Kísértés és/vagy megpróbáltatás?

Kategória: Eheti Megjelent: 2019. április 01. hétfő

Nem mindegy, hogy melyik, ezért jó dolog, ha felismerjük mivel állunk szemben, hogy jobban eligazodhassunk életünkben és megfelelő választ adhassunk a kihívásokra.

A Miatyánkban azt kérjük Istentől, hogy ne vigyen minket a kísértésbe – vannak, akik szerint helyesebb lenne úgy imádkozni, hogy „ne engedj minket” a kísértésbe. Jakab apostol azt írja levelében, hogy „senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy ’Isten kísért’, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.” (Jak 1, 13). Pál apostol pedig figyelmezteti a korinthusi híveket, hogy „emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek.” (1Kor 10, 13)
Kinek nem engedi meg Isten az erőnkön felül való kísértést? Az egyszerű és összefoglaló válasz: a gonosz léleknek, amely bűnre csábít minket, hogy Istentől elszakítson és lehetőleg örökre elbuktasson minket.
Mindannyian ismerjük a bűnök édes kísértését. Az egyház hét főbűnt nevez meg, mint olyan nagy erőket, amelyek a rossz felé húznak minket: kevélység (büszkeség), kapzsiság, bujaság, irigység, mohóság, harag és lustaság (jóra való restség). Elég magunkba néznünk, hogy lássuk, némelyikkel talán halálunkig tusakodni fogunk! (Ha pedig tudni akarjuk, milyen rettenetes hatása van mindennek az életre, elég végig gondolnunk a világ mai állapotát, vagy akár csak bekapcsolni a tévét, hogy lássuk, e főbűnök örök éhségének kielégítésére és feldicsérésére épül az egész iparág.)
A kísértések elleni küzdelmünk élet-halál kérdése. Kicsit más azonban a helyzet a megpróbáltatásokkal.  Pál apostol elküldi Timóteust a hívekhez, „hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban.  Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.” (1Thesz 3, 2-3) Ahogy a Szentírás többször mondja, mindent „tűzben próbálnak meg”, hogy minden értéktelen kiégjen és minden értékes még értékesebbé váljon. Míg tehát a kísértések az ördög művei, a megpróbáltatások sokszor Isten által megengedett nehézségek, amiken keresztül kell mennünk, hogy minden salak kiégjen belőlünk. Fontos különbségtétel ez, hiszen míg a bűnök és kísértések ellen harcolnunk kell, addig a megpróbáltatásokkal szemben ez értelmetlen lehet – itt inkább kitartásra és állhatatosságra van szükségünk, míg a pusztai életszakasz véget nem ér. (Ami nem azt jelenti, hogy nem imádkozhatunk ezért… és az is igaz, hogy a megpróbáltatások mögött olykor a gonosz lélek áll, akinek Isten megengedi, hogy egy ideig gyötörjön minket…)
Nem mindig könnyű a a kísértést és a megpróbáltatást megkülönböztetni egymástól, bár vannak egyértelmű esetek. Amikor Dávid király meglátja Betsabét fürdőzni a másik ház tetején, az még csak kísértés. Amikor magához hívatja, az már bukás és bűn. Amikor a férjét, Uriást megöleti, akkor elfedni akarja, de csak súlyosbítja bűnét.
Amikor a fiatal Dávidnak, sikerei csúcsán, menekülnie kell Saul haragja elől az megpróbáltatás, amire szükség volt, hogy szíve ne „megkövéredjen”(kevélység, harag, stb.), hanem „megtörjön” és a hosszú nevelési időszak végére valóban „Isten szíve szerinti férfiúvá” váljon.
Amikor a megpróbáltatás idején kétszer is megölhetné Sault, az egyszerre kísértés – hogy a saját kezébe vegye az irányítást és gyilkosság árán szabaduljon -, ugyanakkor megpróbáltatás is, hiszen engedelmessége esetén továbbra is száműzött, bujkáló menekült életet kell élnie.
A mi életünkben is keveredhet e kettő. Kérnünk kell Isten bölcsességét és kegyelmét, hogy meg tudjuk különböztetni azokat egymástól és a megfelelő választ tudjuk adni rájuk.
Egy megkülönböztetési szabályt érdemes mindig figyelembe venni: Jézus Krisztus minden bűntől, bajtól, betegségtől, a gonosz lélek minden támadásától meg tud védeni és meg tud szabadítani minket, egy valamitől azonban nem - attól, hogy krisztusi életet éljünk ebben a krisztusgyűlölő világban. Ez a mi keresztünk, amit nem vethetünk le anélkül, hogy Krisztustól el ne szakadnánk. Ennek maradnia kell, minden más mehet – „az Istent szeretőknek pedig minden javukra válik” (Róm 8, 28).
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés