Élete jel volt sokak számára – Krajewski érsek temette el Rómában a hajléktalan Valentint

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. október 12. csütörtök

„Valentin szelíd ember volt, élénk, csillogó szemű, mindig ott ült az arcán egy félmosoly, amely nem tárult nagyra, hogy elrejtse rossz fogait, de ha megtehette volna, mindig nagy vidámságról árulkodott volna széles mosolya...”

Október 9-én búcsúztak a római Gemelli-kórházban Valentintól, aki 48 éves volt, a romániai Bákóból származott. Az egyik első lakója volt a Villetta Misericordiának, vagyis az Irgalmasság Házának, amelyet az irgalmasság évében épített a Szent Egyed közösség és a Gemelli-kórház hajléktalanok számára.

Valentinnak nehéz élete volt, sokáig élt az utcán, de nagyon sok barátja volt. Az irgalmasság háza, amelyet 2016 júniusában nyitottak meg, új kezdet lehetősége volt számára: orvosi ellátást kapott, családias környezetben élt, biztonságos helyen. A Szent Egyed közösség tagjai 2000 óta ismerték. Hirtelen halála fájdalommal töltött el sokakat, akikkel Valentin barátságban állt. A maga gyengeségével, törékenységével kapcsolatok sűrű hálóját alakította ki környezetében. Olyan háló ez, amely sokkal inkább erősíti városaink szövetét, mint amennyire a hétköznapokban észrevesszük, és amely miatt mindannyian a szegények adósai vagyunk.

„Nem közönytől övezve, névtelenül halt meg, hanem a gyermek, a testvér, a barát méltóságában, sok barátja eljött, hogy elköszönjön tőle” – így búcsúzott tőle egyik barátja.

Temetési szertartását Ferenc pápa nevében Konrad Krajewski érsek vezette a Gemelli-kórház kápolnájában. „Ezáltal leszünk teljes egészében lelkipásztorok. Ajándék ez Valentin számára, elkísérjük a mennyország kapujáig” – magyarázta a lengyel érsek, miért döntött úgy, hogy maga mutatja be a gyászmisét.

Sokan voltak jelen és sokan tettek tanúságot Valentin élete, barátsága felbecsülhetetlen értékéről. „Valentin lesz az, aki kinyitja majd előttünk a mennyország kapuját, az utolsók egyike, aki elsővé lesz, ahogy az evangélium mondja. Egyike lesz a bíráknak, akik mérlegelik, mekkora szeretettel tudtunk szeretni” – mondta Alessandro Bianchi, a La Sapienza Egyetem diákja.

„Valentin szelíd ember volt, élénk, csillogó szemű, mindig ott ült az arcán egy félmosoly, amely nem tárult nagyra, hogy elrejtse rossz fogait, de ha megtehette volna, mindig nagy vidámságról árulkodott volna széles mosolya” – emlékezett rá Tino Veneziano, a Szent Egyed közösség tagja.

Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű honlapja; Santegidio.org

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír
(tzs)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés