Az élet értelme
Az eheti Eheti írás kissé rendhagyó, mert nem rövid esszé vagy cikk valami most zajló esemény kapcsán, hanem egy szépirodalmi alkotás, ami már szerepel az irodalom menüpont alatt. Miért is tettem ide mégis újra?
Válasz a rövid történet elolvasása után.
"Az élet értelme
A kisfiú vidáman szaladt oda édesapjához, aki a padon üldögélt.
- Nézd apu, mit kaptam a bácsitól! Egy lufi! – Valóban, a gyerek kezére kötött zsinór végén egy különös, színjátszó léggömb ugrándozott az ég felé.
- Milyen férfitól? – kérdezte gyanakodva az apja.
- Attól a bácsitól – mutatott a park fái felé a fiú – az előbb még ott volt! És szárnya is volt neki két oldalt!
- Szárnya? – A férfi gyanakodva nézett a késő délutáni félhomályban a fák felé. Eszébe jutott, amit a felesége mondott néhány napja, hogy állítólag egy mutogatós ember zaklatja a fiatal lányokat a parkban. Lehet, hogy ő volt az? Egy pedofil? – Szárnya? Nem lehet, hogy a kabátja volt? Esetleg azt nyitogatta a kezével, mintha szárnya lenne?
- Jaj apu, nem a ruhája volt! Egyébként is a hátából jött ki, a kezében meg a lufit tartotta, amit nekem adott! És azt is mondta, hogy abba egy nagyon fontos dolog van elrejtve, de nem szabad kinyitni a lufit, mert akkor eltűnik belőle! Nézd csak meg!
A fiú lehúzta a zsinóron a léggömböt az apja szeme elé, aki csodálkozva látta, hogy annak belsejében valami köd gomolyog, s benne, noha alig tudta kivenni, egy fehér, írott lapocska is lebegett. Most már látta azt is, hogy a léggömb felszínére egy mondat van írva fluoreszkáló betűkkel: Az élet értelme.
Lehet, hogy egy terrorista volt? – nézett körül az ember. - Így akarja a robbanószert eljuttatni a lakóházakhoz? Jó trükk lenne, hiszen ki gyanakodna egy gyerekre? Robbanógáz és gyújtószerkezet – ki tudja, bármikor robbanhat?! Ügyetlenül rámosolygott a fiára:
- Elmondta neked, mi van a lufira írva?
- Nem, azt mondta, majd te elolvasod.
- Az van ráírva: eressz el, és vegyél egy hatalmas fagyit a fiadnak!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Hurrá! Akkor két gombócosat kérek, csokit és citromot! – A kisfiú ügyetlenül megpróbálta leoldani a kezéről a léggömböt.
- Várj, majd segítek! – Az apuka óvatosan kioldozta a zsinórt, majd eleresztette a fénylő gömböt. Megkönnyebbülve nézte, ahogy az felszáll a levegőbe és eltűnik a fák között.
- Kész is van! Indulhatunk!
A kisfiú boldogan megfogta a kezét és vidáman szökdécselt. Már alig várta, hogy megkapja a fagyiját. Milyen jó nap ez a mai!"
Amikor ezeket a rövid történeteket írtam, olyan szövegeket szerettem volna alkotni, amelyek elgondolkodtatóak, humorosak, esetleg van bennük egy kis csavarintás - és így világítanak rá valami fontos dologra életünkben. Egy részük felkerült a honlapra is (irodalom), más részük azonban nem. Most viszont úgy tűnik, hogy lehetőség nyílik a megjelentetésükre, 33 rövid történet és néhány hosszabb címmel. (A néhány hosszabb írás összefoglaló alcíme: Volt egyszer egy ország...)
A megjelentetéshez azonban még segítségre van szükségünk - cserében viszont az adományozók nevét feltüntetjük a megjelenő kötetben és tiszteletpéldányokat is kapnak.
Jó lenne, ha a karácsonyi könyvvásárra megjelenhetne a kötet. Ezért aki úgy gondolja, hogy lehetősége van a könyv megjelentetésének támogatására, kérem, hogy írjon az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímre, hogy tájékoztathassam a részletekről.
Nagylelkű segítségeteket megköszönve, tisztelettel:
Sípos (S) Gyula, (www.szeretetfoldje.hu)
