Mi legyen a dobozban?

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. november 23. hétfő

Néhány napja az iskolában megkértem a napköziseimet, rajzolják le, mit szeretnének karácsonyra. Volt, aki rögtön okosórát, telefont és számítógépet rajzolt, mások legót vagy más játékot, és volt, akinek gondot okozott, hogy mit is rajzolhatna. Egyikük pedig egy dobozt rajzolt, masnival átkötve, abban volt az ajándék, de hogy mi, az egyelőre titok…

És mi milyen ajándékot szeretnénk kérni Jézustól?
Bár lehet, hogy vannak, akik megijednek, szabad-e ilyet egyáltalán kérdezni, azért mi legyünk bátrak és higgyük el Jézusnak, aki biztat minket, hogy merjünk kérni, mert kapunk. (De legyünk okosak, nehogy aztán megijedjünk, amikor megkapjuk, amit kérünk…)
Jézus megkérdezte a vak Bartimeust: Mit akarsz, hogy tegyek veled?
Tőlünk is ezt kérdezi, és valószínű, hogy konkrét választ szeretne kapni. Ne tegyünk úgy, mint a szépségkirálynő-választásokon indulók, akik mind a világbékéért szeretnének harcolni, ami nagyon jól hangzik, de inkább tűnik marketing-tanácsnak, mint valóságos célnak.
Hasonlóan végiggondolatlan a „bárcsak lenne ötösöm a lottón” – ne legyen, és nem azért, mert az a mammon aranyhegye, hanem azért, mert a túl sok pénz csak tönkretenné az életünket. (Erre persze mindig azt szokták nekem mondani, hogy az övékét aztán nem, el tudnák ők azt költeni, amit nem kétlek, de milyen eredménnyel? A statisztika szerint a nagy lottónyertesek több, mint nyolcvan százalékának tönkrement az élete a nyeremény után, hiszen mikor és hogyan is tanulhatták volna meg, hogyan kell ennyi pénzzel bánni…)
Jézus ajándékot akar adni nekünk, s az ő doboza nem Pandóra szelencéje, telve bajjal, hanem épp ellenkezőleg! Az Ő „dobozában” testi és lelki, anyagi és nem anyagi ajándékok, a Szentlélek ajándékai, lehet gyógyulás, életrendezés, társ, új munkahely, az anyagi problémák rendeződése is lehetnek. Kicsi vagy nagy, tárgy vagy folyamat, lehetőség és kegyelem…
Elő egy papírlappal, lehet írni a listát!
Bíznunk kell abban, hogy Isten meg tud, és meg is akar ajándékozni minket. Ha pedig ezt elhittük, ennek szellemében kell cselekednünk, várakozó hittel. Ha már egyszer az advent, az eljövetel, a várakozás ideje jön az életünkbe, akkor várakozzunk értelmes módon, és cselekedjünk várakozásunknak megfelelően.
Megtérésem utáni időben történt, hogy vigasztaló igét kértem az Úrtól – akkor még csak Károli-bibliám volt, azt árusították kezelhető méretben, ezelőtt harminc évvel -, s a 128-as zsoltárt kaptam:
„Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!”
Aztán megházasodtam, és elmondhatom, hogy feleségem valóban termő szőlő, aki azóta is megrészegít, gyermekeimre büszke lehetek, dolgozhatok és valóban áldás van az életünkön… Már csak az unokáimnak kell megszületni, hogy elmondhassam az öreg Simeonnal: Jól van Uram, most már bocsásd el szolgádat, mert megláttam a Te üdvösségedet…
Harminc év. Ahhoz még nem volt elég, hogy hazánk a Szeretet földje legyen, de ha Isten ígéretei a családomra igazzá váltak, akkor igaz lesz az egyházunkra és hazánkra is. Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos - www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés