra is szépen megtelt a templom, valahogy a közösségek is „felpörögtek” év végére, a karácsony is szép volt. Január elsején még a törökbálinti Szeretetláng kápolnába is jött egy olasz zarándok csoport…) Mintha csak a Szentlélek egyre jobban kezelésbe, edzésbe venne minket, készítve egy nagy mérk?zésre…

Szükségünk is van erre az edzésmunkára, mert emberileg könnyen elfáradunk. „Három nap egymás után templomba menni? Amikor annyi dolgunk lenne! Még a szilvesztert se pihentük ki…”

Szükségünk van az edzésre, mert a lelkünk is könnyen ellankad. Ha nehézségeink vannak, akkor azért fáradunk ki, ha meg minden jól megy, akkor az vonja el a figyelmünket.

Szükségünk van az edzésre, ahogy Jézus tanítja: „legyetek éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát…”

Arra számítunk talán, hogy most jön a világvége?

Épp ellenkezőleg!

Arra számítunk, arra számítok én is, hogy Isten újjáépítő munkájának ereje, hatóköre megsokszorozódik. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha Isten gyermekei – azaz mi -, az ehhez szükséges kegyelmeket elfogadjuk az Úrtól és azokat „használatba vesszük”!

Az újjáépítés nagy munka – erről bővebben írtam a Szeretet titkai című könyvben és a Magyarországról szóló könyv-ciklusban, amit január hónapban kedvezményes áron lehet kérni -, és aki belefog, annak számítania kel az ellenállásra. Evilág fiai olykor csak „jóindulatúan semlegesek” és értetlenek, olykor azonban kifejezetten ellenségesek a megújulással kapcsolatban. A sátán pedig – akinek birodalma összeomlóban – mindent megtesz a krisztusi újjáépülés megakadályozására!

Minden, ami a sátán markában marad, vele együtt bukik – ez az összeomlás. Ami az ő befolyása alatt marad a társadalomban, gazdaságban, kultúrában, politikában – az tovább romlik, pusztul. És minden, ami visszakerül Isten országának szabadságába, az Isten munkájával együtt épül újjá.

A kegyelem nélkül semmi sem működik – „ha Isten nem építi a házat, nem épül…” És hozzátehetjük az apostol kérdését: „Mid van, amit nem úgy kaptál?” Jézus Krisztus biztatása pedig egyértelmű: „Kérjetek és kaptok…” valamint „erőszakosaké a mennyek országa…”

Igen, nekünk el kell kérni minden kegyelmet az Úrtól már most, év elején! (És az „edzés” folytatódik – jön az ökumenikus imahét és a Nemzeti Imanap, stb…)

Úgy kell tennünk, mint a tevének, aki teleissza és –eszi magát és mindent elraktároz a púpjában, mert lehet, hogy hamarosan újra a sivatagba kell indulnia… Nem valami jó hasonlat, de a „lelki púpjainkat” nekünk is így kell minden lehetséges – krisztusi – módon megtölteni kegyelemmel, annál is inkább, mert tudjuk, hogy mindig a pusztában hangzik fel a kiáltónak a szava: „készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Ezért is kívánok most még egyszer mindenkinek kegyelemmel teljes, boldog, és – jó értelemben vett -, küzdelmes és győztes új évet!

Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés