Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. július 27. hétfő

Annyi minden történik körülöttünk, örömök és bánatok, lehetőségek és lehetetlenségek, feladatok és munkák, elvárások és nyomasztások - úgyhogy csapot-papot otthagyva, pihenjünk egy kicsit. (Még Jézus is elvitte tanítványait pihenni, mert már annyi munkájuk volt, hogy enni se maradt idejük...) Szóval, ahelyett, hogy legújabb okosságaimat írnám bele a gépbe, jöjjön a pihenés és szórakozás: egy szöveg, amit egy jó ismerősöm facebookon megosztott fotójához írtam: Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?

"Olyan magasról jött az utasítás az angyaloknak, hogy annál fentebbről már nem jöhetett: a törökbálinti helyzetet meg kell oldani!
Nem voltak könnyű helyzetben az angyalok. A több, mint két évszázad alatt összeszokott közösség és rend megbomlott a faluban. A háború alatt az izraelita vallásúakat elvitték, nagyobb részük odaveszett. Utána meg a német nemzetiségűeket telepítették ki, helyükre pedig máshonnan kitelepített, ide költöztetett emberek jöttek Erdélyből, az Alföldről, innen-onnan. A katolikusok mellé reformátusok, evangélikusok, ateisták, mindenféle hitű és elképzelésű ember, s mindenki szíve tele sebekkel, keserűséggel, hamis vágyakkal és elvárásokkal. Ezen valahogy változtatni kellett, de az első évtizedekben mindent csak lassan óvatosan lehetett, nehogy eltörjön, aminek inkább össze kellene forrnia. Ezen az óvatos tempón változtatott a mennyei ukáz: – gyorsítani kell!
Összeült a helyi lakosok őrangyalaiból alakult angyaltanács, hogy végig gondolja, mit lehetne tenni. Úgy találták, hogy az egyik lehetőség az összenövés megteremtésére a református atyafiakon keresztül lesz lehetséges. Ők eddig a volt mészárszék helyén lévő fél épületben kialakított gyülekezeti teremben tarthatták összejöveteleiket – de mi lenne, ha közösségi összefogással templomot építhetnének?
Igen ám, de ki legyen ennek zászlóvivője? Fellapozták a nagykönyvet, keresgéltek, kutatgattak, ki lehetne a megfelelő jelölt? Férfi nem jó, mert az megül, azok a barlangban is ellennének, ha az asszonyok ki nem zavarnák őket. De asszony se jó, mert annak szavát meg nem veszik komolyan. Végül aztán a legkisebb angyal talált rá a megoldásra, rábökvén egy névre és életre: itt van ni!
Egy lelkész nő, akit Tündének hívnak, biztos van benne valami a tündérek ügyességéből. Aztán Lászlónak is hívják (László Tünde), az mégis férfi név, tehát határozott és erős is. Aztán még német is lesz (Némethné László Tünde), szót fog érteni az itteniekkel és kitelepítettekkel, megszervezi a pénzt és a munkát is.
Így történt, hogy Tünde asszony lett a helyi református lelkész a kis gyülekezeti teremben. Igen ám, de hol épüljön az új templom? Na, ehhez már főangyalok kellettek, nem mintha az angyalok nem találtak volna jó helyet – a Szérűskert ideális megoldásnak látszott -, hanem…
A telek, amit kinéztek, a katolikus egyházé volt. Attól féltek az angyalok, hogy a régi hagyományok miatt - amikor a katolikusok és reformátusok még egymás templomaiba se léphettek be, a vegyes házasságokat rossz szemmel nézték és külön szabályozták – elakad a dolog. Mit fog szólni a nagy tervhez Pelsőczy atya, aki 1957 óta a község papja? És mit fog tenni Dr. Elek Sándor polgármester úr, ez az erős református férfi – meg tudnak ők egyezni egymással?
Arkangyalok jöttek az Úristen építési osztályáról, hogy ügyeskedjenek, igyekezzenek, s elősegítsék a megegyezést, és sikerült is nekik. A katolikus egyház elcserélte az öregtemető melletti, szérűskerti telkét a Mária segíts kápolna mellettire az önkormányzattal, az meg felajánlotta az atyafiaknak templomépítésre. (Nem mondom, trükkös dolog volt, néhány öreg angyal húzogatta is a szemét, mit meg nem engednek manapság, de aztán az eredmény láttán ők is elhallgattak.)
Aki ott volt, láthatta! Az új református templom építésénél ott segédkezett katolikus és református, vallásos és vallástalan, s mind büszke volt arra, hogy együtt építhet egy szép Istenházát lelkész lakkal együtt. Tünde asszony is sürgött-forgott, szervezte a német és magyar segítséget, pénzt, paripát, fegyvert, s nem is sikertelenül. 1994 nyarán rakták le az alapkövet, s 1995. szeptember 8-án már fel is szentelték a templomot. A jó református hívek azóta is oda járnak, s létük, imádságuk éppúgy hozzájárul a törökbálinti békéhez, mint a katolikus testvéreké. Az angyalok meg?
Azok nekigyürkőztek a következő feladatnak, mert a mennyek országában mindig van munka, s a munka egyben öröm is, nem úgy, mint idelenn…"
ui.: A történetben leírt a nevek és az adatok mind igazak és hűek - az angyalok meg természetesen még inkább...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés