Írni valami biztatót

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. augusztus 31. hétfő

Írni kellene valami biztatót, valami olyat, ami fellelkesíti az olvasót, sőt, még arra is ráveszi, hogy még jobban elköteleződjön a Szeretetnek, és esetleg még a Találkozóra is eljöjjön… Ülök a hőségben letompultan, a hírekben csupa rossz: járvány, háború, csőd, korrupció – már hallani se bírom, csak imádkozni Istenhez, hogy jöjjön már el az Ő országa, legyen meg az Atya akarata… És akkor Ő jön:

Belépés a Szeretet földjére
Van-e szebb a Szeretetnél? Van-e szebb, mint amikor a kisbaba teljes bizalommal és odaadással átöleli szülője nyakát? Bizony, ez a kisbaba, ez a tökéletes odaadás a kisded Jézus, aki itt van, hogy átöleljen minket – miként ezt megmutatta többször, látomásban vagy valóságosan átölelve szenteket.
Ki félne egy kisdedtől? Ki félne az Istentől, aki egy kisded ártatlanságával szeret? A bűnös fél – azaz időnként mindannyian félünk – mert a bűn eltávolít és bizalmatlanná tesz. Ezért kell bűnbánatot tartanunk Isten és ember előtt, kiengesztelődni Istennel, embertársainkkal és minden teremtménnyel.
Olyan egyszerű ez! Mégis milyen sokan vannak, akik inkább kicsavarják testüket, vegyszerekkel és „kozmikus energiával” táplálják magukat, e reklámvilág „örök ifjúsága” igézetében. Így keményítik lelküket és „inkább meghalnak”, minthogy kimondják: bocsáss meg. És így meghalnak…
Isten ingyen adja az Életet.

A szeretet ereje
A szeretet erősebb a halálnál. A szeretet ereje átível a halálon, megbocsát, kiengesztel, átemel a földről, át a tisztítótűzből is a mennybe.
A szeretet ereje újjáalkotja a Földet. Az egész megsebzett föld „sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését…” (Róma 8, 16)
A szeretet ereje barátokká teszi az ellenségeket, sikerré a kudarcokat, örömmé a bánatot, világossá a sötétséget. „A szeretet el nem múlik soha.” Íme Istenünk tökéletes ereje és hatalma. Íme Jézus Krisztus „személyiségrajza”: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol a rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”(1Kor. 13.)
A Szeretet lángja megvakítja a sátánt, felmelegíti a kihűlt szíveket, a Szeretet az Élet leheletét leheli a halott tagokba. A Szeretet összekapcsolja az angyalokat és a szenteket a bűnösökkel és esendőkkel. A Szeretet köteléke szétbonthatatlan. Összetart élőt és élettelent. Uralja az elemeket, gyógyítja a betegeket, szabadulást ad a gonosz hatalma alól. A Szeretet hatalma alatt meghajol minden – és megújul a Föld színe, aminél nagyobb csoda nem volt, mióta az Ige testté lett.
És még ennél is erősebb. A Szeretet fönntartja a Mindenséget, míg az újjáteremtésben végül Szeretet földje lesz minden.

Megújul a Föld színe
Az Isten szeretet, és szeretne mindenhol jelen lenni. Isten nem kivonulni akar, hanem bevonulni. Nem elhagyni, hanem részt venni. Velünk, az élet minden területén. A gazdaságban, a kultúrában, a politikában, a társadalmi szervezetekben… A Szeretet nem erőszakos, hanem kérlel: alkossuk újjá a világot! Engedjétek meg, hogy részt vegyek munkáitokban, engedjétek magatokhoz az Én atyai szeretetemet!
Gyermekként dicsekszem: ki erősebb, mint az én mennyei Atyám? Ki jobb testvér, mint az én testvérem, Jézus? Ki szebb, mint az én mennyei anyám, Mária (Szép vagyok, mert nagyon szeretek – mondta Medugorjeban.)
Ki ügyesebb, ki jobb munkás, mint mi, ha a világ Teremtőjének inaskodunk? Lehet-e szebb, jobb alkotás, mint amit Ő kigondolt és velünk megvalósít? Lehet-e több öröm, nagyobb béke, mélyebb szeretet a munkatársak között, mint ahol az öröm, béke és szeretet királya a munkavezető?

Mennyei Atyám! Elismerem, hogy Te vagy a legszebb és a legjóságosabb a világon, hiszen Te vagy a Szeretet! Igen, belőled árad minden áldás és jó a földre. Köszönöm, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban megmutattad szeretetedet irántunk!
Hozzád szeretnék tartozni, a Te irányításod alatt szeretnék élni a Te országodban, a Szeretet földjén, mert bízom benned!
Bocsáss meg, ha olykor mégis bizalmatlan leszek irántad, és kérlek, mindenkor küldd el nekem a Szeretet Lelkét, a Te Szent Lelkedet, hogy Általa megerősödve elvégezhessem azt a feladatot, amelyet rám bíztál.
Segíts, hogy egykor egészen veled járhassak az örökkévalóságban.
Köszönöm, hogy meghallgattad imádságomat. Ámen.

Végül…
Noé éveken át csak vágta a fát. Kinevették. Aztán kimérte és felvágta. Újra kinevették. Felnőtt egy egész generáció, aki nevetett a habókos öregen meg a pipogya fiain, akik értelmetlen munkába ölték a vagyonukat, tehetségüket.
Aztán a hajó lassan formát öltött a pusztaság közepén. És még jobban kinevették őket. Látványosságként mutogatták. Megvetették és kigúnyolták, ha kérni mert tőlük valamit.
És még az állataikat se adták oda, hogy a nyitott kapun át bevigye azokat a bárkába.
Aztán bezárult az ajtó és eleredt az eső…”
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szeretet titkai című könyvéből. (Lásd bővebben  a honlapunkon a könyveink menüpont alatt - www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés