Felkészül: a názáreti Jézus

Kategória: Eheti Megjelent: 2021. március 01. hétfő

Hogy egy hasonlattal kezdjem: a sportolók a mérkőzések előtt egy intenzív fizikai-lelki felkészülési időszakon mennek keresztül a győzelem érdekében. Ilyen felkészülési időszak Jézus életében, amikor negyven napot tölt a pusztában, hogy felkészüljön szolgálatára. Ez alatt a negyven nap alatt nagyon súlyos kérdésekben kell döntést hoznia, ami kihat a családjára, közösségére és egész életére. Néhány ezek közül:

Mi legyen az édesanyjával? Akkoriban még nem volt szociális háló, nyugdíj, ami biztosítaná az idősebb, egyedül maradt emberek életét. Ha Jézus elhagyja édesanyját a szolgálat miatt, azzal a szegény özvegyek sorsára kárhoztatja, kiszolgáltatva őt a könyöradományoknak és a rokonok kényének-kedvének. (Mint később látjuk is, amikor a rokonok magukkal viszik Máriát, hogy vele kicsalogathassák Jézust az emberek közül és magukkal ragadhassák…) Ráadásul azzal vádolhatják, hogy megtöri vele a Tízparancsolatot, a „tiszteld atyádat és anyádat” parancsát. Jézus szereti édesanyját, mégis el kell hagynia őt a küldetése miatt – bizony, először saját magára kell igazzá tennie, hogy aki jobban szereti anyját, apját, mint Istent, az nem méltó az Örömhírre…
Mi legyen a zsidó népnél szinte kötelező házasodás parancsával? Úgy tartották, hogy Istennek az az első emberpárhoz intézett szavait - szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet -, nem lehet figyelmen kívül hagyni! A férfinak házasodnia kell és utódokat nemzeni egész népe javára. (Mózes törvénye szerint, ha egy férj utód nélkül halt meg, a testvérének el kellett venni az özvegyet és utódot kellett támasztania neki…)
Abban is biztosak lehetünk, hogy Jézust, ezt a rendes, istenfélő férfit, aki már elérte a házasodáshoz illő kort, többen kinézték, mint lehetséges férjjelöltet, és talán már a kommendálók is megjelentek az ajánlataikkal. Az is lehet, hogy Jézusnak is tetszett valamelyik lány… persze erről nem érdemes túl sokat fantáziálni. Mindenesetre a Szentírás azt mondja róla, hogy mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. A házasodás is kísértés, ha az szembe megy Isten hívásával (erről a papok és szerzetesek sokat tudnának mesélni). Hogy mi történt valójában, azt nem tudhatjuk, de abban biztosak lehetünk, hogy ebben is döntenie kellett, és ennek következményeit – a közösség neheztelését és vádjait -, érzelmileg is fel kellett dolgoznia.
Mi lesz a megélhetésével? Eddig keményen és szorgalmasan dolgozott, munkájával biztosítva a kenyeret az asztalra. Most azonban ennek biztonságát is el kellett engednie. Nem támaszkodhatott ezután a szakmai tapasztalataira, kézügyességére, kapcsolatrendszerére. Ami eddig legalább részben kiszámítható volt, most teljesen kiszámíthatatlanná vált. „Nézzétek az ég madarait, a mezők liliomait, nem vetnek, nem aratnak…” - az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozást is először a saját életében kellett realizálnia, mielőtt a tanítványainak tanácsolhatta volna.
Mi lesz a küldetésének vezérfonala? Hogyan fogjon hozzá? Mi lesz a központi gondolat, ami köré építheti üzenetét és hogyan tudja átadni az embereknek? Hol kezdje el? (Először ő is keresztel, mint János, és a Jordánon túlról kezdi, szimbolikusan, ahol Józsué bevezette a népet az Ígéret földjére…) Milyen jelekkel és hogyan mutassa be az embereknek Isten országának valóságát? Ezekre nem voltak magától értetődő, biztos válaszok, amiket csak ki kellett keresni a katekizmusból…
Vajon kezdettől tudta-e, hogy ennek a vége a keresztfa lesz? Az ószövetségi próféciák beszélnek a szenvedő szolgáról, de a dicsőséges messiásról is. Én azt gondolom, hogy Jézusnak bíznia kellett a küldetése sikerében, legalább abban, hogy a saját népe felismeri őt és betölti hivatását mint választott nép, hogy az igaz Isten ismeretét elterjessze az egész világon. Élő reménységgel kellett munkához látnia - míg aztán a három év során végül világossá nem vált, hogy elutasítják, s a keresztfa ácsolói között nem csak pogányok lesznek…
Jézus negyven napig böjtöl, imádkozik. Csodálja Isten nagyságát, szépségét, eltelik Atyja szeretetével, s egyre jobban látja, milyen nehéz döntéseket kell hoznia és milyen könnyű lenne megalkudni….
Aztán eltelik a negyven nap, Jézus megéhezik, és ekkor megjelenik a sátán - aki már régóta erre a kiszolgáltatott állapotra várt -, hogy megkísértse…
De ez már egy másik történet.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés