Ártatlan szemmel Maffia-országban

Kategória: Eheti Megjelent: 2011. október 17. hétfő

Nemrégiben hallottam egy történetet, amit nagyon találónak érzek a mondanivalómhoz. Valahol Közép-Európában egy modern, nemzetközi képz?m?vészeti kiállítást rendeztek – aztán a megnyitó el?tt kitört a botrány. A lengyel m?vészn? m?ve egy csomóba összegy?rt papír lyukkártya volt, a sarokban a földre helyezve. A takarítón? meg el?tte való este, a terem takarításakor azt szemétnek nézte, és kidobta… Ilyen az, amikor a sok fantáziálás és elmélet ködvárába belép az ártatlan szem? valóság: kiderül, hogy szemét az egész! Engedjük meg most magunknak, hogy ilyen „ártatlan szemmel” nézünk szét országunkban.

Minek nevezzük azt, ha egy bank a politikai elitet pénzeli, pártjaiba önti a pénzt, majd amikor tönkremegy, vezetőjét büntetés nem éri, vígan él az elsíbolt pénzből ő is és a haszonélvezők is, az ellene emelt vádak pedig szép lassan elévülnek, még ítélethirdetés előtt? Ha ez Olaszországban történik, akkor azt mondjuk, ez tipikus maffia-történet – de ha hazánkban, akkor „Postabank-sztori”, és legyintünk.

Vajon honnan jöhet az a pénz, amit az egyes pártok a reklám-kampányaikra költenek, ha azok piaci értéke sokszorosa annak, amit nyíltan bevallanak, illetve hivatalosan a kampányra költhetnek? Ha Olaszországban lennénk, akkor azt mondhatnánk, természetesen a korrupciós pénzekből, a közbeszerzések nyertesei által szinte kötelezően leadott sápokból – ha meg nálunk, hát mindannyian tudjuk, hogy így működik ez a világ, szóra sem érdemes…

Ilyen ország vagyunk, maffia-ország. Nem mintha nm szoktuk volna meg ezt már ötszáz éve. Cseles gyerekek vagyunk mi, már a török elől is eldugtuk az adót, a német elől is, az orosz elől is – és persze most is eldugjuk, mert ha nem dugjuk el, akkor ugyan miből élünk?

Van-e még olyan ország a világon, ahol az egykulcsos (16%) adórendszer második kulcsa 20%? (Csak persze nem annak nevezik, mert a szómágia országa vagyunk…) De a 16% se annyi, mert hát félszuperbruttó és társai csak itt vannak a nyakunkon. De hát mégis, kinek a nyakán lehetne? Azokén csak nem lehet, akik ellopják a milliárdokat – nem azért lopják el, hogy visszaadják, ez csak nyilvánvaló! Hát, akkor ide a mi nyakunkba azt is.

Mi vagyunk az a csodaország, ahol minden teher mindig csökken, de valahogy mégis nő. (Van ebben is jó: például a képviselői juttatások úgy csökkennek, hogy valahogy mindig nőnek. Nekik már jó…) Ahol az orvosokat azért nem kell megfizetni, mert úgyis van hálapénz, ami ellen egyébként teljes erővel harcolunk. A tanároknak meg azért, mert van nyári szünetük, de ha nem vigyáznak akkor is a gyerekeinkre – mi dolgozunk, kérem! -, akkor csak naplopók. De nem kell itt megfizetni senkit: se a bolti eladót – pláne nem vasárnapi szabadnap! -, se a szerelőt, se az építőt, se a könyvelőt. Akkor jó, ha szegény a nép, mert akkor csendben van, nem járatja a száját, nehogy még azt is elveszítse, amije van.

Cserébe aztán álmokat kínálunk neki: lottó-ötöst, Nagy-Magyarországot – mindegy az, csak hasson. Hadd örüljön a nép! Vagy ha azt nem tud, hadd tomboljon, akár party-drogokkal, akár fajgyűlölet-drogokkal kábítva – csak nehogy észhez térjen, nehogy gondolkodni kezdjen!

És ami a legszomorúbb: egyházaink készséges asszisztenciát biztosítanak mindehhez, s miközben lóbálják a füstölőt felénk a szent engedelmesség nevében, a ködben folyik a mutyizás…

Mit tegyen most már a keresztény ember, aki szemétnek látja a szemetet és nem magas művészetnek? Ha nem akarja eltüntetni a szeme elől ezt a rettenetes állapotot – mint önkormányzataink a hajléktalanokat -, ha nem akarja magát lózungokkal hülyíteni (jaj má’ hát nem ValóVilágnak nevezik?) – van-e még tere az egyszerű, tisztességes, krisztusi életnek?

Szeretnénk mi is elbújni egy nyugodt sarokba, nincs szükségünk még több nehézségre, támadásra. Csak úgy ne járjunk, mint az a német egyházi vezető, aki Hitler alatt végül a koncentrációs táborban végezte. Ő írta: amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, mondván, ez nem az én ügyem. Amikor elvitték a kommunistákat, a szakszervezeti vezetőket, akkor sem tiltakoztam, hiszen ez nem az én ügyem. Aztán elvitték a katolikusokat, akkor sem tiltakoztam, végülis nem az én egyházam. Aztán elvittek engem is – és már nincs, aki tiltakozhatna…

Krisztus válasza forradalmi válasz – elsősorban a lelkek forradalmáé. Azoké, akikben van erő és bátorság megtagadni a részvételt Maffia-ország üzelmeiben. Akik merik a jót jónak, a rosszat rossznak mondani. Akik szerint az abortusz és az uszítás, a karakter-gyilkosság (pártjaink kedvelt eszköze) vagy a lopás egyaránt bűn. Akkor is az, ha én is részt veszek benne (elmegyek a szomszéddal szüretelni, az meg már feketemunka és adócsalás, még ha egy fillért se kapok érte akkor is!), még akkor is, ha ez a világ már az irrealitás magaslataiban tanyázik és úgy tűnik, ha normális merek lenni, akkor óhatatlanul kipottyanok (kilöknek) belőle.

Igazán eljöhetne már Jézus újra, mert nélküle – de ezt nem is folytatom. Marana Tha! Jöjj el Uram!

Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés