Ahogy egy amerikai keresztény professzor látja

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. november 25. kedd

Ellenkultúrát képviselő forradalmár - így jellemzi magát Twitter-profiljának nyitó oldalán Dr. Michael L. Brown amerikai vallástörténész, rádiós műsorvezető és számos sikeres könyv szerzője. A zsidó hippiből lett keresztény "ellenforradalmár" beszél a megtéréséről, izraelről és az amerikai élet veszélyeiről és a konzervatív keresztény embereket érő kihívásokról...

Amikor az emberek ellenkultúráról és forradalmárokról hallanak, általában nem egy tiszteletre méltó professzort képzelnek maguk elé. Hogyan lett Ön forradalmár, és mit is ért ez alatt?

– Zsidó fiatalemberként jutottam hitre Jézusban. Hippi voltam, egy rockzenekarban doboltam. Lelkesen belevetettem magam a hatvanas évek ellenkultúrájába. Úgy hittük, hogy egy jobb utat tudunk mutatni, tanítani akartuk az idősebb nemzedéket arra, hogyan éljenek. Volt minden: szex, drog és rock and roll. Dekadensek voltunk sok szempontból, de amikor 1971-ben Jézussal találkoztam, minden alapjaiban megváltozott. Felismertem, Isten valóban azt akarja, hogy megváltoztassuk a világot, de pozitív értelemben, nem erőszakosan vagy agresszíven. Jézus megváltoztat bennünket, de ma is az foglalkoztat leg­inkább, miként tudom jobbá tenni a világot. Meggyőződésem, ha megismerjük azt, ki Isten valójában, és megértjük azokat az életet adó alapelveket, amelyek tőle és a Bibliából származnak, és ezt életmóddá tudjuk változtatni, akkor tényleg jobbá tehetjük a világunkat.

Budapesten beszélgetünk, abban a városban, ahol a modern cionizmus alapítói, Herzl Tivadar és Max Nordau születtek és felnőttek. Mindketten szilárdan hittek Izrael helyreállításában, azonban egyáltalán nem voltak vallásosak, sőt kifejezetten agnosztikusnak tartották magukat. Ez azt jelentené, hogy Herzl és Ön két különböző Izraelben hittek? Hogyan magyarázza ezt?

– Nos, a válasz az, hogy igen és nem. Egyrészt minden, amiben hiszek, arra alapul, hogy ki Isten, és mit ígért meg a Szentírásban. Őszintén úgy gondolom, hogy Isten nélkül a zsidó nép már nem élne itt a földön. Isten őrzött meg bennünket a száműzetés idején, Isten hozott vissza minket az ősi földünkre. Sok keresztény és vallásos zsidó zavart érez a modern Izraellel kapcsolatban, mert valóban nem tekinthető vallásos nemzetnek. Van egy erős vallásos zsidó kisebbség, de az ország nagyobbik része szekuláris, és Izrael alapítói is világi zsidók voltak. Valójában a cionista mozgalom korai szakaszában a zsidó rabbik ellenezték az államalapítást, mert attól tartottak, hogy ez a világi mozgalom megzavarhatja a Messiás tervét Izrael helyreállítására vonatkozóan. Nem ismerték fel, hogy Isten keze alakítja ezeket a folyamatokat, még akkor is, ha vezetőik ateisták voltak, akik egy szekuláris államban gondolkodtak. Sokan közülük egy nagyon másféle társadalmat képzeltek el Izraelben, mint én, Isten mégis használta őket az állam megalapításában. Egyrészt tehát ugyanabban hiszünk, hogy létezik egy nemzeti otthon a zsidó nép számára, és ezt úgy hívják, Izrael. Másrészt eltér a véleményünk, mert hiszem, hogy az ország Isten akaratából jött létre, és ez a munka részben kapcsolatban áll a Messiás fogadására való felkészüléssel.

Idén emlékezünk meg a magyar zsidók Auschwitzba deportálásának 70. évfordulójáról. Vita zajlik Magyarországon a felelősség kérdéséről. A hivatalos álláspont szerint nagyon fájlaljuk az áldozatokat, de Magyarország 1944-ben német megszállás alatt állt, ezért nem volt lehetőségünk nemet mondani. Fontos Ön szerint eldönteni ezt a kérdést? Van ennek jelentősége 70 év után?

– Biztos, hogy ez a kérdés ma is időszerű. Ha korábban részt vettünk ebben a bűnben, ez könnyen újra megtörténhet. Tanulnunk kell a múltból és a történelemből. Ma már egyre több kutatási eredmény áll a rendelkezésünkre, és látjuk, milyen sok tábor működött Németországban is, hány helyen küldtek zsidókat munkatáborokba. Egyre nehezebb a német népnek azt állítania, hogy nem tudtak arról, mi történt. Nyilván sokan nem tudták, sokan mások viszont igen, de ők inkább félrenéztek. Nem vagyok történész, nem éltem itt Magyarországon abban az időben, nem tudom pontosan, mi történt, ezért nem akarok ítéletet mondani. Fontos azonban elemezni a múltat, mert az emberek időnként szándékosan nem vesznek tudomást arról, ami körülöttük történik. Visszataszítónak tartják, ezért inkább elfordítják a fejüket. Amikor a zsidók élete veszélyben van, mindig veszéllyel jár a mellettük való kiállás is. Ezért nevezzük a világ igazainak azokat, akik segítettek, azokat a keresztényeket, akik zsidó életeket mentettek. Sokan közülük az életükkel fizettek, mégis megtették, mert ezt tartották egyedül helyesnek.

Könyvet írt a keresztény antiszemitizmus történetéről. Az elmúlt években és évtizedekben elindult egy megbékélési folyamat. Pápák látogattak el zsinagógákba és rabbik méltatnak keresztény vezetőket. Ez azt jelenti, hogy a kérdés lezárult?

– Semmiképpen. Hálás vagyok Istennek azért, hogy javult a helyzet. Amikor megtértem Jézushoz, nem rendelkeztem túl erős zsidó identitással. Megvolt a bár micvóm, konzervatív zsidó otthonban nőttem fel, de inkább csak névleges hittel rendelkező fiatalember voltam. Nem sokat tudtam a történelemről. Úgy nőttem fel, hogy baráti kapcsolatot láttam a keresztények és a zsidók között. Amikor megtértem, a helyi közösség rabbija azt mondta: Michael, jobban kell ismerned a történelmet, látnod kell, mit tettek a keresztények. Megrázó volt olvasni, miket írtak a legnagyobb keresztény vezetők közül többen, olyan hírességek is, mint Luther Márton és mások. A legvisszataszítóbb zsidóellenes szövegek egy része az ő nevükhöz fűződik. Ez a folyamat már a második században elkezdődött. Jézus és az apostolok kora után szinte azonnal megjelent a gyűlölet, és a zsidókat kezdték Krisztus-gyilkosoknak beállítani. Az egyháztörténelem sok fejezete nagyon fájdalmas és visszataszító. Bár az egész kereszténység soha nem azonosult ezzel, voltak idők, amikor az angolszász és az európai egyház nagy része így viselkedett. Fontos elismerni ezt, különösen a holokauszt után, és nagyon helyes, hogy sok keresztény bűnbánatot tartott.

Több könyvet írt fontos társadalmi-kulturális kérdésekről is. Nemrég készítettem egy interjút Lech Walesa volt lengyel elnökkel, aki szintén forradalmár, korunk egyik hőse. Ő beszélt arról, hogy két különböző alapvető vízió létezik az emberi haladásról. Az egyik fél azt állítja, hogy a szabadság a legfontosabb, mert minél több szabadságunk van, annál jobb életet élhetünk. A másik nézőpont szerint viszont alapvető értékeinket akkor is követnünk kell, ha ezek bizonyos mértékben korlátozzák a szabadságunkat. Ön mit gondol erről a vitáról?

– Ez egy nagyon fontos vita. Az amerikaiak szabadságszerető emberek. Országunkat a szabadságra alapítottuk. A forradalom a brit uralom ellen tört ki, és a Függetlenségi nyilatkozat óta a szabadság szó nagyon fontos a számunkra. A szabadság azonban alapvető erkölcsi értékek nélkül az anarchia különböző formáihoz vezet. Így amikor az egyik csoport végül megnyeri a szabadságát, akkor ezt mások szabadságának a rovására teszi. Ha nincsenek alapvető erkölcsi értékeink, amelyek erőssé teszik a családon belüli kapcsolatokat, a férj, a feleség és a gyermekek egységét, az egymás iránti szeretetet és tiszteletet, akkor megnyerhetünk bár minden szabadságot a világon, az sem segítene rajtunk. Sok nemzetben jártam, és mindenütt figyelmeztetem az embereket arra, hogy ha az amerikai életstílus megjelenik az országukban, legyenek nagyon óvatosak. Mi, amerikaiak sok jó dolgot hozunk, de nagyon materialisták vagyunk, és a világi kultúra mozgat bennünket. Gyakran csak saját magunknak akarunk kedvezni, és ez egyfajta kulturális degenerációhoz vezethet.

Ma a szabadság egyik központi és szimbolikus kérdése a melegházasság. Sokak szerint ez alapvető emberi jogi kérdés, és a keresztényeknek is támogatniuk kell ezt a küzdelmet.

– Hillary Clintontól származik a híres idézet, miszerint a melegjogok emberi jogok. A kérdés azonban ennél sokkal összetettebb. Igen, egyrészt civilizált módon és tisztelettel kell fordulnunk minden ember felé. A jogbiztonság minden embert megillet. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy szexuális önazonosságuk miatt zaklasson másokat. Senkinek nincs joga másokat kipécézni és megfélemlíteni. Ebből azonban nem következik az, hogy a homoszexualitás jó.

Rettenetes hibát követünk el a társadalmunk ellen, ha újrafogalmazzuk a házasságot és megnyitjuk az ajtót ebbe az irányba. Meg kell értenünk azt, hogy ha a házasság többé nem egy férfi és egy nő szövetsége, akkor nem marad többé indok arra sem, hogy a házasságot két személyre korlátozzuk. Hadd mondjam el, mi zajlik Amerikában. Ma már vannak úgynevezett „hármasházasságok”, a televízióban pedig a poligámiát népszerűsítő showműsorok mennek. Úgy nevezik ezt, hogy „sokszínű szerelem”, amelyben a kapcsolatok nyitottak, például két pár és egy ötödik személy élnek együtt, és mindenki mindenkinek a szexuális partnere. Ez utat nyit a tömeges szexuális anarchia felé Amerikában.

A melegekről ma úgy beszélnek, hogy ők a modernkori feketék. Mindenki tudja, hogy a feketék rettenetes történelmi múltat éltek meg Amerikában, rabszolgaság és szegregáció sújtotta őket. A melegek azonban nem nevezhetők az új feketéknek. Ez a jelenség sokkal inkább a hatvanas évek szexuális forradalmának a következménye. Szélesebb perspektívából kell néznünk ezt. Már vannak olyan törvényeink Amerikában, amelyek nem csupán a melegekre és leszbikusokra, hanem a biszexuálisokra és a transzneműekre is vonatkoznak. Eszerint ha egy fiú lánynak érzi magát, akkor az iskolában használhatja a lányvécét, és ebben a tanárok nem akadályozhatják meg. Ha lánynak érzi magát, játszhat a lány sportcsapatban és használhatja a lányöltözőt. Sorra látunk olyan bírósági ügyeket, amelyekben a keresztények vallásszabadságát támadják.

Hadd mondjak egy példát: tegyük fel, hogy ön fotós, én pedig a meleg partneremmel úgymond össze akarok házasodni. Felkérem önt arra, hogy fotózzon a ceremónián. Ön azonban azt feleli, hogy sajnos nem teheti, mert keresztény. Emiatt a bíróság megbüntetheti önt és visszavonhatja a működési engedélyét. A melegaktivisták tevékenysége jelenti a szólás- és lelkiismereti szabadságra a legnagyobb veszélyt Amerikában. Személyesen minden ember véleménye fontos, a melegaktivisták azonban át akarják alakítani a társadalmat és a házasságot is, annak érdekében, hogy az végül elveszítse az értelmét. Angliában már elérték, hogy az évszázadok óta használt Oxford értelmező szótárban átírják a házasság szócikket. Az új megfogalmazás szerint a férj lehet nő, a feleség pedig férfi. Kaliforniában most tárgyalnak egy törvényről, amely lehetővé teszi, hogy a születési anyakönyvben egy nőt je-gyezzenek be apaként, egy férfit pedig anyaként. A szavak kezdik teljesen elveszíteni a jelentésüket. Ha két meleg férfi el akarja kötelezni magát egymásnak, ez az ő dolguk, ha együtt akarnak élni egy fedél alatt, ez is rájuk tartozik. Ha egy felekezet kész vallási ceremóniát rendezni nekik, lelkük rajta. Ha azonban egyszer újrafogalmazzuk a házasság definícióját, akkor ezzel megfosztjuk az alapvető értelmétől.

A melegjogok azonban az erkölcsi kérdésekről folyó vita egyik szeletét jelentik csupán. Néhány napja jelent meg a Forbes magazin listája a leggazdagabb magyar üzletemberekről. A milliárdosok sorát egy olyan üzletember vezeti, aki online pornóbirodalmat épített fel. A legfrissebb technológiát használja arra, hogy fiatal felhasználókat szerezzen. Mit gondol, szisztematikus kulturális kampány zajlik azért, hogy a fiatal nemzedéket bevonják a liberális és morálisan nihilista életmódba? Vagy ez csupán egy korjelenség?

– Nem tudom, vannak-e olyan emberek, akik ördögi szándéktól vezettetve összeülnek és arról tárgyalnak, miként tudnák megrontani a fiatal nemzedéket. Szerintem csupán egy dologra gondolnak: a pénzre. Arra, hogyan tudnának még több pénzt szerezni. Ha van valami, ami vezérli őket, akkor az a kapzsiság vagy a hatalomvágy. Ha a mai fiatalok szívesen használják a közösségi médiát, és jól értenek az internethez, akkor miért ne próbálnák meg őket ebből az irányból becsalogatni?

Látjuk, Amerikában milyen gyorsan terjed a szextingnek nevezett rettenetes jelenség. Tizenhárom éves gyerekek küldenek mobiltelefonjukról meztelen fotókat magukról az ismerőseiknek. Fiatalkoromban a droghasználathoz, a zülléshez nem állt rendelkezésünkre semmi ilyen technológia. Ha valami rosszat akartunk nézni, akkor meg kellett tudnunk, hol lehet ilyen újságokat venni. Ma bárki hozzáférhet olyan dolgokhoz, amikről mi még azt sem tudtuk, hogy léteznek. Ahogy lenni szokott, a szekuláris társadalom lelkesebben használja az új technológiákat, mint a vallásos világ, és emiatt az emberek olyan dolgokkal találkoznak, amire nincsenek felkészülve. Amerikában egy gyerek átlagosan tízéves korában találkozik először pornográfiával, és addigra rengeteg erőszakot is látott már a médiában.
(Morvay Péter, hetek.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés