Nyugalom általi erő

Kategória: Eheti Megjelent: 2010. szeptember 06. hétfő

"...Nem véletlen, hogy a sátán folyamatosan nyugtalanságban akarja tartani testünket és lelkünket. Nem véletlen, hogy a világ harcol a figyelmünkért a tévén, rádión, híreken, eseményeken keresztül. Látszólag „csak” a pénzünket és az időnket akarja. Valójában azonban a lelkünk a tét…"

 

A számítógépem monitorján háttérképként egy Jézus-ikon van, egy bibliai idézettel Izajás könyvéből: „Mert így szól az Úr, Izrael Szentje: Megtérés és nyugalom által szabadultok meg, nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.” (Iz 30, 15)

Azért tettem fel magamnak még évekkel ezelőtt ezt az idézetet, hogy ezzel is figyelmeztessem magam a megtérésre, a nyugalomra és a bizalomra. Gondolom, a „megtérés” – Istenhez fordulás, bűnbánat tartás, Isten akaratának az önakarat felé emelése – magától értetődő, hiszen mindannyian harcolunk az „óemberünkkel”, és a krisztusi személyiség, az „új ember” kialakulása elképzelhetetlen megtérés(ek) nélkül.

Aztán a bizalom is érthető: akkor is bíznom kell Istenben, az Ő gondviselő szeretetében, ha épp az ellenkezője történik velem mindannak, amire vágyom, vagy amit szeretnék. Jézus Krisztus megmutatta, hogy Isten jobban szeret minket, mint ahogy mi valaha is tudunk szeretni, és Ő a legjobbat akarja nekünk. Ha nem tudok bízni Istenben, akkor visszalopkodom a kezembe az életemet – önigazultság -, illetve kialakítok magamban egy olyan istenképet, ami megfelel a hajlamaimnak – ez pedig bálványimádás.

Nekem azonban nagy szükségem van arra is, hogy újra és újra „lenyugtassam” magam. Alkatilag is hirtelen ember vagyok, ráadásul az a fajta, aki hajlamos a túlzott tevékenykedésre, illetve a tevékenységek általi önigazolásra. Főleg akkor van ez így, ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretném. Ilyenkor aztán „fogjuk meg a munka végét”! – márpedig a kapkodás, az értelmetlen tevékenykedés több kárt okoz, mint hasznot.

Kárt okoz személyiségünkben is, mert ilyenkor a munkát csak arra használjuk, hogy eltakarjuk vele életünk sebzettebb, bizonytalanabb, sötétebb oldalát. Másrészt pedig épp azt az időt „vesszük el” Istentől, amikor Ő cselekedhetne.

Mi időben élünk, de Isten nem foglya az időnek. Minket az időbeliség olykor kapkodóvá tesz, de Isten a nyugalom és a béke Istene. Nála mindig van megoldás, és ha engedünk Neki, meg is mutatja, ki is bontakoztatja, végre is hajtja azt.

Az evangéliumi példában Márta sürög-forog – jó háziasszony, ki tagadhatná -, húga, Mária pedig ül, és hallgatja Jézust. Emberileg szólva Mártának teljesen igaza van, amikor (Jézust is felhasználni kívánva) megfeddi a húgát, miért nem segít neki a házimunkában. De Jézus nem ad neki igazat! Mert mosogatni mindig lehet, és az edények is újra elpiszkolódnak. De Isten tanítását hallgatni csak akkor lehet, ha Ő kinyilatkoztatja magát! Isten pedig kinyilatkoztatja magát, de ebben a sürgő-forgó világban ki hallgatja Őt?

Aki nyugalomban őrzi Isten jelenlétét, az eltelik Isten erejével, ugyanis Ő közli magát a rá várakozó léleknek. És ekkor kell cselekedni: azt, amit Ő mond, úgy, ahogyan Ő mutatja, és akkor, amikor annak eljön az ideje. Ilyenkor aztán kiderül, hogy ez a nyugalomban rejlő erő hatékonyabb, mint az emberi tervezgetés és kapkodás – elvégzi mindazt, amire mi képtelenek vagyunk, rövidebb idő alatt és jobb eredménnyel.

Nem véletlen, hogy a sátán folyamatosan nyugtalanságban akarja tartani testünket és lelkünket. Nem véletlen, hogy a világ harcol a figyelmünkért a tévén, rádión, híreken, eseményeken keresztül. Látszólag „csak” a pénzünket és az időnket akarja. Valójában azonban a lelkünk a tét…

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hogy Szentlelked által részesíts minket a Te békédben és nyugalmadban, hogy a Te erőd és szereteted velünk maradhasson mindenkor! Ámen.

Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés