Ígéret és bátorítás - a 2021. évi igéről

Kategória: Eheti Megjelent: 2021. január 04. hétfő

Minden évben, év elején kérek egy évi igét, ami kicsit vezérfonalul is szolgál arra az évre nekem, de talán nem csak nekem. Most is kértem imádságban Istentől, és Józsué könyvéből kaptam egy szakaszt, ami eléggé fel is lelkesített.

Volt már, hogy a Józsué könyve elejéről kaptam igét, ami arra szólított fel, hogy legyek bátor és erős, és szükségem is volt erre a bátorításra (mikor nem?). Szeretem is a Szentírásból ezt a könyvet, ami azt mutatja be, hogyan foglalja el a választott nép az Ígéret földjét. (Hiszen hát nem ezt kell nekünk is tennünk?)
Könnyű nekem azonosulni Józsuéval (Jehosua, azaz Jahve üdvözít, a Jézus név ugyanennek egy alakváltozata), könnyű magam elé képzelni ezt az embert, aki évtizedekig Mózes alatt szolgált, megtanult mellette embereket vezetni, harcolni - de azért mindig ott volt előtte a kikezdhetetlen bizonyosság, Mózes szava, tanácsa, parancsa, útmutatása… És ez nincs többé. Hirtelen az övé minden nyűg, gondoskodás, neki kell terveznie, kezdeményeznie és megvalósítania, övé a felelősség – nem csodálom, ha megrettent vagy elbizonytalanodott. Ki ne ismerné ezeket az érzéseket? Milyen jó lenne, ha mindig megmondanák nekünk a tutit, és csak mennünk kellene előre! Megértem, ha szüksége volt bátorításra: légy bátor és férfias…
Most azonban nem ezt az igét kaptam, hanem a Józsué 1.3-at: „Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogom adni, ahogy Mózesnek megmondtam.”
Ez a mondat egy nagy ígéret, biztatás és bátorítás. Legelőször is annak kifejezése, hogy Isten velünk van, ahogy megígérte, és Ő akarja, hogy elinduljunk (tovább haladjunk) az úton. Másodszor ígéret arra is, hogy amibe belekezdünk (és/vagy folytatunk), azon rajta lesz Isten áldása. Nem kell előre aggódnod, hogy vajon most mennyire leszel sikeres, ez most Istentől van-e, told félre a bizonytalankodást, az aggódást, a lehetséges veszélyek számbavételét – indulj el, mert Isten veled (velem, velünk) van! Menj előre bátran és határozottan, Isten majd gondot visel az Ő művére…
Én különben már az elmúlt évben is úgy éreztem, mintha 30 év kereszténysége után vissza kerültem volna a startvonalra, bár az elmúlt évtizedek tapasztalatával gazdagodva. Mintha most kezdődne egy második hullám az életemben: 30 éve lettem keresztény, és kerültem Törökbálintra, egy kis művelődési ház vezetőjeként, most pedig újra van egy kis közösségi házunk kápolnával. Akkor egy kis bibliakört csináltunk, most pedig itt van a közösségünk, de a feladat még mindig ugyanaz. Akkoriban több kezdeményezés indult el tőlünk a faluban (most már város), az egyházközségünkben, illetve a karizmatikus megújulásban és a Szeretetláng mozgalomban, amelyek némi gyümölcsöt hoztak, de most új kezdeményezésekre is szükség van, amivel segíteni lehet ezeket a mozgalmakat és Isten országának kibontakozását. Lett alapítványunk, adhattunk ki könyveket, jelen vagyunk az interneten – de milyen sok terület van, ahová még nem léptünk be, hogy oda bevigyük Isten országának Örömhírét! A közélet, a kultúra, a tudomány, a munka és a szabadidő, a nevelés és életmód milyen óriási területei hevernek még parlagon, várva, hogy Isten népe oda bevonuljon és kivirágozzon a sivatag!
Napjainkban, amikor az élet sok területén küzdünk bizonytalansággal és rengetegen elveszítették létbiztonságukat, minket Isten arra hív, hogy merjünk rá támaszkodni, mint egykor Józsué. Neki se volt könnyű szembenézni az ismeretlennel. Sok ötletre, kreativitásra, megkülönböztetésre volt szüksége, munkatársakra, felszerelésre, ellátmányra, haditervre… Valószínűleg sok mindenben hiányt szenvedett, ahogy a jól működő keresztény szolgálatok is valószínűleg hiányt szenvednek, hiszen az aratnivaló sok, a munkás kevés, mindig több a munka, a feladat, mint a rendelkezésre álló ember, anyagi és lelki eszközök. Az ellenfél pedig milyen erős, kiépített állásokkal, erős falakkal, fegyverekkel!
Úgy tűnik azonban, hogy Istennek tetszik ez a „kisebbségi lét” és „hiánygazdálkodás” – mert ilyenkor mit tehetünk mást, mint hogy hittel ahhoz fordulunk, aki egyedül meg tudja adni nekünk is a győzelmet, ahogy megadta Józsuénak is.
Imádkozzunk tehát bátorságért, hogy rá tudjunk állni Isten ígéreteire, imádkozzunk erőért, munkatársakért és jó ötletekért, amiket megvalósítva újabb területeket foglalhatunk le Istennek – hogy hazánk a Szeretet földje legyen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés